-Mi az?-Kérdezte Kristóf. Odanyújtottam neki a telefonom mire ő csak megforgatta a szemét.
-Menj ki én itt maradok még egy kicsit és akkor nem vesz észre.-Mondta. Próbál nekem segíteni, ő mindig is ilyen volt, imádom a segítőkészségét,nagon jó ember. Csak én nem vagyok, itt ölelkezem egy fiúval miközben van egy barátom.
-Köszönöm.-Mondtam neki és elindultam az ajtó felé. mikor kinyitottam, szembe találtam magam Erikkel, a falnak volt dőlve a mosdóval szemben.
-Szia.-Mondtam miközben felé közeledtem és a keze felé nyúltam. Elhúzta azt előlem és a mosdó ajtó felé ment, majd kirántotta azt és meglátta Kristófot. Láttam ahogy fogsorát összeszorítja majd ökölbe szorítja kezét. Megfordult, így velem szemben állt, de nem nézett rám, csak elviharzott mellettem.
-Erik!-Kiabáltam utána szomorúan. Megint elrontottam, pedig semmi komolyat nem csináltunk.. csak sminkeltem és megöleltem. Ettől nem vagyok olyan szar ember, nem? Talán az vagyok, de megpróbálom őt megbékíteni.
-Na most mi lesz? Futsz utána?- Kérdezte Kristóf miközben ő is elment mellettem és meg se várta, hogy válaszoljak, már a teremben volt.
Remek, most mindkettő haragszik rám, és ráadásul jogtalanul, mindkettő. Sírni akartam, de muszáj volt magam tartanom így a terembe siettem és leültem a helyemre, valami nem stimmelt. Körbe néztem a teremben és rájöttem mi furcsa nekem. Emma egy hátsó padban ült egyedül és nem mellettem. Könnyes volt a szeme és rám nézett éppen. Egyből felálltam és odamentem hozzá.
-Mi a baj?-Kérdeztem és megérintettem a vállát.
-Hagyj magamra kérlek.-Mondta éselvette kezemet válláról.
Nagyon sajnálom Emmát, nem ezt érdemelte, nem ezt a fiút és nem ezt a helyzetet, mégis ez történt, igazságtalan.
A helyem helyett Kristóf mellé ültem.
-Mondd.-Kezdte, mielőtt leültem volna.
-Mit?-Kérdeztem vissza miközben kényelembe helyeztem magam.
-Mit szeretnél?
-Neked most mi bajod van?-Kérdeztem felháborodottan.
-Semmi, elegem van Erikből.-Válaszolt miközben a szemembe nézett.
-Miért?-Lepődtem meg.
-Mert meg akarsz neki felelni, semmi szükséged arra, hogy megfelelj másoknak, így is jó vagy.Nem vagy csicska, hogy utána futkorássz. Plussz teljesen elhanyagolsz minket, a héten vissza sem írtál nekem, pedig megnézted.-Kezdett ideges lenni.
-Kristóf!-Emeltem fel a hangom.-Ne haragudj, tudom, hogy nem foglalkoztam veletek annyit mint amennyit megérdemelnétek de meg kell értened, hogy össze voltam zavarodva és nem facebookon akartam veletek közölni a dolgokat.-Fogtam meg a kezét-természetesen csak baráti szándékból- és a szemébe néztem.
-Nem baj, itt a tanár.-Válaszolta flegmán majd kihúzta kezeit enyéim közül.Felálltam és a helyemre mentem.Az óra, mint mindíg unalmas volt.
Ha meglátott Erik a folyosón, elment másik irányba és ha odamentem hozzá nem válaszolt nekem, vagy csak annyit mondott hagyjam békén. Borzasztóan éreztem magam ma, alig vártam, hogy haza érjek.
_____________________
Becsaptam magam mögött az ajtót és a konyhába mentem ott aztán leültem aza sztalhoz és egy almát kezdtem enni. Pár perc múlva cipő dobogást hallottam és tudtam, hogy apa az.
-Hello kislányom.-Kopogott be a konyhába fényes cipőjével.
-Szia apa.-Válaszoltam és felálltam az asztaltól, hogy hamar szabadulhassak. Elsétáltam mellette és a szobámba siettem, nehogy utánam szóljon valamit amire válaszolnom kell. Az ágyamba dőltem és egyből Erik jutott eszembe, az ágyamnak olyan illata van, mint a parfümjének. Előkerestem a telefonom és írni kezdtem neki.
Abodi Lina 15:43
Soha többé nem akarsz velem beszélni?
Selkov Erik 15:58
Beszélj Kristóffal:)))))))
Abodi Lina 16:00
Nem történt köztünk semmi, téged szeretlek és ezt jól tudod! Ő csak a barátom és beszégettünk
Selkov Erik 16:03
Ja én is beszélgetni szoktam bejárni csajokkal wc-be :DD:Dd.d.:D
Abodi Lina 16:05
Azt elfelejted, hogy én nem vagyok kurva, mint a 'csajaid'
Selkov Erik 16:07
tudom
Abodi Lina 16:08
Akkor miért nem hiszel nekem?
látta ekkor : 16:08
Tudtam, hogy nem fog vissza írni, ezért a fürdőbe indultam és lezuhanyoztam.Bedőltem az ágyamba és elaludtam.
Következő rész 5 komment után :).
