24. rész - Október 9

A buli egyre csak közeledett, a fiúktól pedig egyre távolabb kerültem. Eriknek, mintha a hét végére teljesen idegen lettem volna, Kristóftól meg csak néhány kósza pillantást láttam felém. Borzasztó volt ez a három nap, de tudtam, ma este mindent elintézek.

A szüleimmel megbeszéltem, hogy a nagymamámnál alszom, aki csak annak reményében, hogy máskoris láthat(sajnos ilyen viszonyunk van) falazik nekem. Kivasaltam a hajam, elkészítéttem egy füstös sminket és próbáltam a legjobb formámat hozni, valahogy mégsem éreztem úgy, hogy jól nézek ki. Borzasztó sokat gondolkodtam mit kéne tennem a buliban. Igyak vagy ne? Alkohollal jobban lehet békülni, vagy csak mégtöbb rosszat szülne? Alkohol nélkül feltudnék-e annyira oldódni, hogy odamenjek Erikhez? Ilyen és e-fajta gondolatok forogtak a fejemben de nem volt időm sokat húzni ezzel az időt mert a nagymamám csak úgy enged el, ha vacsorázok, tipikus. Benyitott az ajtómon és az édes mosolyával kérte, hogy menjek és egyem meg a vajas kenyeret (ebben egyeztünk meg, mást nem voltam hajlandó enni, így is borzasztó ideges voltam).

Megvacsoráztam és elköszöntem mamától majd utamra indultam.Két buszra kellett felszállnom de egyiken se ültem le, nehogy valaki lássa a bugyim a szűk, rövid ruhám miatt. Pár utcányira voltam a háztól és görcsbe állt a hasam. Gyomor ideggel kopogtam be az ajtón és valami lány nyitott nekem ajtót.

A konyhába amibe beinvitált, nem kevés alkohol volt az asztalon. Ahogy beértem egyből Kristófot és Eriket kerestem a szememmel. A lány azt mondta öntsek amit szeretnék, a szénsavas üditők a hűtöben vannak. Fogtam egy kék műanyag poharat és vodka spriteot készítettem magamnak.

Elkezdtem a kert felé sétálni és láttam, hogy Erik a medncében beszélget egy fiúval. Körbe nézett és ahogy rám pillantott a lépcső felé ment és felém közeledett.
-Mit keresel itt?-Szegezte fejemnek az igencsak bunkó kérdését.
-Téged.-Hazudtam neki, hiszen nem csak miatta jöttem.-Beszélnünk kell.-Probálkoztam ezredjére, hátha most meghallgat. Lehelletén éreztem az alkoholt.
-Menjünk.-Mondta és fejét vállamra tette, így támaszkodott. Elég sokat ihatott, ha hajlandó velem beszélni. Megfogta a kezem és egy emeleti szobába vitt ami elé lányos volt, tehát gondolom valami hugica vagy kistesó féle lakhat benne.

 Az ágyra omlott -ami csoda, hogy nem szakadt le- és azt mondta:
-A kulcs az íróasztali lámpa alatt van.-Odasétáltam megnéztem és tényleg ott volt.
-Honnan tudtad?-Értetlenkedtem.
-Sokszor voltam már itt. Zárd be.-Mondta kifejezéstelenül. Bezártam az ajtót és mikor megfordultam, láttam, hogy Erik alszik. Na tökjó...
Próbáltam keltegetni, de hiába, csak nem akart felkelni. Fél óráig ültem az ágyon, és gondolkoztam mit csináljak. úgy döntöttem megkeresem Kristófot. Rázártam az ajtót Erikre és elindultam lefelé, a kulcsot eltettem.

Végigmentem a folyosón és minden szobába benéztem, valahol szerelmes valahol nem szerelmes párok csokolóztak. Ismét a kertben voltam és a táncoló tömeget néztem. Egszercsak megláttam Kristófot és hogy nehogy eltűnjön gyorsan odasiettem hozzá. Megkocoktattam a vállát mire ő felém fordult.

-Te is itt vagy?Téged szeretlek.-Mondta kikerekedett szemekkel, majd elkapta a kezemet és magához húzott. Úgy meglepődtem, hogy szerintem fel se fogtam mi történik. A karjaimat a nyaka köré tette és tancolni kezdett velem.

Szája nyitódni kezdett és fejemhez közeledett. 

-Várj Kristóf! Nemtudod mit csinálsz!-Ordibáltam rá.
-Igaz.-Nevette el magát. Elhúzódott tőlem.-Bocs, na megyek.-Folytatta és eltűnt.
MIVAN? Ez most mi volt? Felfutottam Erikhez és magunkra zártam az ajtót.Ő ugyanabban a helyzetben feküdt, mint ahogy ott hagytam.

Ugye csak azért akarta ezt csinálni mert túl sokat ivott? Ugye nem látta senki és ugye nem kell ezt komolyan vennem?

23. rész - Nem bírom sokáig

Reggel az ébresztő hangja sértette fülemet és mivel semmi kedvem nem volt felkelni a másik oldalamra fordultam, öltözködés helyett. Pár perc múlva viszont tudtam, hogy el kell kezdenem készülődni, mert el fogok késni.
Mikor kiértem az ajtón csalódottan eszméltem rá arra, hogy nincs Erik a ház előtt rózsával a kezében és édes szavakkal.
Az udvarra érve két út volt lehetséges: Erik és a bocsánat kérésem vagy Kristóf és a bocsánat kérésem. Mindkettő fiú észrevett, de amint rám vetette tekintetét le is vette. Végül Erik irányába mentem, mert muszáj volt vele megbeszélnem azt, ami történt. Egyedül állt, pedig az összes haverja egy kupacban volt.
-Szia.-Szóltam hozzá kicsit halkan és félve.
-Mit akarsz?-Válaszolta nekem flegmán.
-Megbeszélni.-Rám nézett és elmosolyodott, de nem az igazi mosolyával, hanem a lenézővel.
-Én nem akarok veled semmit megbeszélni, teljesen egyértelmű, hogy vége van.-Vágta hozzám, szavai úgy égettek mintha parazson lépkednék. Könnybe lábadt a szemem és elindultam Kristóf felé, abban a másodpercebn, mikor Erik már nem látta arcomat, sírni kezdtem.
-Azt mondta vége.-Mondtam zokogva Kristófnak és meg akartam ölelni.Kristóf csak rám nézett és eltolta kezeimet.
-Mikor a drága Erik és köztem vaciláltál az udvar kapujában, akkor rossz döntést hoztál.-Mondta nekem majd rám kacsintott és eltűnt az udvarról. Szemeim vér vörösek lettek az első óra kezdetére. A wc-ben és más eldugott zugokban sírtam, nem mutatva fájdalmamat és elesettségemet másoknak.

Mikor végetért ez a borzalmas nap megkönnyebbülve dobtam le a táskám az ajtóm mellé. Tudtam, hogy itt már kisírhatom magam. A konyhába térve, nem bírtam magamhoz venni semmit, egyszerűen éreztem, ha bármi étel a gyomromba kerül, nagyon hamar távozni is fog onnan. Leültem a kanapéra és néztem ki a fejemből. Senki nem volt otthon, anya, apa dolgozik, öcsi karate edzésen van, csak én vagyok itthon és a nyomorúságom. Már ismét majdnem sírni kezdtem, mikor megrezzent a telefonom.

Lengyel Noel hozzáadott a következő csoporthoz: Október 9 házibuli

Noel az egyik diák a suliból, nem valami aranyos fiú és nincs is túl jó híre a diákok körében,, de ő sűrűn szokott házibulikat csinálni, amire általában nem voltam meghívva soha, de ahogy felnyitottam a csoport tagok listáját, meglepődve vettem észre, hogy nem csak én, de Kristóf is meg van hívva...
Emellett természetesen Erik az összes haverjával (Persze Ricsi kivétlével, mióta mindenki megtudta mi történt velem, azóta mindenki nagy ívben elkerüli és az iskolai életből is kikerült mivel nem jár be.) Elolvastam a csoportba írt dolgokat és megnéztem kik azok akik azt jelezték vissza, hogy mennek. Persze sok olyan ismerős volt akit az iskolából ismerhetnék, mégsem beszéltem még vele egy szót sem, de persze volt osztálytárs és Erik....
Azt jelezte vissza, hogy megy és ha ez nem lenne elég, Kristóf is. Egy percig se gondolkodtam, hogy elmenjek-e , tudtam, hogy el kell menjek, helyre kell hozzam mindkét fiúval a kapcsolatom és ha esetleg kicsit a javulásra az ital is rásegít...miért ne bánnám?

22. rész - Ki a féltékenyebb?

-Mi az?-Kérdezte Kristóf. Odanyújtottam neki a telefonom mire ő csak megforgatta a szemét.
-Menj ki én itt maradok még egy kicsit és akkor nem vesz észre.-Mondta. Próbál nekem segíteni, ő mindig is ilyen volt, imádom a segítőkészségét,nagon jó ember. Csak én nem vagyok, itt ölelkezem egy fiúval miközben van egy barátom.
-Köszönöm.-Mondtam neki és elindultam az ajtó felé. mikor kinyitottam, szembe találtam magam Erikkel, a falnak volt dőlve a mosdóval szemben.
-Szia.-Mondtam miközben felé közeledtem és a keze felé nyúltam. Elhúzta azt előlem és a mosdó ajtó felé ment, majd kirántotta azt és meglátta Kristófot. Láttam ahogy fogsorát összeszorítja majd ökölbe szorítja kezét. Megfordult, így velem szemben állt, de nem nézett rám, csak elviharzott mellettem.
-Erik!-Kiabáltam utána szomorúan. Megint elrontottam, pedig semmi komolyat nem csináltunk.. csak sminkeltem és megöleltem. Ettől nem vagyok olyan szar ember, nem? Talán az vagyok, de megpróbálom őt megbékíteni.
-Na most mi lesz? Futsz utána?- Kérdezte Kristóf miközben ő is elment mellettem és meg se várta, hogy válaszoljak, már a teremben volt.

Remek, most mindkettő haragszik rám, és ráadásul jogtalanul, mindkettő. Sírni akartam, de muszáj volt magam tartanom így a terembe siettem és leültem a helyemre, valami nem stimmelt. Körbe néztem a teremben és rájöttem mi furcsa nekem. Emma egy hátsó padban ült egyedül és nem mellettem. Könnyes volt a szeme és rám nézett éppen. Egyből felálltam és odamentem hozzá.
-Mi a baj?-Kérdeztem és megérintettem a vállát.
-Hagyj magamra kérlek.-Mondta éselvette kezemet válláról.
Nagyon sajnálom Emmát, nem ezt érdemelte, nem ezt a fiút és nem ezt a helyzetet, mégis ez történt, igazságtalan.

A helyem helyett Kristóf mellé ültem.
-Mondd.-Kezdte, mielőtt leültem volna.
-Mit?-Kérdeztem vissza miközben kényelembe helyeztem magam.
-Mit szeretnél?
-Neked most mi bajod van?-Kérdeztem felháborodottan.
-Semmi, elegem van Erikből.-Válaszolt miközben a szemembe nézett.
-Miért?-Lepődtem meg.
-Mert meg akarsz neki felelni, semmi szükséged arra, hogy megfelelj másoknak, így is jó vagy.Nem vagy csicska, hogy utána futkorássz. Plussz teljesen elhanyagolsz minket, a héten vissza sem írtál nekem, pedig megnézted.-Kezdett ideges lenni.
-Kristóf!-Emeltem fel a hangom.-Ne haragudj, tudom, hogy nem foglalkoztam veletek annyit mint amennyit megérdemelnétek de meg kell értened, hogy össze voltam zavarodva és nem facebookon akartam veletek közölni a dolgokat.-Fogtam meg a kezét-természetesen csak baráti szándékból- és a szemébe néztem.
-Nem baj, itt a tanár.-Válaszolta flegmán majd kihúzta kezeit enyéim közül.Felálltam és a helyemre mentem.Az óra, mint mindíg unalmas volt.

Ha meglátott Erik a folyosón, elment másik irányba és ha odamentem hozzá nem válaszolt nekem, vagy csak annyit mondott hagyjam békén. Borzasztóan éreztem magam ma, alig vártam, hogy haza érjek.
                                                         _____________________

Becsaptam magam mögött az ajtót és a konyhába mentem ott aztán leültem aza sztalhoz és egy almát kezdtem enni. Pár perc múlva cipő dobogást hallottam és tudtam, hogy apa az.
-Hello kislányom.-Kopogott be a konyhába fényes cipőjével.
-Szia apa.-Válaszoltam és felálltam az asztaltól, hogy hamar szabadulhassak. Elsétáltam mellette és a szobámba siettem, nehogy utánam szóljon valamit amire válaszolnom kell. Az ágyamba dőltem és egyből Erik jutott eszembe, az ágyamnak olyan illata van, mint a parfümjének. Előkerestem a telefonom és írni kezdtem neki.

Abodi Lina   15:43

Soha többé nem akarsz velem beszélni?

Selkov Erik   15:58

Beszélj Kristóffal:)))))))

Abodi Lina   16:00

Nem történt köztünk semmi, téged szeretlek és ezt jól tudod! Ő csak a barátom és beszégettünk

Selkov Erik   16:03

Ja én is beszélgetni szoktam bejárni csajokkal wc-be :DD:Dd.d.:D

Abodi Lina   16:05 
Azt elfelejted, hogy én nem vagyok kurva, mint a 'csajaid'

Selkov Erik   16:07

tudom

Abodi Lina   16:08

Akkor miért nem hiszel nekem?

látta ekkor : 16:08

Tudtam, hogy nem fog vissza írni, ezért a fürdőbe indultam és lezuhanyoztam.Bedőltem az ágyamba és elaludtam.

Következő rész 5 komment után :).

21. rész- Szomorú éjszakák után, örömteli a reggel.

Reggel mikor felkeltem - ugyanabban a pózban, mint ahogy elaludtam - egyből a mosdóba mentem, megnézni, van-e nyoma a tegnapi veszekedésünknek, apával. Volt, de csak nagyon kicsit, el lehetett takarni alapozóval. Kisminkeltem tehát magamat és felöltöztem. Leültem az ágyra és elkezdtem egy mesefilmet nézni ami ment a tv-ben. Egyszercsak megrezzent a telefonom.

Selkov Erik   06:57

Gyere le a ház elé

Gyorsan felpattantam az ágyamból és lefelé siettem, a táskám kíséretében. Felkaptam a cipőmet és kinyitottam az ajtót.

A kocsija előtt állt, kezében egy szál fehér rózsával, fehér nadrágban, fehér cipőben, fehér pólóban, a fehér bmw-je mellett.Ez egy álom.
Oda rohantam hozzá és a nyakába ugrottam, ő vissza ölelt én pedig megint, majdnem elérzékenyültem. Olyan voltam mint egy  óvodás, úgy mosolyogtam, fülig ért a szám. Elengedtük egymást, és oda nyújtotta hozzám a rózsát.
-Tessék, tegnap nem tudtam elköszönni.-Tette a kezembe egy csók kíséretével a rózsát.
-Köszönöm.-Mondtam és egy puszit nyomtam az orrára.
-Gyere, ülj be?- Kérte, miközben kinyitotta az ajtómat. Beszálltam a kényelmes bőr ülésbe és pár pillanat múlva Erik is mellém ült.
-Hova megyünk?-Kérdeztem kívácsiskodóan.
-Reggelizni.- Vette ki a kulcsot a zsebéből és annak segítségével, működésre bírta a bmw-t.
Pár percc múlva, megállt egy mc donalds előtt és kinyitotta az ajtómat.
-Gyere,- Nyújtotta felém a kezét. Megragadtam azt és kiszálltam a kocsiból. Mikor beértünk a kajáldába egyből a mc café részhez vitt és kért magának egy cappucinot meg egy csokis sütit, zavartságomban nem tudtam magamtól dönteni, ezért azt kértem amit ő, csak egy kicsiben tért el tőle.
A kasszánál természetesen elővettem a pénztárcám.
-Te hülye vagy.-Röhögött ki és vissza tette a táskámba a pénztárcámat. De aranyos, ki akarja fizetni az enyémet is, de ezt nem hagyhatom, ez ciki.
-Kérlek , a sajátomat én szeretném kifizetni.- Próbálkoztam. Csak rám nézett és mosolygott.
-Dehogy szeretnéd.-Mondta és már fizetett is, elvette a tálcát és egy aszalhoz sétált, persze követtem őt, és leültünk.

Morcos fejet vágtam, ő pedig megsimogatta az arcomat.

-Most meg mi a baj?-Kérdezte lágyan.

-Nem hagytál fizetni.- Próbáltam durcás hangot felvenni de inkább idétlenre sikerült.
-Jajj és még mennyiszer nem foglak.-Röhögött ki. Elhagytama  durcizást és elvettem a sütimet, végülis, ha megszeretne hívni valamire, az csak jót jelent nem?
-Hülye.-Nevettem el magam.

Gyanútlanul ettem a sütit mikor Erik belenyúlt a kávéjába és az arcomra kente az ujján maradt habot.
-De szemét vagy!-Röhögtem el magam és énis ugyanezt csináltam vele. Megragadta a kezem és lassan magához húzott.
-Ne rosszalkodj!- Mosolygott rám, a tökéletes fogaival, majd egy lágy csókot adott a számra.
Elhúzódtam tőle és letöröltem a habot az arcomról, egy szalvétával.
-Tényleg, akartam is kérdezni, hogy mi volt, miután elmentem tőletek? Nem mondtad, hogy apukád ilyen szigorú.-Mikor apámról van szó, teljesen megfeszülök, most sem volt ez másképp.
-Semmi csak leszídott.-Rövid tőmondatokban válaszolok az ilyesfajta kérdésekre.
-Értem, biztos minden oké?- Látta rajtam, hogy gáz van, olyan rosszul hazudok, hogy bárki észreveszi, ha bajom van.
-Persze.- Mosolyogtam rá egy művigyorral.
-Rendben, majd elmondod ha szeretnéd.-Fogta meg a kezem. Én csak lenyugodva bólintottam egyet.
-Befejezted?-Kérdezte, és a félig megevett sütimre nézett.
-Igen, köszönöm, finom volt.-Mondtam és kicsit megszorítottam a kezét.
-Akkor menjünk.-Felállt és engem is felhúzott a székről. A kocsihoz vezetett és ott kinyitotta nekem az ajtót, majd a sulihoz mentünk. Ott adott egy csókot és mindketten az óránkra siettünk.

Most kezdődik az igazi rémálom. El kell mondanom, mindent Emmáéknak.
Mikor beértem a tanterembe Emma és Kristóf mérgesen fordult felém.

-Ugye tudod csajszi, hogy sok magyarázattal tartozol?-Kezdte Emma.
-Igen, tudom és nem fogsz örülni a magyarázatomnak.-Válaszoltam neki sajnálkozó hangon.
Értetlenkedtek egy picit, majd elmeséltem nekik mindent  ami azon az estén történt velem... nem hitték el, pontosabban nem akarták elhinni. Emma sírni kezdett és az én szemembe is könnyek gyűltek, látván a fájdalmát.
-Neharagudj.-Borultam a nyakába, sajnáltam, hogy nem írtam neki facebookon de élőben kellett vele közlnöm.
-És most mi lesz? Feljelntitek?-Kérdezte Emma két szipogás közt.
-Igen, már feljelentettük-Simogattam a hátát.
-Jól tettétek, büdös féreg.-Szólt bele Kristóf, mire Emma mégjobban sírni kezdett. Pár perc múlva a magyartanárunk jelent meg a tanári asztalnál és mindenkit csöndre intett, elkezdődött az óra.
                                                                       ____________
Szünetben Emma azt kérte, hagyjuk egyedül. Így is tettünk. A folyosón sétáltunk mikor Kristóf rám nézett és azt mondta:
-Gyere menjünk be a wc-be.-Mivan? Nem igazán értettem, de nem ellenkeztem, nálunk a lány és a fiú wc között nincs nagy különbség, már, ha azt nézzük kik járnak be oda.
Megragadta a kezem és behúzott a wc-be. Nem volt erőszakos, csak határozott.
-Itthon van apád?-Kérdezte halkan.

Kristóf az egyetlen aki tudja mit csinál velem apám mert egyszer, mikor ott aludt nálunk 'szerencséje' volt vele megismerkedni. Végig nézte, ahogy az apám elhord engem mindennek és közben megüt. Ezután, előle már nem titkolhattam, hogy mi történik otthon. Na meg, igazából ő az az ember akiben tényleg feltétel nélkül megbízok.

-Igen, látszik?-Kérdeztem kétségbeesetten.

-Aha, de csak most láttam meg, biztos órán elkented a kezeddel.-Mondta és az arcom azon részére mutatott ahol elkentem.

Egyből elővettem az alapozót és elkezdtem felkenni a problémás területekre.

-Így jó?-Kérdeztem, mikor kész lettem.

-Aha, így nem látszik.-Mosolygott rám. Vissza mosolyogtam rá és megöleltem.
-Hiányoztál.-Súgtam a fülébe.
-Te is nekem.-Mondta és adott egy puszit a vállamra.

Ölelkeztünk még pár percig majd megrezzent a telefonom.

Erikszöveges üzenet:

Kivel vagy a wc-ben? és mit csináltok?

-Na bazdmeg, ezt nem hiszem el.-Mondtam és vissza dobtam a táskámba a telefonomat.

20. rész - Apa

A film nézése közben kicsit elszundítottam. Puha száját éreztem arcomon, erre keltem. Kicsit összehúzódott a nyakam és egy nagy ásítással ültem fel.
-Bocsi.-Mondtam fáradtas hangon. Ő csak elmosolyodott és a nyakamnál fogva lehúzott, vissza az ágyra. Ott aztán percekig csak csókolóztunk.A rózsaszín felhő úgy szállt a fejemre, hogy azt észre sem vettem. Megőrülök a szeméért, a szájáért, a hajáért, az érintéséért és úgy alapjában véve, érte. Egy idő után eltávolodott tőlem és azt mondta:
-Sajnálom.-Simogatta meg az arcom.
-Mit?-Értetlenkedtem.
-Hogy eddig nem voltam veled.-Szavai hallatán majdnem elsírtam magam. Mióta lefogytam sokkal érzékenyebb vagyok majdnem mindenre.
-Semmi baj.-Mondtam és odahúztam magamhoz, hogy adjak neki egy csókot.

Pár perc múlva határozottan kinyílt - mondhatni kiszakadt- az ajtóm. Ennek hatására egyből felültünk mindketten az egyébként eléggé félreérthető, előző helyzetünkből. Mikor megláttam, hogy ki áll az ajtóban, tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.

Az apám volt az. Az apám aki ha egyszer, néha-néha haza látogat a nagyon fontos üzleti utazásairól, retegésben tartja azz egész családot. Kiskoromban is csak a szidást és a verést kaptam tőle. Az egész család utálja, mégsem merjük neki elmondani, mert annak, nem lenne jó vége, egyszer már próbáltuk és inkább úgy dönntöttünk, nem feszegetjük a határainkat. Egyébként is, hónaponta csak két-három napig kell őt elviselni, több ideig úgysem bírja velünk, a családjával.

Megjelenése szokásos volt, fehér ing, sötétkék nyakkendő, fekete, élére vasalt nadrág, vérben forgó szemek, ökölbe szorított kezek.
-Fiacskám, nem gondolod, hogy ideje lenne hazamenned?-Támadt neki Eriknek, aki meglepődött apám szavain és felém fordult.
-Menni készült.-Vágtam rá gyorsan, és próbáltam érthető jelét adni annak, hogy most gyorsan tűnjön el.Felpattant és elsétált apám mellett, aki rendesen végigmérte őt.

Mikor Erik elhagyta a szobát, apám hangos csattanással vágta be az ajtót.
-Alina.-Kezdett el felém közeledni, hangjából éreztem, hogy ez nem lesz kellemes érzés.

-Nem megmondtam neked, hogy ne legyél közönséges kis kurva?-Emelte fel egyre jobban a hagját, már majdnem kiabált.
-Apa, ő a barátom, járunk.-Válaszoltam neki félénken.
Keze nagy csattanással és fájdalommal sújtott le arcomra. Ereje miatt a párnámhoz csapódtam és jobbnak láttam ott maradni, nehogy mégegyet kapjak. Arcomon könnyek szaladtak végig, de hangot már nem adtam a sírásomnak.
-Mi az, hogy a barátod? Taknyos, kis ribanc, te még semmit nemtudsz az életről, most is csak bömbölni tudsz, semmi mást.-Vágta a fejemhez, számomra értéktelen szavait, valamiért mégis megindítottak bennem valamit, fájdalmat.
-Menj innen, kérlek.-Kértem tőle remegő hangon. Hallottam, ahogy elegáns cipője végig kopog a parkettámon, majd kinyílik az ajtóm.
-Még nem végeztünk.-Mondta, olyan hangosan, hogy meghalljm biztosan.Ezután rámcsukta a szobaajtót. A könnyeim utat engedtek maguknak és a takaróm alá menekülve próbáltam magam nyugtatni. A telefonomhoz nem nyúltam egész este, csak bajba kevertem volna magamat és anyáékat.

Álomba sírtam magam, mint minden olyan éjszakán, mikor találkozok apámmal.




                                     

19. rész - Filmezés

Mikor becsukódott az ajtó a konyha felé sétáltam, mert hallottam, ahogy anya mosogat.
-Szia.-Sóhajtottam nagyot miközben leültem az asztalhoz.Anya felém fordult és visszaköszönt, majd fél perc múlva befejezte a mosogatást és leült mellém.
-Kicsim, beszéltem Erikkel az este, fel kell jelentenünk Ricsit ha tényleg ez történt.-Fogta meg a kezem.
-Anya, fel tudom dolgozni, nem kell ehhez bíróság, kérlek ne hozz kellemetlen szituációba.-A szavak nem üresek voltak, tényleg így gondoltam.Nem akartam, hogy mindenki tudja mit akart velem tenni ez a féreg. Valószínűleg mindenki erről beszélne és sajnálkozna, semmi szükségem nincs rá.
-Kicsim!Ez nem így megy, te is jól tudod.Ne adj isten ha esetleg felidegesítettétek, márpedig ideges, mert fel akar minket jelenteni, akkor ki tudja mire lenne képes.Nem szeretném ha bármi bajod lenne és szerintem ez érthető.-Magyarázta nekem anya.
-Ő akar minket feljelenteni, miközben ő kábított el és meg akart erőszakolni, teljesen logikus.-Kiabáltam.Anyának könnyek gördültek le az arcán, megbántam, hogy ilyen nyersen fogalmaztam, én is biztos nagyon kilennék ha ilyen történne a lányommal, nem hogyha még ilyen élesbe hallanám is. Átöleltem és puszikat nyomtam a fejére.
-Neharagudj.-Kértem tőle bocsánatot.
Megtörölte szemét és rám nézett.
-Elmegyünk és bejelentjük, rendben?-Kérdezte.Nem akartam rámordulni ismét, ezért bólintottam eggyet.
-1 óra múlva indulunk, addig szedd össze magad.-Szipogott még néhányat majd felállt és felment a szobájába.
Elővettem a telefonom és írtam Eriknek.

Abodi Lina   11:03

Haza értél? ‹3

Selkov Erik   11:07

Persze‹3

Abodi Lina   11:08

Apuddal mivolt??

Selkov Erik   11:08

Semmi elmondtam neki mivolt és azt mondta mindenben segít
persze idegbetegeskedett pár sort amiért szétvertük a kocsiját
de el kellett fogadnia.

Abodi Lina   11:10

Mi most fogunk elmenni anyával bejelenteni.

Selkov Erik   11:11

Elvigyelek titeket?

Abodi Lina   11:12

Nem kell köszönöm ‹3jobb lesz egyedül intézni...

Selkov Erik   11:13

Rendben 
majd irj ha otthon vagy !‹3
mennem kell Ricsiékhez

Abodi Lina   11:14

?????

Selkov Erik   11:16

Megyünk át apával, elmondjuk az apjának mit akart csinálni meg lebeszéljük a feljelentésről, ilyesmik

Abodi Lina   11:17

oké... majd írok

Selkov Erik   11:17

Szia ‹3

Abodi Lina   11:18

‹3


 ___________________________________________________________________

Az egész bíróságon töltött idő alatt ingerült és szomorú voltam.Borzalmas volt, mindent el kellett mondanom, megkértem anyát, hogy menjen ki, nem akartam, hogy hallja. Közben sokszor elpityeregtem magam, nem akartam emlékezni.Rövidre zártam és megindították az eljárást.Mikor haza értem ledobtam a táskámat a cipősszekrényre és felmentem a szobámba. Rezegni kezdett a telefonom hiiszen érzékelte a wifit.

Selkov Erik   12:11

Na mizu kicsim?

Abodi Lina   12:43

semmi ‹3 itthon vagyok...
veled?

Selkov Erik   12:45

Hosszú... este elmesélem.

Abodi Lina   12:46

Este jössz?

Selkov Erik   12:48

Aha csak kérdezd meg anyud

Lefutottam anyához aki lelkileg és testileg is fáradt volt már.. de ezt a kérdést azért még feltettem neki mielőtt kidől a kanapén. Igent mondott, ezért felmentem a szobámba és becsaptam az ajtót magam mögött.

Abodi Lina   12:58

Gyere, azt mondta gyere olyan 6 körül

Selkov Erik   13:01

oké , megyek majd
de most futok edzésre mert félkor kezdődik
szia ‹3

Abodi Lina   13:02

Szia ‹3

Megnéztem a többi üzenetem, Kristóf és Emma is írt... Emma. Nincs erőm most nekik is elmondani, Emmának biztos borzasztó lesz hallani.Most még nem vagyok olyan állapotban, hogy elmondjam neki, nekik.

Pár perc után az öcsém rontott be a szoba ajtómon és megragadta a kezem, majd egy erős mozdulattal, majdnem kitépte azt.
-Gyere!-Húzogatta tovább a karom.-Csináltam neked bulit.-Nagyon izgatott volt, kiváncsi voltam mi az a 'buli' nála ezért felálltam és hagytam, hogy a szobájába húzzon.
Az ágya be volt rendezve, két takaróval, két párnával, középen egy nagy popcornos tállal, és két kontroller az xboxhoz. Majdnem elérzékenyültem mikor megláttam mit csinált. Borzasztó aranyos, egyből felé fordultam és szorosan megöleltem mire ő eltolt magától fancsali képpel.
-Gyere, játszunk focisat?-Kérdezte, miközben behuppant az ágyára.
-Persze.-Mondtam mosolyogva miközben becsuktam az ajtót és mellé feküdtem.
 _________________________________________________________________________________

Nagyon sokat nevettünk Márkkal, még sosem voltunk el ennyire jól mint most. 3 óráig játszottunk egy borzalmas focis játékkal amiben természetesen mindig én vesztettem, de legalább ő élvezte. Négy órakkor felpattantam az ágyból és adtam neki egy jó nagy puszit amit persze egyből 'letörölt' az arcáról, majd elmentem a fürdőszobába és vettem egy jó nagy fürdőt. Annyira nagyra sikerült, hogy háromnegyed óráig ültem a kádban mire rájöttem, hogy Erik mindjárt itt van. Ekkor kiszálltam a kádból és átvettem az egyik pizsamám. A szobámbaa siettem és kivasaltam a hajam, valamit feltettem egy kis szempillaspirált. Miután végeztem lementem anyához, segíteni neki a vacsorában, hátha még nem késtem el.
Sajnos már mindegy volt, de azért még meg tudtam teríteni helyette.
Pár percre rá, megjött Erik. Az ajtóban adtam neki egy csókot és leültünk az asztalhoz. Valahogy énis és ő is próbáltunk gyorsan enni, beszélni akartunk, nem békésen vacsorázni. Mikor végeztünk, megköszöntük anyának a vacsorát és felmentünk a szobámba.Mikor becsuktam az ajtót egyből felé fordultam és feltettem neki a kérdést.
-Mi volt?-Néztem rá, a szemébe. Leült az ágyamra és ő is engem nézett.
-Elmentünk hozzájuk, elmeséltem, hogy mit akart veled csinálni, nem hitt nekünk az apja, mert természetesen Ricsi mindent kamuzott ami csak eszébe jutott.Szóval fel fognak jelenteni és azt mondták el fogják érni, hogy kifizessük a kocsi árát.-Hátra tette a kezét és azon támaszkodott, nem különösebben hatotta meg a dolog úgy látom.
-Értem,-Vágtam rá semmit mondó fejjel és oda ültem mellé az ágyra, megfogta az állam és adott egy csókot. Még a libabőr is kiráz ha hozzám ér, megbolondulok.
-Veled mivolt?-Kérdezte miután eltávolodott a számtól.
-Semmi, elmeséltem mindent, és el kezdünk pereskedni.-Néztem a föld felé. Megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett, elmosolyodott és azt mondta:
-Ne szomorkodj, hoztam neked egy filmet, anyám szerint ez egy röhögős, lányos film.-Elnevettem magam és megöleltem.
-Köszönöm, csinálok popcornt, addig tedd be a filmet.-Kértem tőle és a konyhába siettem, hogy megcsináljam a nasit. Mikor felmentem már nyomogatta a távirányítót, nemtudta beállítani a nyelvet, bolond. Elvettem tőle a távirányítót és beindítottuk a filmet.Borzasztó jó vele lenni.

18. rész - bundáskenyér

Reggel lassan nyitottam ki szemem és karom Erik hasán pihent. Ő hogy-hogy itt van? Meg voltam lepődve ezért odanyújtottam Erik állához a kezem és megsimogattam az arcát, hátha felkel. Sikerült. Mély levegőt vett és rám vezette tekintet.

 - Jó reggelt, kicsim - simogatta meg a karom néhányszor. Erősebben öleltem. Borzalmasan jó volt, hogy itt van velem és nem egyedül kellett végig szenvednem a tegnap éjszakát. Jut eszembe az éjszakáról.

 - Hogy-hogy itt vagy? - tettem fel álmosan a kérdést.

 - Anyukád azt mondta, maradjak bátran, aztán elaludtál és már nem tudtam megmozdulni - húzta kis mosolyra a száját. Rámosolyogtam és becsuktam a szemem. Továbbra is hasán pihentem. A tegnapi emlékek előjöttek elmém sötét szegletéből, de már nem tűntek olyan élethűnek és fájdalmasnak, mint élőben, akkor, ott. Sokkal inkább érdekelt az, hogy itt van velem Erik és nem hagyott magamra.

 - Jó reggelt, kincsem! - futott le a lépcsőn anya, mikor látta, hogy a lépcsőre tekintek, felé.

 - Szia, anya! - nyögtem ki, két puszija között.

 - Csinálok reggelit! Nyugodtan maradj itt, Erik! Már hívtam az igazgatót, hogy kikérjelek titeket mára - sietett a konyhába.

 - Köszönöm! Igazán nem kellett volna - válaszolta Erik félősen. Szülők előtt már nem nagyfiú.

 - Hagyd csak! Lina, menj fel, öltözz át! - kért meg anya, már ha ezt lehet kérésnek nevezni. Felálltam és a szobámból lehozott takarót, amit gondolom tegnap este anya terített ránk, megragadtam és magammal vonszoltam az emeletre. Az ágyamra dobtam és felvettem egy rövidgatyát, meg egy undorító karácsonyi pulcsit, amin hóemberek voltak. Próbáltam a lehető legcsúnyábban felöltözni, megnézni, mit szól ehhez Erik. Lementem a lépcsőn és Erik a kanapén ült velem szemben. Széles mosolyra húzta száját és mikor közelebb értem azt mondta:

 - Jó a pulcsid, nagyi - elnevettem magam és mellé huppantam a kanapéra.

 - Feküdj ide - mondta, miközben a combjaira csapkodott. Az ölébe hajtottam fejem és felnéztem, szemeibe. Hosszan néztük egymást, majd a számra nézett, végül ismét a szemembe. Nyakamon keresztül, tarkómra csúsztatta kezét és elkezdett felém közeledni, csókja ismét ugyanolyan édes volt, mint az eddigiek.

Lábamat felhúztam egy kicsit az érzés miatt. Felnyúltam arcához  és simogatni kezdtem azt miközben folyton csókokat nyomott a számra. Pár perc múlva anya szakított félbe minket.

 - Reggeli! - ordibálta, mire pár másodperc után megjelent az öcsém. Hát az meg mit keres itthon?

 - Juhuuuu! - futott az asztalhoz. Erik gyorsan felkapta fejét az öcsém hangjára és nézte, ahogy végig fut a nappalin. Felálltam öléből és odahúztam az asztalhoz. Bundáskenyeret csinált anya, a kedvencem. Meg volt terítve, így magam mellé ültettem Eriket és láttam, nem mer hozzányúlni a kajához.

 - Milyen nyuszi leszel szülői közegben - nevettem ki, közben a tányérjára tettem a legnagyobb kenyérszeletet. Az asztal alatt megcsípte a combom, mire csak kicsit mocorogtam és elkezdtem enni.

 - Ti szerelmesek vagytok? - szólalt meg pár perc múlva az öcsém.

 - Márk! - szóltam rá. Nem értem, hogy a testvérek miért hoznak mindig kellemetlen helyzetbe.

 - Igen - Válaszolt Erik neki, mosolyogva. Márk összehúzta az arcát és csak annyit mondott:

 - Fujj, undi - mosolyogtunk, majd mikor befejeztük a reggelit, felmentünk a szobámba.

 - Mennem kell. Írt apám, hogy gáz van. Ricsi szülei felhívták, hogy fel fognak minket jelenteni - fogta közre az arcom két kezével.

 - Dögöljön meg Ricsi - Húztam ki arcom kezei közül.

 - Igen, én is ezt akarom, de sajnos ez nem így működik. Ráadásul azt se tudja, hogy nem mentem ma iskolába - jött utánam és magával szembe fordított. Beletúrt a hajamba és sok csókot adott a számra.

 - Jó, menj - vágtam szomorú képet.

 - Este átjövök, ha tudok, oké? - Kérdezte sajnálattal a hangjában.

 - Rendben - mosolyogtam majd, lekísértem az ajtóig. Ott nagyot és hangosat köszönt mindenkinek és megköszönte a vendéglátást. Egy búcsúcsókot adott a számra és Elhagyta a házat.

17. rész - Nem felejtem el soha

Torkomon lévő keze húzódni kezdett, egyre jobban szorította nyakam. Nem tudtam megszólalni. Teljesen lehúzta a bugyim, de ekkor valami megzavarta a tevékenységét és gyorsan elengedte a torkom, ezután fellélegeztem, hátha visszatérne később erre a technikájára.

Felugrott az ágyról, mire mozgolódni kezdtem, de semmire nem jutottam, csak jobban fájtak a végtagjaim. Egy zoknit vett elő a fiókjából és egy ragasztó szalagot. Oda sietett hozzám.

-         Jó kislány legyél! - Majd azzal a mozdulattal a számba dugta zokniját és a számhoz tapasztotta a ragasztóval. A géphez ment és kikapcsolta a zenét. Szemeim kikerekedtek. Lehet, hogy van itt valaki? Akkor el tudok szabadulni, de ki az és ugye bejön a házba?

Pár másodperc múlva már biztos voltam benne, hogy van itt valaki, mert kis dobogásokat hallottam, valaki dobálta az ablakot, gondolom kővel. Sikítani kezdtem torkom szakadtából, de nem jutottam sokra, alig jött ki valami kis hang.

 - Mit keresel itt? - Kérdezte Ricsi a lent álló embertől.

 - Beszélünk? - kérdezett vissza az a valaki. Nagyon ismerős volt a hangja. Száz közül is felismerném! Erik!

 - Erik! - Próbáltam ordibálni. Ricsi hátra nézett majd azt mondta Eriknek:

 - Mindjárt nyitom! - megfordult és felém sétált. A kezeimet kikötöző zsinórt egy sniccerrel elvágta és erősen szorította, szabaddá válásukkor. Folyamatosan üvöltözni próbáltam, semmi sikerrel.

 - Ha most nem fogod be a pofád, esküszöm neked rosszabbul fogsz járni, mint amit elterveztem - suttogta a fülembe miközben a hajamat olyan erősen fogta közre kezeivel, hogy akár mondhatnám azt is tépte azt. Nagyon meg voltam rémülve és sírni kezdtem, nem csak a fájdalomtól, a félelemtől is.

Valami kis, üres szobába ráncigált és azt mondta:

-         Ha jót akarsz magadnak, itt maradsz. - Szemei vérben forogtak.

Rám csukta az ajtót és hallottam, ahogy lefele dobognak lábai a lépcsőn. Meg tudok szökni! Nem kötözött hozzá semmihez! Hogy lehetett ennyire figyelmetlen? Nem érdekel végül is, csak az a lényeg, hogy el tudok menekülni!

Ahogy meghallottam Erik hangját közeledni egyből újra sírni kezdtem.Amikro már nagyon közel éreztem magamhoz, kirántottam az ajtót és Erikkel szemben találtam magam.

Arca teljesen lefehéredett, oda futottam hozzá és át öleltem, úgy sírtam, mint még soha, kezei olyan erősen szorítottak, majdnem összeroppantam.

-         Mi ez? - Kérdezte ordibálva és idegesen Erik, Ricsitől. Lefele sütötte szemét és nem tudott megszólalni, hebegett habogott. Pár másodperc múlva Erik eltolt magától és ököllel kezdte el verni Ricsi arcát. Mikor észhez tértem az volt az első dolgom, hogy leszedjem róla. Ricsi már eszméletlen volt, így jobbnak láttam eltűnni onnan.

-         Menjünk, kérlek! - könyörögtem Eriknek, miközben rángattam a kezét. Lefutottunk a lépcsőn. Egyenesen ki a házból.

-         Várj! A kutyám! - hangoskodtam, majd a kocsira mutattam, ahol az ablakon nézett ki Sophie. Meg sem szólalt, csak fogott egy jó nagy követ és betörte az első ablakot, ezen be tudtam nyúlni Sophiért, szerencsére nem lett semmi baja.

-         Fussunk!-Szóltam oda Eriknek.

-         Nem kell - állt meg egy fekete BMW mellett. - Ülj be! - Utasított. Gyorsan elfoglaltam a helyem és Sophiet az ölembe ültettem. Teljesen némán ültünk  a kocsiban. Azt hiszem, sokkot kaptam, egy szó nem jött volna ki a torkomon. Ismét sírni kezdtem, ez nem fájdalom vagy érzelmi bántalmazás miatt volt, sokkal inkább a stressz miatt, amit éreztem legbelül, majd szétfeszített. Erik lehúzódott a kocsival és megölelt, jobban sírtam, mint eddig. Borzalmasan éreztem magam. Mikor kezdtem lenyugodni Erik elindította a motort és elindult hazafelé a  kocsival. A házunk előtt állt meg és kiszállt a kocsiból, oda sietett hozzám és kinyitotta nekem az ajtót. A bejáratig kísért, majd ott, becsöngetett hozzánk. Anya nyitott ajtót pizsamában. A nyakába ugorva sírtam. Az első kérdése természetesen az volt, hogy mi történt. Behívta Eriket is és megkérte, mesélje el neki, mi van, mert én csak a nyakában sírtam. Csak annyit mondott, hogy elment az egyik ismerőséhez és mikor fel ment az emeletre, kifutottam egy ajtó mögül, sírva. Anya szörnyülködött és sírni kezdett.

-         Ugye nem csinált veled semmit? - fogta közre az állam két kezével. Megráztam a fejem lassan, gondolkodva. Ölelgetett és sírt ő is, én is. Erik pedig ideges volt. Láttam a tekintetén, hogy ha Ricsi itt lenne, kő kövön nem maradna szárazon.

-         Szeretnél itt maradni? - kérdezte anya pár perc múlva Eriktől.

-         Csak egy kicsit - válaszolt megszeppenve. Ezután anya felállt és felment az emeletre.

Erik gyorsan odajött hozzám, a kanapéra feküdt mellém. Megölelt és puszikat adott a homlokomra.

-         Köszönöm! - mondtam neki, amiért megmentett. Nem válaszolt csak erősebben magához szorított. Borzasztó hálás vagyok neki. Nem tudom, mi lenne velem nélküle.

Sziasztok!:) Az előző részhez képest elég sokat növekedett a nézettség, és ennek nagyon örülök!:)Csók, A.

16. rész - Hol vagyok?

Teljesen kába voltam, mintha megittam volna egy liter pálinkát. Lassan nyílt a szemem. Mégis mi történt? Mikor kitisztult a látásom, Ricsi ült velem szemben, mozdulni akartam, de nem tudtam, valami székhez voltam kötve. A kezemet és a lábamat is egymásnak szorította egy erős zsinór.

 - Ez mi? - kérdeztem hangosan és kétségbeesetten.

 - Pontosan jól látod - mosolygott rám. Undorító. Felállt és mögöttem kezdett el sétálni.

 - Hol van a kutyám? - reménykedtem, hogy nem hagyja elfutni.

 - Bent a kocsimban - cirógatta meg hátulról a kezem. Elhúztam gyorsan és újabb és újabb kérdéseket tettem fel.

 - Mit csináltál? - kezdtem könnyezni.

 - Ne aggódj ettől nem lesz semmi bajod, csak egy kis kloroform - válaszolta nyugodtan.

 - Engedj el, te seggfej! Ugye nem csináltál velem semmit? - tettem fel kétségbeesetten a kérdést.

 - Még nem - Állt velem szemben és rám kacsintott. - Fél percbe se telt, mire elkábultál, hazahoztalak és aztán kiültettelek ide. Vártam, hogy felkelj - fogta meg az állam mire elhúztam a fejem és próbáltam minél lejjebb vinni tekintetem, nehogy elkapja azt.

 - Engedj el, kérlek - elkezdtem sírni, könnyeim combomon folytak végig, de nem voltam hangos, semmi értelme nem lett volna.

 - Ne sírj Lina, élvezni fogod, nagyon! - Hozott elém egy széket és velem szembe leült arra. Csak tovább sírtam, úgy éreztem nem tudok elmenekülni. - Kezdhetem? - mosolygott rám ismét, egyre keservesebben sírtam, undorító.

 - Ne, kérlek, hagyj békén! Miért csinálod ezt? - kérdeztem, miközben éreztem, ahogy a kezemnél babrál valamit, kikötözte.

De fél másodpercbe se tellett mire olyan erősen megszorította, hogy mozgatni se bírtam.

 - Segíts nekem, kicsit mozgasd a széket hátrafelé. - Úgy tettem mintha meg se hallottam volna. Mögöttem volt az ágya, ha rajtam múlik, földbe gyökerezek, csak ne kelljen oda mennem.

 - Oké. - Lábamhoz kapott és hallottam hangjában az idegességet, erősen szorította mindenemet majd az ágyához vágott. Kemény matracába vágtam fejem és felszisszentem.

Felém mászott és a kezében voltak a zsinórok.

 - Miért csinálod? - kérdeztem tőle remegő hangon, miközben újra sírni kezdtem. Megfogta az egyik kezemet és az ágytámlájához szorította, a másikon térdelt, majd a másik következett. Közben azt mondta:

 - Egész egyszerűen azért, mert tipikusan az a lány vagy, aki nem adja magát könnyen, én meg nem fogok lányok után szaladgálni. Ez ezerszer egyszerűbb és érzelem mentesebb, úgyhogy jobb - mosolygott rám az undorító fejével.

A lábamat is megkötözte és így már teljesen ki voltam szolgáltatva neki. Borzalmasan éreztem magam. Egyre jobban és hangosabban sírtam. Felállt és az asztalához ment, valamit kivett a fiókjából és aztán a gépéhez ült. Betett egy dubstep zenét és maxra hangosította, majd felém fordult.

-         Hátha hangos vagy. - Rám kacsintott és akkor láttam a kezében, gumi volt. - Elfordítottam a fejem és folytattam a sírást. Mocorogni próbáltam, de nem sikerült kijutnom. Bőrömet és ereimet teljesen elszorították a zsinórok. Pár perc múlva felállt a géptől és levette a gatyáját, nem láttam, csak hallottam, ahogy öve, leesik a földre. Becsuktam szemeimet jó erősen és szorítottam a kezeimet is. Éreztem, ahogy felém nehezedik és sikítani tudtam volna az undortól, ami az arcomra is kiült.

A nyakamat kezdte el puszilgatni és aztán a hasamat simogatta. Teljesen be voltam feszülve. Lábaimat hiába akartam összezárni, ki voltak kötve, vagyis szét voltak kötve. Pár perc múlva, mikor már folyamatosan kérleltem, hogy hagyja abba, levitte a kezét a szoknyámhoz. Laza mozdulattal hajtotta fel azt.

 - Ne csináld Ricsi! Könyörgöm, hagyj békén - Üvöltöttem, reméltem meghallja a hangos zenétől.

 - Ne aggódj, mondtam, hogy jó lesz - válaszolta ő is hangosan majd megfogta a torkom és a másik kezét a bugyim szélére tette....

15. rész - Mi?

A sorakozóban egész végig egymást néztük, néha mosolyogtunk. Csodálatos volt, hogy végre nem néz át rajtam, mint valami láthatatlan tárgyon. Sokáig mosolyogtam, hiszen boldog voltam, nem meglepő.

 - Ne legyél már ennyire oda, ez csak egy csók volt - jegyezte meg Emma bunkón. Ránéztem, de egy szót sem szóltam. Egy barátnőnek az a dolga, hogy együtt örüljön a barátnője örömének, nem? Hol itt a barátság?

 - Te meg csak féltékeny vagy - röhögte ki Kristóf. Legalább nem nekem kellett kimondani.

 - Mint te - lökte meg nevetve.

 - Engem ugyan nem érdekel, tíz perc alatt találnék valakit, ha akarnék - Mindketten kinevettük szegény Kristófot, de mindenki tudja, hogy ez nem így van, lefagy a lányok környezetében, mármint, ha olyan lány közelében van, aki tetszik neki. Nem mer megszólalni, teljesen olyan, mint én.

Az egész nap jó hangulatban telt, de nem láttam sehol Eriket, mígnem az utolsó előtti szünetben megtaláltam a folyosón.

Egyedül volt, odamentem hozzá és megöleltem, erős karjai most gyengéden nyúltak hozzám és vissza öleltek, keze feljebb csúszott arcomra és megint édes, lágy csókot adott nekem. Úgy éreztem a fellegekben járok. Mikor vele vagyok minden más, furább, jobb. Még a pillangók is meg vannak, minden rózsaszín köd és a kiskutyák meg a pelenkás nyíllövő babák.

 - Szia, kicsim - mondta aranyosan. Meg vagyok lepődve, nagyon jó érzés, hogy valaki így hív, de szokatlan, nagyon is.

 - Szia - mosolyogtam rá és megint megöleltem.

 - Beszélnünk kéne - nyögte ki pár másodperc múlva. Megijedtem, már megint mi van?

 - Komoly? - kérdeztem megszeppenve.

 - Dehogy. Gyere suli után a cigioldalhoz! - fogta meg az állam, emlékek. - Elmegyünk valamerre - kacsintott rám. Annyira szeretem ezt a fiút, hogy szinte már semmire nem tudok neki nemet mondani, mégis muszáj.

 - Szobafogságon vagyok - néztem le a földre, majd rá, szomorúan.

 - Akkor hazakísérlek - válaszolta, majd egy gyors csókot adott számra, mert megszólalt a csengő. - Várj meg az aulában! - Bökte oda még gyorsan majd szaladt a termükbe.

Nagyon boldog voltam, hazakísér. Tudni fogja, hol lakom, félnem kéne, igazából megbízom benne.

Kicsöngettek az óráról és egyből az aulába sétáltam búcsúzkodás után. Csak pár percet kellett várni, hogy megérkezzen Erik, természetesen a csapatával, szuper.

 - Szia! - mondta Máté elnyújtva az a betűt perverzséggel a hangjában. Fujj.

 - Nagyon fullos volt a spárgád, kislány - szólalt meg utána Ricsi. 'Te hallo

d? Foglalkozz már Emmával és ne az én spárgámmal. Gyökér, ráadásul mindjárt a legközelebb lévő tárgyat, a barátod gördeszkáját fogom a fejedhez csapni.' Gondoltam magamban, de kifelé csak Erikre néztem és próbáltam kizárni mindent.

 - Elég! - mondta hangosan Erik. - Hagyjátok már békén! Ma nem megyek pipázni, hazakísérem Linát, csá! - dobta oda nekik miközben megfogta  a kezem és elindult az ajtó felé.

 - Vigyázz Lina ne engedd, hogy hazáig kísérjen, mert oda fog szokni - kiabálta utánunk Ricsi és röhögni kezdett.

 - Ősbunkó - forgattam meg a szemem.

 - Hagyd, ő ilyen - vonta meg a vállát.

Már az út felénél jártunk mikor megszólaltunk először.

 - Kérdezhetek? - zavartam meg a csendet.

 - Én is pont most akartam - Nevetett.

 - Na, kezdd te - mosolyogtam vissza rá.

 - Szóval hétvégén lesz a bátyám esküvője - mondta zavarosan. - És a szüleim azt mondták elvihetnék valakit aki, perpillanat most nem szeretném, ha Ricsi lenne. Eljönnél velem? Szombaton van az esküvő és vidéken van, ezért ott alszunk a szállodában, ahol meg lesz tartva. Tudom, hogy még csak ma jöttünk össze és nekem is gyors ez még, de úgy érzem, hogy ez most más lesz. Szóval szombaton levinnénk téged is és vasárnap délután jönnénk haza. Ha gondolod, beszélek anyukáddal is - nézett rám, teljesen vörös volt, édes.

 - Nem kell köszönöm, elintézem - Vigyorogtam rá és adtam neki egy puszit.

Megcsörrent a telefonja, felvette.

-         Halló? … Nem, még nem. … Idejössz? … Most a Teve utcába. … Igen. … Jó … Nem várok rád, ha nem jössz. … Jó, csá.

 - Idejön? Ricsi? - tettem fel kérdéseimet, nem akartam, hogy itt legyen, kettesben pont jó volt.

 - Nem, majd csak 10 perc múlva, addigra visszaérek ide gyorsan - válaszolta és megszorítgatta kicsit a kezem.

 - Akkor jó. Már csak pár utca - mondtam neki aranyosan.

Mikor a ház elé értünk, mondtam, hogy megérkeztünk.

-         Akkor vigyázz magadra - Belenézett a szemembe és hosszú percekig csókolóztunk ezek után. Utoljára megszorította a kezemet én pedig bementem a házba és az ajtónak dőltem. Pár perc múlva jött is az sms:

Anya   15:18

Otthon vagy már?

Visszaírtam anyának és egyből neki is álltam békítő muffint készíteni, ami mindig bejön nála. Gondolkodtam, mit kéne még csinálni, mert ennyire még sosem volt rám megharagudva, alig beszél hozzám mióta összevesztünk, ezért azt találtam ki, hogy csinálok neki egy olyan banánturmixot, amit sosem felejt el. Mikor mindkettő kész lett kitálaltam őket szépen és vártam, hogy megjöjjön. meg is érkezett 6 óra felé az öcsémmel együtt.

 - Sziasztok! - kiabáltam nekik.

 - Szia, édesem! - mondta anya.

 - Csá! - nyögte ki Márk, aki egyből a konyhába futott. - Anya! Van süti! - Mosolygott igazi csibész mosolyával az öcsém. Adtam neki egyet aztán felküldtem as zobájába, hogy teljesen tiszta legyen a terep.

 - Szia, anya! - mentem ki hozzá az előszobába. – Gyere, sütöttem neked. - Próbáltam kedves lenni.

 - Na, végre - röhögött. - Már vártam, mikor kapom meg - fogta meg a vállán pihenő kezem.

 - Csináltam banánturmixot is! - dicsekedtem el vele. Leült a bárszékre és enni kezdte a készítményeimet.

 - Na, mit szeretnél? - kérdezte teli szájjal.

 - Szombaton ott aludni Emmáéknál, esküszöm semmi furfangosság nincs benne, csak ez a hétvége és aztán visszaállhat ugyanez a rend, hogy szigor meg minden csak ezt a hétvégét? - kérleltem.

 - Jó, de vasárnap 4-re itthon kell lenned! Felfogtad? - kérdezte unottan. Szerintem már őt sem érdekli, de azért a szigort meg akarja tartani.

 - Köszönöm szépen - ugrottam egyet és megöleltem, aztán felfutottam a szobámba.

Abodi Lina  18:37

Elengedett!!!:3

Selkov Erik  18:37

Én is lebeszéltem

Abodi Lina  18:38

akkor jo :D

Selkov Erik  18:39

Megyek edzeni majd írok, csok

Abodi Lina  18:41

‹3

Istenem, minden olyan tökéletes! Végre!

Úgy gondoltam, hogy ha már Erik edz, elviszem sétálni a kutyánkat. Meg is kértem anyut, had vigyem ki egy kicsit, ő pedig a muffin hatása alatt állt még és megengedte. Azt mondta maximum 2 óra, hogy ki tudjam magam beszélgetni Emmával. Annyira bírom, ő a legjobb fej családtagom. Igaz, most nem találkozok majd senkivel, de ha úgy lett volna, akkor biztos sütök még neki.

Ráadtam a kutyára a pórázt és El is indultam sétálni. Úgy voltam vele, hogy teszek egy kört és aztán megyek is haza, a Teve utcába fordultam éppen mikor láttam egy fekete kocsit, szokatlan. El mentem mellette, semmi különös nem volt.

A kutya, mint mindig, rángatott, nem figyeltem másra. Pár másodperc múlva valaki megfogta a csípőm és erősen magához szorított, sikítani akartam, de valami nedvessel érintkezett a szám és elsötétült minden.

14. rész - Csók?

Kezembe volt temetve az arcom. Csillapodtak a könnyek. Ajtó csattanás, majd lányok sikongatása volt a háttérzaj. Ugye nem jött be az öltözőbe? - kérdeztem magamban. De, csapkodni kezdte az ajtót és feszült volt a hangja.

 - Gyere ki! - üvöltötte az ajtó másik feléről. Megijedtem és gyorsan kinyitottam az ajtót. Megragadta a kezemet és kihúzott az öltözőből. Erős keze, szorította csuklómat, fájt.

 - Engedj el! - parancsoltam rá de, nem hatotta meg. Végül ugyanott voltunk, mint ahonnan elfutottam. Magával szembe ráncigált és szemében látni lehetett az idegességet.

 - Miért csinálod ezt? - kérdezte most már normál hangerővel.

 - Mit? - Ez normális? Ő nem szól hozzám, ő néz levegőnek.

 - Folyton lekoptatsz – mondta, miközben elengedte a csuklóm. Most meg miről beszél? Látta az arcomon az értetlenkedést ezért folytatta.

 - A vízipipabárban is meg most is - kezdett megint ideges lenni.

 - Szerinted magamtól lekoptatnálak? Szobafogságon vagyok egy hónapig a fantasztikusan sikerült házibulid miatt - löktem meg. Az arcán látszott, hogy gondolkodik. - Most meg azért futottam el, mert nem szólsz hozzám azóta, azt se tudtam mi a bajod, nagyon sokat sírtam - lenéztem pár másodpercre a földre, aztán megint a szemébe. Elmosolyodott.

 - Jól tetted - nyúlt volna az arcomhoz.

 - Mit, hogy sírtam? - fogtam meg gyorsan a kezét mielőtt hozzám ért volna.

 - Igen - válaszolta nemes egyszerűséggel.

 - Undorító vagy - könnyes lett a szemem. Pár órája még tényleg azt hittem, hogy ő a tökéletes fiú számomra. Ismét az öltöző felé indultam és ő hagyta, hogy elmenjek. Utánam fordult.

 - Mikor a számban voltál, akkor is így gondoltad? - kérdezett utánam hangosan, hogy mindenki hallja. Sírni kezdtem és az öltözőben is csak a táskámat vettem fel, azután hazasiettem.

Otthon nagyon sokat sírtam. Hogy lehettem olyan hülye, hogy egy ilyen fiúval kikezdtem? Magam sem tudtam rá a választ. Vagyis tudtam de, nem akartam bevallani. Tetszett, hogy rossz és az is, hogy felrúg minden szabályt, ami csak létezik. Éppen lementem a konyhába és fagyit kerestem, amikor megrezzent a telefonom.

Selkov Erik  16:43

Na megbékéltél kislány?

Megint szomorú lettem. Hogy békélhettem volna meg, ha egy hangyaszarnyit sem tesz ennek érdekében? Örültem, hogy írt végre, csak annak nem, hogy most és, hogy mi miatt. Úgy döntöttem vissza írok, reméltem, hogy nem fogok rosszul kijönni belőle.

Abodi Lina  16:55
Nem vagyok rád kíváncsi

Selkov Erik  16:57

Kamus:DDDD:D:D

Abodi Lina  16:57

Undorító dolgokat mondtál nekem. Ezek után ki lenne rád kíváncsi?Ráadásul megrángattál.

Erik:

Muszáj voltam megbántani, el kell őt felejtenem. Nem fér bele az életembe egy állandó nő és ő az lenne, ha ezt így folytatnám.

A teremben próbáltam őt megalázni, de nekem is épp úgy fájtak a szavak, amiket kimondtam, mint neki. Megkedveltem de, nem hozzám illik egy normális párkapcslat. Megbántam, hogy így beszéltem vele, ezért írtam rá, de nem fogok könyörögni a bocsánatáért. Azért voltam ideges, mert még sosem voltam ilyen helyzetben. Nem akartam megrángatni, csak sajnos a kelleténél kicsit erősebben szorítottam meg a kezét.

Lina:

Másnap reggel életkedvem sem volt nemhogy energiám. Szemeim néhol lecsukódtak néhol nyitva voltak, de inkább csukott, mint nyitott helyzetben lehetett őket látni, a sok sírástól pedig bepirosodtak. Emmáékhoz sétáltam és elmagyaráztam nekik hova tűntem tegnap a válogatásról.

A sztori közepén jártam mikor mellém lépett Erik.

 - Sziasztok! - köszönt. – Lina, jössz egy kicsit? - szólított megnyugodt és kedves hangján. Nem akartam valami megjegyzést kapni ezért elindultam arrafele amerre ő is ment. Leültünk arra a padra ahol múltkor megtalált.

 - Ne haragudj - nyögte ki pár perc múlva és megfogta a kezem.

Nem tudtam eldönteni, hogy ezt most komolyan gondolja, vagy csak játszik már megint. Köpni-nyelni nem tudtam, bocsánatot kért tőlem, hát ez sem mindennapi. Nem szólaltam meg csak néztem magam elé továbbra is.

 - Sokat gondolkoztam és komolyan bocsánatot szeretnék kérni. Tegnap csak azért voltam köcsög, mert ott voltak a fiúk és teljesen összezavartál. Még soha nem csinálta ezt velem egy lány sem, szóval bocsi - fejezte be. Majdnem elpirultam szavai hallatán, mégsem engedtem magamnak felszínre hozni érzéseimet és csak annyit mondtam:

 - Mert ha ott vannak a fiúk, akkor úgy beszélsz velem, ahogy akarsz, nem? Nem, nekem ennyi nem elég, sokkal, sokkal több kell ahhoz, hogy elfelejtsem ezt -mondtam neki és felálltam. Elindultam Emmáék felé, mikor éreztem erős kezét az enyémen, újra megszorította. Maga elé rántott és szemben állt velem, nagyon közel. A számra nézett, aztán megfogta a tarkóm és lassan megcsókolt. Az egész udvar zengeni kezdett, mert minden diák tapsolt vagy sikítozott.

A mi iskolánkban, ha valakik az udvaron csókolóznak, az azt jelenti, hogy együtt vannak. Visszacsókoltam és a hajába túrtam.Bele mosolyogtam a csókunkba a hangzavar miatt. Mikor vége lett, eltávolodott és rám mosolygott, megfogta a kezem, visszafogtam.

Mindenki minket nézett és csodás volt. Most együtt vagyunk? - tettem fel magamnak a kérdést, a választ csak ő tudja rá megadni. Emmáék felé sétáltunk és ott elengedte a kezem, ő tovább ment Ricsiékhez.

 - Ez mi volt? Együtt vagytok? - kérdezte Kristóf.

 - Nemtudom, lehet - mosolygtam.

13. rész- Kínzás

Lina:

Legbelül reménykedtem, hogy ír majd, de nem írt. Szerintem nem érdeklem, de azért szépen elhittem, hogy hátha történik majd valami jó is az életemben. Reménnyel telve mentem be az iskolába, majd mikor az udvarra értem egyből Eriket néztem. Nem vett észre, Emma és Ricsi csókolózott épp mikor megálltam, hátha meglát. Körül nézett, megállt a szeme rajtam. Arca teljesen közömbös volt, majd el is nézett. Kedvem lett volna megőrülni. Ehelyett teljes nyugalomba sétáltam be a női mosdóba, ott aztán sírni kezdtem. Hogy lehettem ennyire hülye? Ő csak játszik a lányokkal. És én voltam most a játékszere.

Erik:

Vártam, hogy jöjjön. Még senki nem koptatott le így. Nem azt mondom, hogy rosszul esett de, velem ne csinálja ezt egy lány sem. Mikor megláttam éppen rám nézett. Nehéz volt megállni, hogy ne mosolyogjak rá, gyönyörű volt. Érdekel, milyen az élete, az is érdekel, mikor mit csinál, a barátai és majdnem minden, ami vele kapcsolatos de, muszáj volt elnéznem. Meg kell neki tanítanom, hogy velem nem játszhat ilyen játékot. A kapcsolatokban én vagyok az, aki játszhat a másikkal. A szemem sarkából láttam, hogy mozog és mikor pár másodperc múlva oda néztem már nem találtam őt sehol.

A második szünetben épp a folyósón sétáltam mikor velem szemben jött Emmával. Rá néztem, csillogtak a szemei, nagyon furcsa érzés volt. Mintha kicsit jobban érdekelne, mint a többi lány. A falhoz akartam nyomni, megcsókolni, aztán beszélgetni, elvinni őt valahova.

Gyorsan ki kell őt vernem a fejemből, mert most sokkal fontosabb dolgaim is vannak, mint a lányok. Ráadásul apám azt tartja: "A nő csak szükséglet" és miután megvolt, ne érdekeljen többet, mert több bajt fog hozni, mint hasznot.

Sok lánnyal volt már dolgom. Mégis úgy érzem, ő más, mint a többi.

A negyedik és az ötödik szünetben is láttam. Egymásra néztünk, de egyből elnéztem mikor rám nézett. Nem akarom látni. Legalább egy hétig.

Lina:

Majdnem minden szünetben sírtam. A wc-ben vagy az osztályban. Sokszor láttam, ő is engem, mégsem érdekeltem, elnézett. Hazafutottam volna legszívesebben. Mondjuk csak az utolsó órát kellett megvárnom, mert utána úgyis sietnem kell haza.

Mikor kicsöngettek kirohantam az osztályból, egyenesen haza. Csak otthon akartam lenni. Edzettem, teáztam, sírtam és aludtam is egy kicsit. Csak azt vártam, mikor ír már. 'Biztos azért nem ír, mert túl hamar odaadtam neki azt, amit akart. Könnyűvérű vagyok.' Ilyen gondolataim voltak. Épp egy új depressziós számot indítottam volna be mikor megrezzent a telefonom.

Honti Emma  16:07

Baba, atlétika csapatot indítanak az iskolában és holnap lesz a válogató, menjünk már el!

Abodi Lina  16:12

Semmi kedvem az atlétikához.

Honti Emma  16:12

Istenem... hagyd már abba csak egy fiú.

Abodi Lina  16:13

Neked egyszerű

Honti Emma  16:14

Nem egyszerű.., de ezt most hagyjuk. Egy kis sport ki fog téged hozni a depiből, higgy nekem!!!

Abodi Lina  16:16

Elkísérlek, de nem állok be, nem vagyok oda az atlétikáért

Honti Emma  16:17

Oké ;D 

Reggel ismét az udvarra sétáltam, de most Emma is nálunk állt nem Ricsiéknél. Rá se néztem Erikre, jobban fájt volna. Este még megbeszéltem anyával, hogy elmegyek a válogatásra, felhívta a osztályfőnököm és megkérte, hogy felügyelje az ottlétem... Beteges. A nap hátralévő részét a wc-ben és a teremben töltöttem, már nem sírtam.
Az utolsó óra után az öltöző felé vettük az irányt és mikor oda értünk Emma utasítani kezdett. - Öltözz már át te is! - Fogta meg a pólóm alját, majd húzott egyet rajta. Le akartam vezetni a napi feszültséget, beleegyeztem.

Az edző pár perc múlva bejött a helységbe és az összes ott lévő lánynak kifelét parancsolt. Beálltunk egy szabályos sorba és már majdnem elkezdtük volna a válogatást mikor füttyögést és tapsolást hallottunk. Persze Ricsiék voltak azok, jellemző. Erik is ott volt. Mikor meglátott ő abbahagyta a tapsolást és a fütyülést is, leült mind a négy a kilátóra, szuper, végig nézik.

Erik:

Nem gondoltam volna, hogy ő is ott lesz. Akkor talán nem megyek oda. Nagyon jól nézett ki, rövidgatyája épphogy feneke alá ért, fehér pólójából pedig látszott a melltartója. Öt kört futtatott az összes lánnyal majd felírta mindnek a nevét. Sorrendbe mondta a neveket és miután megnézte őket el is engedte öltözni mindet. Bukfenc, cigánykerék, szaltó, és spárga, ezek voltak a gyakorlatok, amiket meg kellett csinálniuk. Már egészen untam, mikor ő jött, Lina. Nagyon ügyesen csinálta a feladatokat, az edző is megdicsérte. Teljesen kimelegedtem miközben néztem. Nem bírom tovább, mondtam magamban és a lelátón lefelé kezdtem sétálni egészen addig ameddig le nem értem a pályára, beálltam oda, ahol elsétálnak a lányok az öltöző felé és vártam, mikor jön.

Lina:

Teljesen elengedtem magam. Szerintem jól sikerült, lehet, hogy bejutok. Elindultam az öltöző felé mikor egy erős kéz ISMÉT megragadta a felkarom és egy falhoz nyomott. Erik volt az. Mit akar?

Pár másodperc múlva számra tapasztotta övét és én megragadtam az alkalmat. Hiányzott, vissza csókoltam majd egy kis hang a fejemben azt mondta: NE. Ekkor ellöktem őt és befutottam az öltözőbe. Könnyesek voltak a szemeim. Már megint mit csináltam? Megint megadtam neki azt, amit akart. Nem kellett volna. Az öltözőben aztán a mosdóba futottam és sírni kezdtem. Hülye Lina, már megint elrontottál mindent.