24. rész - Október 9

A buli egyre csak közeledett, a fiúktól pedig egyre távolabb kerültem. Eriknek, mintha a hét végére teljesen idegen lettem volna, Kristóftól meg csak néhány kósza pillantást láttam felém. Borzasztó volt ez a három nap, de tudtam, ma este mindent elintézek.

A szüleimmel megbeszéltem, hogy a nagymamámnál alszom, aki csak annak reményében, hogy máskoris láthat(sajnos ilyen viszonyunk van) falazik nekem. Kivasaltam a hajam, elkészítéttem egy füstös sminket és próbáltam a legjobb formámat hozni, valahogy mégsem éreztem úgy, hogy jól nézek ki. Borzasztó sokat gondolkodtam mit kéne tennem a buliban. Igyak vagy ne? Alkohollal jobban lehet békülni, vagy csak mégtöbb rosszat szülne? Alkohol nélkül feltudnék-e annyira oldódni, hogy odamenjek Erikhez? Ilyen és e-fajta gondolatok forogtak a fejemben de nem volt időm sokat húzni ezzel az időt mert a nagymamám csak úgy enged el, ha vacsorázok, tipikus. Benyitott az ajtómon és az édes mosolyával kérte, hogy menjek és egyem meg a vajas kenyeret (ebben egyeztünk meg, mást nem voltam hajlandó enni, így is borzasztó ideges voltam).

Megvacsoráztam és elköszöntem mamától majd utamra indultam.Két buszra kellett felszállnom de egyiken se ültem le, nehogy valaki lássa a bugyim a szűk, rövid ruhám miatt. Pár utcányira voltam a háztól és görcsbe állt a hasam. Gyomor ideggel kopogtam be az ajtón és valami lány nyitott nekem ajtót.

A konyhába amibe beinvitált, nem kevés alkohol volt az asztalon. Ahogy beértem egyből Kristófot és Eriket kerestem a szememmel. A lány azt mondta öntsek amit szeretnék, a szénsavas üditők a hűtöben vannak. Fogtam egy kék műanyag poharat és vodka spriteot készítettem magamnak.

Elkezdtem a kert felé sétálni és láttam, hogy Erik a medncében beszélget egy fiúval. Körbe nézett és ahogy rám pillantott a lépcső felé ment és felém közeledett.
-Mit keresel itt?-Szegezte fejemnek az igencsak bunkó kérdését.
-Téged.-Hazudtam neki, hiszen nem csak miatta jöttem.-Beszélnünk kell.-Probálkoztam ezredjére, hátha most meghallgat. Lehelletén éreztem az alkoholt.
-Menjünk.-Mondta és fejét vállamra tette, így támaszkodott. Elég sokat ihatott, ha hajlandó velem beszélni. Megfogta a kezem és egy emeleti szobába vitt ami elé lányos volt, tehát gondolom valami hugica vagy kistesó féle lakhat benne.

 Az ágyra omlott -ami csoda, hogy nem szakadt le- és azt mondta:
-A kulcs az íróasztali lámpa alatt van.-Odasétáltam megnéztem és tényleg ott volt.
-Honnan tudtad?-Értetlenkedtem.
-Sokszor voltam már itt. Zárd be.-Mondta kifejezéstelenül. Bezártam az ajtót és mikor megfordultam, láttam, hogy Erik alszik. Na tökjó...
Próbáltam keltegetni, de hiába, csak nem akart felkelni. Fél óráig ültem az ágyon, és gondolkoztam mit csináljak. úgy döntöttem megkeresem Kristófot. Rázártam az ajtót Erikre és elindultam lefelé, a kulcsot eltettem.

Végigmentem a folyosón és minden szobába benéztem, valahol szerelmes valahol nem szerelmes párok csokolóztak. Ismét a kertben voltam és a táncoló tömeget néztem. Egszercsak megláttam Kristófot és hogy nehogy eltűnjön gyorsan odasiettem hozzá. Megkocoktattam a vállát mire ő felém fordult.

-Te is itt vagy?Téged szeretlek.-Mondta kikerekedett szemekkel, majd elkapta a kezemet és magához húzott. Úgy meglepődtem, hogy szerintem fel se fogtam mi történik. A karjaimat a nyaka köré tette és tancolni kezdett velem.

Szája nyitódni kezdett és fejemhez közeledett. 

-Várj Kristóf! Nemtudod mit csinálsz!-Ordibáltam rá.
-Igaz.-Nevette el magát. Elhúzódott tőlem.-Bocs, na megyek.-Folytatta és eltűnt.
MIVAN? Ez most mi volt? Felfutottam Erikhez és magunkra zártam az ajtót.Ő ugyanabban a helyzetben feküdt, mint ahogy ott hagytam.

Ugye csak azért akarta ezt csinálni mert túl sokat ivott? Ugye nem látta senki és ugye nem kell ezt komolyan vennem?

23. rész - Nem bírom sokáig

Reggel az ébresztő hangja sértette fülemet és mivel semmi kedvem nem volt felkelni a másik oldalamra fordultam, öltözködés helyett. Pár perc múlva viszont tudtam, hogy el kell kezdenem készülődni, mert el fogok késni.
Mikor kiértem az ajtón csalódottan eszméltem rá arra, hogy nincs Erik a ház előtt rózsával a kezében és édes szavakkal.
Az udvarra érve két út volt lehetséges: Erik és a bocsánat kérésem vagy Kristóf és a bocsánat kérésem. Mindkettő fiú észrevett, de amint rám vetette tekintetét le is vette. Végül Erik irányába mentem, mert muszáj volt vele megbeszélnem azt, ami történt. Egyedül állt, pedig az összes haverja egy kupacban volt.
-Szia.-Szóltam hozzá kicsit halkan és félve.
-Mit akarsz?-Válaszolta nekem flegmán.
-Megbeszélni.-Rám nézett és elmosolyodott, de nem az igazi mosolyával, hanem a lenézővel.
-Én nem akarok veled semmit megbeszélni, teljesen egyértelmű, hogy vége van.-Vágta hozzám, szavai úgy égettek mintha parazson lépkednék. Könnybe lábadt a szemem és elindultam Kristóf felé, abban a másodpercebn, mikor Erik már nem látta arcomat, sírni kezdtem.
-Azt mondta vége.-Mondtam zokogva Kristófnak és meg akartam ölelni.Kristóf csak rám nézett és eltolta kezeimet.
-Mikor a drága Erik és köztem vaciláltál az udvar kapujában, akkor rossz döntést hoztál.-Mondta nekem majd rám kacsintott és eltűnt az udvarról. Szemeim vér vörösek lettek az első óra kezdetére. A wc-ben és más eldugott zugokban sírtam, nem mutatva fájdalmamat és elesettségemet másoknak.

Mikor végetért ez a borzalmas nap megkönnyebbülve dobtam le a táskám az ajtóm mellé. Tudtam, hogy itt már kisírhatom magam. A konyhába térve, nem bírtam magamhoz venni semmit, egyszerűen éreztem, ha bármi étel a gyomromba kerül, nagyon hamar távozni is fog onnan. Leültem a kanapéra és néztem ki a fejemből. Senki nem volt otthon, anya, apa dolgozik, öcsi karate edzésen van, csak én vagyok itthon és a nyomorúságom. Már ismét majdnem sírni kezdtem, mikor megrezzent a telefonom.

Lengyel Noel hozzáadott a következő csoporthoz: Október 9 házibuli

Noel az egyik diák a suliból, nem valami aranyos fiú és nincs is túl jó híre a diákok körében,, de ő sűrűn szokott házibulikat csinálni, amire általában nem voltam meghívva soha, de ahogy felnyitottam a csoport tagok listáját, meglepődve vettem észre, hogy nem csak én, de Kristóf is meg van hívva...
Emellett természetesen Erik az összes haverjával (Persze Ricsi kivétlével, mióta mindenki megtudta mi történt velem, azóta mindenki nagy ívben elkerüli és az iskolai életből is kikerült mivel nem jár be.) Elolvastam a csoportba írt dolgokat és megnéztem kik azok akik azt jelezték vissza, hogy mennek. Persze sok olyan ismerős volt akit az iskolából ismerhetnék, mégsem beszéltem még vele egy szót sem, de persze volt osztálytárs és Erik....
Azt jelezte vissza, hogy megy és ha ez nem lenne elég, Kristóf is. Egy percig se gondolkodtam, hogy elmenjek-e , tudtam, hogy el kell menjek, helyre kell hozzam mindkét fiúval a kapcsolatom és ha esetleg kicsit a javulásra az ital is rásegít...miért ne bánnám?