16. rész - Hol vagyok?

Teljesen kába voltam, mintha megittam volna egy liter pálinkát. Lassan nyílt a szemem. Mégis mi történt? Mikor kitisztult a látásom, Ricsi ült velem szemben, mozdulni akartam, de nem tudtam, valami székhez voltam kötve. A kezemet és a lábamat is egymásnak szorította egy erős zsinór.

 - Ez mi? - kérdeztem hangosan és kétségbeesetten.

 - Pontosan jól látod - mosolygott rám. Undorító. Felállt és mögöttem kezdett el sétálni.

 - Hol van a kutyám? - reménykedtem, hogy nem hagyja elfutni.

 - Bent a kocsimban - cirógatta meg hátulról a kezem. Elhúztam gyorsan és újabb és újabb kérdéseket tettem fel.

 - Mit csináltál? - kezdtem könnyezni.

 - Ne aggódj ettől nem lesz semmi bajod, csak egy kis kloroform - válaszolta nyugodtan.

 - Engedj el, te seggfej! Ugye nem csináltál velem semmit? - tettem fel kétségbeesetten a kérdést.

 - Még nem - Állt velem szemben és rám kacsintott. - Fél percbe se telt, mire elkábultál, hazahoztalak és aztán kiültettelek ide. Vártam, hogy felkelj - fogta meg az állam mire elhúztam a fejem és próbáltam minél lejjebb vinni tekintetem, nehogy elkapja azt.

 - Engedj el, kérlek - elkezdtem sírni, könnyeim combomon folytak végig, de nem voltam hangos, semmi értelme nem lett volna.

 - Ne sírj Lina, élvezni fogod, nagyon! - Hozott elém egy széket és velem szembe leült arra. Csak tovább sírtam, úgy éreztem nem tudok elmenekülni. - Kezdhetem? - mosolygott rám ismét, egyre keservesebben sírtam, undorító.

 - Ne, kérlek, hagyj békén! Miért csinálod ezt? - kérdeztem, miközben éreztem, ahogy a kezemnél babrál valamit, kikötözte.

De fél másodpercbe se tellett mire olyan erősen megszorította, hogy mozgatni se bírtam.

 - Segíts nekem, kicsit mozgasd a széket hátrafelé. - Úgy tettem mintha meg se hallottam volna. Mögöttem volt az ágya, ha rajtam múlik, földbe gyökerezek, csak ne kelljen oda mennem.

 - Oké. - Lábamhoz kapott és hallottam hangjában az idegességet, erősen szorította mindenemet majd az ágyához vágott. Kemény matracába vágtam fejem és felszisszentem.

Felém mászott és a kezében voltak a zsinórok.

 - Miért csinálod? - kérdeztem tőle remegő hangon, miközben újra sírni kezdtem. Megfogta az egyik kezemet és az ágytámlájához szorította, a másikon térdelt, majd a másik következett. Közben azt mondta:

 - Egész egyszerűen azért, mert tipikusan az a lány vagy, aki nem adja magát könnyen, én meg nem fogok lányok után szaladgálni. Ez ezerszer egyszerűbb és érzelem mentesebb, úgyhogy jobb - mosolygott rám az undorító fejével.

A lábamat is megkötözte és így már teljesen ki voltam szolgáltatva neki. Borzalmasan éreztem magam. Egyre jobban és hangosabban sírtam. Felállt és az asztalához ment, valamit kivett a fiókjából és aztán a gépéhez ült. Betett egy dubstep zenét és maxra hangosította, majd felém fordult.

-         Hátha hangos vagy. - Rám kacsintott és akkor láttam a kezében, gumi volt. - Elfordítottam a fejem és folytattam a sírást. Mocorogni próbáltam, de nem sikerült kijutnom. Bőrömet és ereimet teljesen elszorították a zsinórok. Pár perc múlva felállt a géptől és levette a gatyáját, nem láttam, csak hallottam, ahogy öve, leesik a földre. Becsuktam szemeimet jó erősen és szorítottam a kezeimet is. Éreztem, ahogy felém nehezedik és sikítani tudtam volna az undortól, ami az arcomra is kiült.

A nyakamat kezdte el puszilgatni és aztán a hasamat simogatta. Teljesen be voltam feszülve. Lábaimat hiába akartam összezárni, ki voltak kötve, vagyis szét voltak kötve. Pár perc múlva, mikor már folyamatosan kérleltem, hogy hagyja abba, levitte a kezét a szoknyámhoz. Laza mozdulattal hajtotta fel azt.

 - Ne csináld Ricsi! Könyörgöm, hagyj békén - Üvöltöttem, reméltem meghallja a hangos zenétől.

 - Ne aggódj, mondtam, hogy jó lesz - válaszolta ő is hangosan majd megfogta a torkom és a másik kezét a bugyim szélére tette....

15. rész - Mi?

A sorakozóban egész végig egymást néztük, néha mosolyogtunk. Csodálatos volt, hogy végre nem néz át rajtam, mint valami láthatatlan tárgyon. Sokáig mosolyogtam, hiszen boldog voltam, nem meglepő.

 - Ne legyél már ennyire oda, ez csak egy csók volt - jegyezte meg Emma bunkón. Ránéztem, de egy szót sem szóltam. Egy barátnőnek az a dolga, hogy együtt örüljön a barátnője örömének, nem? Hol itt a barátság?

 - Te meg csak féltékeny vagy - röhögte ki Kristóf. Legalább nem nekem kellett kimondani.

 - Mint te - lökte meg nevetve.

 - Engem ugyan nem érdekel, tíz perc alatt találnék valakit, ha akarnék - Mindketten kinevettük szegény Kristófot, de mindenki tudja, hogy ez nem így van, lefagy a lányok környezetében, mármint, ha olyan lány közelében van, aki tetszik neki. Nem mer megszólalni, teljesen olyan, mint én.

Az egész nap jó hangulatban telt, de nem láttam sehol Eriket, mígnem az utolsó előtti szünetben megtaláltam a folyosón.

Egyedül volt, odamentem hozzá és megöleltem, erős karjai most gyengéden nyúltak hozzám és vissza öleltek, keze feljebb csúszott arcomra és megint édes, lágy csókot adott nekem. Úgy éreztem a fellegekben járok. Mikor vele vagyok minden más, furább, jobb. Még a pillangók is meg vannak, minden rózsaszín köd és a kiskutyák meg a pelenkás nyíllövő babák.

 - Szia, kicsim - mondta aranyosan. Meg vagyok lepődve, nagyon jó érzés, hogy valaki így hív, de szokatlan, nagyon is.

 - Szia - mosolyogtam rá és megint megöleltem.

 - Beszélnünk kéne - nyögte ki pár másodperc múlva. Megijedtem, már megint mi van?

 - Komoly? - kérdeztem megszeppenve.

 - Dehogy. Gyere suli után a cigioldalhoz! - fogta meg az állam, emlékek. - Elmegyünk valamerre - kacsintott rám. Annyira szeretem ezt a fiút, hogy szinte már semmire nem tudok neki nemet mondani, mégis muszáj.

 - Szobafogságon vagyok - néztem le a földre, majd rá, szomorúan.

 - Akkor hazakísérlek - válaszolta, majd egy gyors csókot adott számra, mert megszólalt a csengő. - Várj meg az aulában! - Bökte oda még gyorsan majd szaladt a termükbe.

Nagyon boldog voltam, hazakísér. Tudni fogja, hol lakom, félnem kéne, igazából megbízom benne.

Kicsöngettek az óráról és egyből az aulába sétáltam búcsúzkodás után. Csak pár percet kellett várni, hogy megérkezzen Erik, természetesen a csapatával, szuper.

 - Szia! - mondta Máté elnyújtva az a betűt perverzséggel a hangjában. Fujj.

 - Nagyon fullos volt a spárgád, kislány - szólalt meg utána Ricsi. 'Te hallo

d? Foglalkozz már Emmával és ne az én spárgámmal. Gyökér, ráadásul mindjárt a legközelebb lévő tárgyat, a barátod gördeszkáját fogom a fejedhez csapni.' Gondoltam magamban, de kifelé csak Erikre néztem és próbáltam kizárni mindent.

 - Elég! - mondta hangosan Erik. - Hagyjátok már békén! Ma nem megyek pipázni, hazakísérem Linát, csá! - dobta oda nekik miközben megfogta  a kezem és elindult az ajtó felé.

 - Vigyázz Lina ne engedd, hogy hazáig kísérjen, mert oda fog szokni - kiabálta utánunk Ricsi és röhögni kezdett.

 - Ősbunkó - forgattam meg a szemem.

 - Hagyd, ő ilyen - vonta meg a vállát.

Már az út felénél jártunk mikor megszólaltunk először.

 - Kérdezhetek? - zavartam meg a csendet.

 - Én is pont most akartam - Nevetett.

 - Na, kezdd te - mosolyogtam vissza rá.

 - Szóval hétvégén lesz a bátyám esküvője - mondta zavarosan. - És a szüleim azt mondták elvihetnék valakit aki, perpillanat most nem szeretném, ha Ricsi lenne. Eljönnél velem? Szombaton van az esküvő és vidéken van, ezért ott alszunk a szállodában, ahol meg lesz tartva. Tudom, hogy még csak ma jöttünk össze és nekem is gyors ez még, de úgy érzem, hogy ez most más lesz. Szóval szombaton levinnénk téged is és vasárnap délután jönnénk haza. Ha gondolod, beszélek anyukáddal is - nézett rám, teljesen vörös volt, édes.

 - Nem kell köszönöm, elintézem - Vigyorogtam rá és adtam neki egy puszit.

Megcsörrent a telefonja, felvette.

-         Halló? … Nem, még nem. … Idejössz? … Most a Teve utcába. … Igen. … Jó … Nem várok rád, ha nem jössz. … Jó, csá.

 - Idejön? Ricsi? - tettem fel kérdéseimet, nem akartam, hogy itt legyen, kettesben pont jó volt.

 - Nem, majd csak 10 perc múlva, addigra visszaérek ide gyorsan - válaszolta és megszorítgatta kicsit a kezem.

 - Akkor jó. Már csak pár utca - mondtam neki aranyosan.

Mikor a ház elé értünk, mondtam, hogy megérkeztünk.

-         Akkor vigyázz magadra - Belenézett a szemembe és hosszú percekig csókolóztunk ezek után. Utoljára megszorította a kezemet én pedig bementem a házba és az ajtónak dőltem. Pár perc múlva jött is az sms:

Anya   15:18

Otthon vagy már?

Visszaírtam anyának és egyből neki is álltam békítő muffint készíteni, ami mindig bejön nála. Gondolkodtam, mit kéne még csinálni, mert ennyire még sosem volt rám megharagudva, alig beszél hozzám mióta összevesztünk, ezért azt találtam ki, hogy csinálok neki egy olyan banánturmixot, amit sosem felejt el. Mikor mindkettő kész lett kitálaltam őket szépen és vártam, hogy megjöjjön. meg is érkezett 6 óra felé az öcsémmel együtt.

 - Sziasztok! - kiabáltam nekik.

 - Szia, édesem! - mondta anya.

 - Csá! - nyögte ki Márk, aki egyből a konyhába futott. - Anya! Van süti! - Mosolygott igazi csibész mosolyával az öcsém. Adtam neki egyet aztán felküldtem as zobájába, hogy teljesen tiszta legyen a terep.

 - Szia, anya! - mentem ki hozzá az előszobába. – Gyere, sütöttem neked. - Próbáltam kedves lenni.

 - Na, végre - röhögött. - Már vártam, mikor kapom meg - fogta meg a vállán pihenő kezem.

 - Csináltam banánturmixot is! - dicsekedtem el vele. Leült a bárszékre és enni kezdte a készítményeimet.

 - Na, mit szeretnél? - kérdezte teli szájjal.

 - Szombaton ott aludni Emmáéknál, esküszöm semmi furfangosság nincs benne, csak ez a hétvége és aztán visszaállhat ugyanez a rend, hogy szigor meg minden csak ezt a hétvégét? - kérleltem.

 - Jó, de vasárnap 4-re itthon kell lenned! Felfogtad? - kérdezte unottan. Szerintem már őt sem érdekli, de azért a szigort meg akarja tartani.

 - Köszönöm szépen - ugrottam egyet és megöleltem, aztán felfutottam a szobámba.

Abodi Lina  18:37

Elengedett!!!:3

Selkov Erik  18:37

Én is lebeszéltem

Abodi Lina  18:38

akkor jo :D

Selkov Erik  18:39

Megyek edzeni majd írok, csok

Abodi Lina  18:41

‹3

Istenem, minden olyan tökéletes! Végre!

Úgy gondoltam, hogy ha már Erik edz, elviszem sétálni a kutyánkat. Meg is kértem anyut, had vigyem ki egy kicsit, ő pedig a muffin hatása alatt állt még és megengedte. Azt mondta maximum 2 óra, hogy ki tudjam magam beszélgetni Emmával. Annyira bírom, ő a legjobb fej családtagom. Igaz, most nem találkozok majd senkivel, de ha úgy lett volna, akkor biztos sütök még neki.

Ráadtam a kutyára a pórázt és El is indultam sétálni. Úgy voltam vele, hogy teszek egy kört és aztán megyek is haza, a Teve utcába fordultam éppen mikor láttam egy fekete kocsit, szokatlan. El mentem mellette, semmi különös nem volt.

A kutya, mint mindig, rángatott, nem figyeltem másra. Pár másodperc múlva valaki megfogta a csípőm és erősen magához szorított, sikítani akartam, de valami nedvessel érintkezett a szám és elsötétült minden.

14. rész - Csók?

Kezembe volt temetve az arcom. Csillapodtak a könnyek. Ajtó csattanás, majd lányok sikongatása volt a háttérzaj. Ugye nem jött be az öltözőbe? - kérdeztem magamban. De, csapkodni kezdte az ajtót és feszült volt a hangja.

 - Gyere ki! - üvöltötte az ajtó másik feléről. Megijedtem és gyorsan kinyitottam az ajtót. Megragadta a kezemet és kihúzott az öltözőből. Erős keze, szorította csuklómat, fájt.

 - Engedj el! - parancsoltam rá de, nem hatotta meg. Végül ugyanott voltunk, mint ahonnan elfutottam. Magával szembe ráncigált és szemében látni lehetett az idegességet.

 - Miért csinálod ezt? - kérdezte most már normál hangerővel.

 - Mit? - Ez normális? Ő nem szól hozzám, ő néz levegőnek.

 - Folyton lekoptatsz – mondta, miközben elengedte a csuklóm. Most meg miről beszél? Látta az arcomon az értetlenkedést ezért folytatta.

 - A vízipipabárban is meg most is - kezdett megint ideges lenni.

 - Szerinted magamtól lekoptatnálak? Szobafogságon vagyok egy hónapig a fantasztikusan sikerült házibulid miatt - löktem meg. Az arcán látszott, hogy gondolkodik. - Most meg azért futottam el, mert nem szólsz hozzám azóta, azt se tudtam mi a bajod, nagyon sokat sírtam - lenéztem pár másodpercre a földre, aztán megint a szemébe. Elmosolyodott.

 - Jól tetted - nyúlt volna az arcomhoz.

 - Mit, hogy sírtam? - fogtam meg gyorsan a kezét mielőtt hozzám ért volna.

 - Igen - válaszolta nemes egyszerűséggel.

 - Undorító vagy - könnyes lett a szemem. Pár órája még tényleg azt hittem, hogy ő a tökéletes fiú számomra. Ismét az öltöző felé indultam és ő hagyta, hogy elmenjek. Utánam fordult.

 - Mikor a számban voltál, akkor is így gondoltad? - kérdezett utánam hangosan, hogy mindenki hallja. Sírni kezdtem és az öltözőben is csak a táskámat vettem fel, azután hazasiettem.

Otthon nagyon sokat sírtam. Hogy lehettem olyan hülye, hogy egy ilyen fiúval kikezdtem? Magam sem tudtam rá a választ. Vagyis tudtam de, nem akartam bevallani. Tetszett, hogy rossz és az is, hogy felrúg minden szabályt, ami csak létezik. Éppen lementem a konyhába és fagyit kerestem, amikor megrezzent a telefonom.

Selkov Erik  16:43

Na megbékéltél kislány?

Megint szomorú lettem. Hogy békélhettem volna meg, ha egy hangyaszarnyit sem tesz ennek érdekében? Örültem, hogy írt végre, csak annak nem, hogy most és, hogy mi miatt. Úgy döntöttem vissza írok, reméltem, hogy nem fogok rosszul kijönni belőle.

Abodi Lina  16:55
Nem vagyok rád kíváncsi

Selkov Erik  16:57

Kamus:DDDD:D:D

Abodi Lina  16:57

Undorító dolgokat mondtál nekem. Ezek után ki lenne rád kíváncsi?Ráadásul megrángattál.

Erik:

Muszáj voltam megbántani, el kell őt felejtenem. Nem fér bele az életembe egy állandó nő és ő az lenne, ha ezt így folytatnám.

A teremben próbáltam őt megalázni, de nekem is épp úgy fájtak a szavak, amiket kimondtam, mint neki. Megkedveltem de, nem hozzám illik egy normális párkapcslat. Megbántam, hogy így beszéltem vele, ezért írtam rá, de nem fogok könyörögni a bocsánatáért. Azért voltam ideges, mert még sosem voltam ilyen helyzetben. Nem akartam megrángatni, csak sajnos a kelleténél kicsit erősebben szorítottam meg a kezét.

Lina:

Másnap reggel életkedvem sem volt nemhogy energiám. Szemeim néhol lecsukódtak néhol nyitva voltak, de inkább csukott, mint nyitott helyzetben lehetett őket látni, a sok sírástól pedig bepirosodtak. Emmáékhoz sétáltam és elmagyaráztam nekik hova tűntem tegnap a válogatásról.

A sztori közepén jártam mikor mellém lépett Erik.

 - Sziasztok! - köszönt. – Lina, jössz egy kicsit? - szólított megnyugodt és kedves hangján. Nem akartam valami megjegyzést kapni ezért elindultam arrafele amerre ő is ment. Leültünk arra a padra ahol múltkor megtalált.

 - Ne haragudj - nyögte ki pár perc múlva és megfogta a kezem.

Nem tudtam eldönteni, hogy ezt most komolyan gondolja, vagy csak játszik már megint. Köpni-nyelni nem tudtam, bocsánatot kért tőlem, hát ez sem mindennapi. Nem szólaltam meg csak néztem magam elé továbbra is.

 - Sokat gondolkoztam és komolyan bocsánatot szeretnék kérni. Tegnap csak azért voltam köcsög, mert ott voltak a fiúk és teljesen összezavartál. Még soha nem csinálta ezt velem egy lány sem, szóval bocsi - fejezte be. Majdnem elpirultam szavai hallatán, mégsem engedtem magamnak felszínre hozni érzéseimet és csak annyit mondtam:

 - Mert ha ott vannak a fiúk, akkor úgy beszélsz velem, ahogy akarsz, nem? Nem, nekem ennyi nem elég, sokkal, sokkal több kell ahhoz, hogy elfelejtsem ezt -mondtam neki és felálltam. Elindultam Emmáék felé, mikor éreztem erős kezét az enyémen, újra megszorította. Maga elé rántott és szemben állt velem, nagyon közel. A számra nézett, aztán megfogta a tarkóm és lassan megcsókolt. Az egész udvar zengeni kezdett, mert minden diák tapsolt vagy sikítozott.

A mi iskolánkban, ha valakik az udvaron csókolóznak, az azt jelenti, hogy együtt vannak. Visszacsókoltam és a hajába túrtam.Bele mosolyogtam a csókunkba a hangzavar miatt. Mikor vége lett, eltávolodott és rám mosolygott, megfogta a kezem, visszafogtam.

Mindenki minket nézett és csodás volt. Most együtt vagyunk? - tettem fel magamnak a kérdést, a választ csak ő tudja rá megadni. Emmáék felé sétáltunk és ott elengedte a kezem, ő tovább ment Ricsiékhez.

 - Ez mi volt? Együtt vagytok? - kérdezte Kristóf.

 - Nemtudom, lehet - mosolygtam.

13. rész- Kínzás

Lina:

Legbelül reménykedtem, hogy ír majd, de nem írt. Szerintem nem érdeklem, de azért szépen elhittem, hogy hátha történik majd valami jó is az életemben. Reménnyel telve mentem be az iskolába, majd mikor az udvarra értem egyből Eriket néztem. Nem vett észre, Emma és Ricsi csókolózott épp mikor megálltam, hátha meglát. Körül nézett, megállt a szeme rajtam. Arca teljesen közömbös volt, majd el is nézett. Kedvem lett volna megőrülni. Ehelyett teljes nyugalomba sétáltam be a női mosdóba, ott aztán sírni kezdtem. Hogy lehettem ennyire hülye? Ő csak játszik a lányokkal. És én voltam most a játékszere.

Erik:

Vártam, hogy jöjjön. Még senki nem koptatott le így. Nem azt mondom, hogy rosszul esett de, velem ne csinálja ezt egy lány sem. Mikor megláttam éppen rám nézett. Nehéz volt megállni, hogy ne mosolyogjak rá, gyönyörű volt. Érdekel, milyen az élete, az is érdekel, mikor mit csinál, a barátai és majdnem minden, ami vele kapcsolatos de, muszáj volt elnéznem. Meg kell neki tanítanom, hogy velem nem játszhat ilyen játékot. A kapcsolatokban én vagyok az, aki játszhat a másikkal. A szemem sarkából láttam, hogy mozog és mikor pár másodperc múlva oda néztem már nem találtam őt sehol.

A második szünetben épp a folyósón sétáltam mikor velem szemben jött Emmával. Rá néztem, csillogtak a szemei, nagyon furcsa érzés volt. Mintha kicsit jobban érdekelne, mint a többi lány. A falhoz akartam nyomni, megcsókolni, aztán beszélgetni, elvinni őt valahova.

Gyorsan ki kell őt vernem a fejemből, mert most sokkal fontosabb dolgaim is vannak, mint a lányok. Ráadásul apám azt tartja: "A nő csak szükséglet" és miután megvolt, ne érdekeljen többet, mert több bajt fog hozni, mint hasznot.

Sok lánnyal volt már dolgom. Mégis úgy érzem, ő más, mint a többi.

A negyedik és az ötödik szünetben is láttam. Egymásra néztünk, de egyből elnéztem mikor rám nézett. Nem akarom látni. Legalább egy hétig.

Lina:

Majdnem minden szünetben sírtam. A wc-ben vagy az osztályban. Sokszor láttam, ő is engem, mégsem érdekeltem, elnézett. Hazafutottam volna legszívesebben. Mondjuk csak az utolsó órát kellett megvárnom, mert utána úgyis sietnem kell haza.

Mikor kicsöngettek kirohantam az osztályból, egyenesen haza. Csak otthon akartam lenni. Edzettem, teáztam, sírtam és aludtam is egy kicsit. Csak azt vártam, mikor ír már. 'Biztos azért nem ír, mert túl hamar odaadtam neki azt, amit akart. Könnyűvérű vagyok.' Ilyen gondolataim voltak. Épp egy új depressziós számot indítottam volna be mikor megrezzent a telefonom.

Honti Emma  16:07

Baba, atlétika csapatot indítanak az iskolában és holnap lesz a válogató, menjünk már el!

Abodi Lina  16:12

Semmi kedvem az atlétikához.

Honti Emma  16:12

Istenem... hagyd már abba csak egy fiú.

Abodi Lina  16:13

Neked egyszerű

Honti Emma  16:14

Nem egyszerű.., de ezt most hagyjuk. Egy kis sport ki fog téged hozni a depiből, higgy nekem!!!

Abodi Lina  16:16

Elkísérlek, de nem állok be, nem vagyok oda az atlétikáért

Honti Emma  16:17

Oké ;D 

Reggel ismét az udvarra sétáltam, de most Emma is nálunk állt nem Ricsiéknél. Rá se néztem Erikre, jobban fájt volna. Este még megbeszéltem anyával, hogy elmegyek a válogatásra, felhívta a osztályfőnököm és megkérte, hogy felügyelje az ottlétem... Beteges. A nap hátralévő részét a wc-ben és a teremben töltöttem, már nem sírtam.
Az utolsó óra után az öltöző felé vettük az irányt és mikor oda értünk Emma utasítani kezdett. - Öltözz már át te is! - Fogta meg a pólóm alját, majd húzott egyet rajta. Le akartam vezetni a napi feszültséget, beleegyeztem.

Az edző pár perc múlva bejött a helységbe és az összes ott lévő lánynak kifelét parancsolt. Beálltunk egy szabályos sorba és már majdnem elkezdtük volna a válogatást mikor füttyögést és tapsolást hallottunk. Persze Ricsiék voltak azok, jellemző. Erik is ott volt. Mikor meglátott ő abbahagyta a tapsolást és a fütyülést is, leült mind a négy a kilátóra, szuper, végig nézik.

Erik:

Nem gondoltam volna, hogy ő is ott lesz. Akkor talán nem megyek oda. Nagyon jól nézett ki, rövidgatyája épphogy feneke alá ért, fehér pólójából pedig látszott a melltartója. Öt kört futtatott az összes lánnyal majd felírta mindnek a nevét. Sorrendbe mondta a neveket és miután megnézte őket el is engedte öltözni mindet. Bukfenc, cigánykerék, szaltó, és spárga, ezek voltak a gyakorlatok, amiket meg kellett csinálniuk. Már egészen untam, mikor ő jött, Lina. Nagyon ügyesen csinálta a feladatokat, az edző is megdicsérte. Teljesen kimelegedtem miközben néztem. Nem bírom tovább, mondtam magamban és a lelátón lefelé kezdtem sétálni egészen addig ameddig le nem értem a pályára, beálltam oda, ahol elsétálnak a lányok az öltöző felé és vártam, mikor jön.

Lina:

Teljesen elengedtem magam. Szerintem jól sikerült, lehet, hogy bejutok. Elindultam az öltöző felé mikor egy erős kéz ISMÉT megragadta a felkarom és egy falhoz nyomott. Erik volt az. Mit akar?

Pár másodperc múlva számra tapasztotta övét és én megragadtam az alkalmat. Hiányzott, vissza csókoltam majd egy kis hang a fejemben azt mondta: NE. Ekkor ellöktem őt és befutottam az öltözőbe. Könnyesek voltak a szemeim. Már megint mit csináltam? Megint megadtam neki azt, amit akart. Nem kellett volna. Az öltözőben aztán a mosdóba futottam és sírni kezdtem. Hülye Lina, már megint elrontottál mindent.

12. rész- Gondok

Erik:

Már nagyon vártam, hogy végre megcsókolhassam. A szája nagyon puha és finom volt. Kicsit ügyetlen, lehet, hogy ez volt az első csókja de, ahhoz képest nagyon jól csinálta. Mikor eltávolodtam tőle, mosolyogtam. Teszett, többet akartam, mint szimpla csók de, tudtam, hogy úgysem engedné.
Azt mondta, ki megy a mosdóba. Mikor visszajött, sietve rohant el annyival, hogy felhívta az anyja és haza kell mennie. Szóval így játszunk, mondtam magamban. Hát akkor játszunk.

Lina:

Bementem a mosdóba és úgy vigyorogtam, mintha elmebajom lenne. Borzasztó jó volt ez a csók. Életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen fiúnak adom az első csókom, mégis megtörtént. A falnak voltam támaszkodva, mikor megcsörrent a telefonom. Anya volt az, felvettem.
 - Szia, anya! - köszöntem aranyosan a telefonba.
 - Most azonnal indulsz haza! Nem tudom, hol vagy, de ne várd meg, míg érted megyek! - ordibált velem. Mi a fene történhetett?
 - De mi.. - kezdtem volna a mondatot mikor a szavamba vágott.
 - Indulj el most különben még ennél is nagyobbat fogsz kapni - hallottam a hangján, hogy mérhetetlen a benne lévő feszültség, csak nemtudtam miért. Mit csináltam, amiért ennyire ki van rám akadva?
 - Rendben, indulok - mondtam sietve. Kifutottam Erikhez. Nem tudtam milyen viszonyban vagyunk, ezért nem búcsúzkodtam tőle sokáig. Igazából csak egy sziát dobtam neki oda, na meg elmeséltem, hogy felhívott anya és sietek. Kifutottam az üzletből és gyorsan a metró felé vettem az irányt. Kb. 20 perc alatt értem haza. A földre dobtam a táskám és már hallottam a kövön anya szapora lépteit. Vészesen közeledett felém, majd egy akkora pofont kaptam, hogy piros lett az arcom pár percre.
 - Mégis hogyan képzelted ezt? - tette fel a kérdést melyre nem tudtam mit válaszoljak ezért csak annyit mondtam:
 - Mit? - kezeibe temette arcát és nagyot sóhajtott.
 - Elmesélnéd nekem, hol voltál pénteken? - kérdezte műmosollyal az arcán. A földre néztem. - Mert az biztos, hogy nem ettél popcornt pizsamában Emmáéknál. Ha valami baj történik veled, mit csinálok? - ordibált újra. - Gondolkozz már néha lányom, a fejed nem csak dísznek van.! - Csapott le a konyhaasztalra.
 - Tudom, ne haragudj! Többet nem fog ilyen előfordulni - próbáltam győzködni.
 - Az biztos, mert innentől kezdve egy hónapig nem járhatsz el sehova hétvégén sem és iskola után sem. Az órarendedet elkértem az osztályfőnöködtől, és ha kicsöngetés után fél órával nem vagy itthon, plusz egy hónap szobafogságot kapsz, felfogtad? - kérdezte fölényesen. Nagyon jó. Megint remetét csinálsz a lányodból. Fortyogtam magamban.
 - Fel - próbáltam sajnálkozó hangot felvenni, de úgy érzem nem sikerült. Hangomból inkább a gúny jött  le mintsem a bűnbánás.
 - Remek. Akkor most menj fel a szobádba és ne is lássalak ma már - Mutatott a szobámra az emeleten. Megfogtam a táskám és a szobámba zárkóztam. Valójában, ha anyával összeveszek, mindig sírok a végén, de most nem tudnék sírni. Végre megtörtént az, amire már rég óta vártam. Megvolt az első csókom, egy nem mindennapi fiúval. Egy fiúval, aki figyel rám, egy fiúval, aki elintézte, hogy csak kettesben lehessünk egy elzárt helyen,egy fiúval akit megszerettem.

Elővettem a telefonom és megnéztem a messengerem.

Balla Kristóf  17:21

Lina hol vagy már?????ilyenkor már rég otthon ülsz.

Felnyitottam a telefonom és gyorsan válaszoltam.
Abodi Lina  17:54

Itthon vagyok már, nyugi.

Balla Kristóf  17:55

Hol voltál?

Abodi Lina  17:55

Erikkel voltam. Elvitt vízipipázni.

Balla Kristóf  17:57
Örülök...

Abodi Lina  17:57

???

Balla Kristóf  17:59

Semmi

Abodi Lina  18:01

Mondd már

Balla Kristóf  18:03

Emma teljesen oda van már ezért a Ricsi gyerekért te meg egyre többet lógsz ezzel a vízfejűvel.
Az iskolában is meg amúgy is teljesen el vagyok már felejtve és már tényleg kivan a..

Abodi Lina  18:04

Kristóf.. Te is tudod, hogy nem vagy elfelejtve. a legjobb barátunk vagy. Sosem felejtenénk el.

Balla Kristóf  18:07

Ja Lina, csak nem így néz ki...:)....

Abodi Lina  18:10

Mondanám, hogy holnap átmegyek hozzád, de egy hónapig szobafogságban vagyok... -.-

Balla Kristóf  18:11

Mert?

Abodi Lina  18:12

Rájött, hogy elmentünk a buliba.

Balla Kristóf  18:13

Honnan?

Abodi Lina  18:14

Jó kérdés. A te szüleid nem szóltak semmit?

Balla Kristóf  18:14

Tudták, hogy hova megyünk.

Abodi Lina  18:16

Lehet, hogy ők mondták el az enyéimnek

Balla Kristóf  18:18

Lehet...
Most megyek vacsorázni, aztán fürdök tv-zek és alszok

Abodi Lina  18:20

Okés, Jóétvágyat és jóéjt :)< 3

Balla Kristóf 18:21
<3...

Kristófnak teljesen igaza van, elhanyagoljuk őt nagyon. Emma mostanában nemhogy vele, de még velem sincsen sokat. Egész nap Ricsiékkel van. Sajnálom, hogy így alakult, de remélem, helyre tudjuk hozni. Túl hamar történt minden.

Elalvás előtt egész végig Erik járt az eszemben. Vajon mi lesz holnap?Oda fog hozzám jönni? Nem akarok olyan lenni, mint Emma, egész nap Ricsin lóg, mint egy majom. Mondjuk, ahogy észreveszem, Ricsit nem zavarja. Majdhogynem megeszik egymást a folyosón. Nem féltékeny vagyok csak féltem, sok pletyka terjeng az iskolában Ricsiről és a barátnőiről, nem akarom, hogy az egyik pletykában az ő nevét halljam vissza.

11. rész- Vízipipa

Az épület sötétbarna volt nagy ajtóval. Sárga üvegekkel, barna bejárattal. Erik kinyitotta az ajtót. Egyből megéreztem a füstöt, de ez nem cigifüst volt, kifejezetten finom illat. Mikor beléptem, sok kis csoportot láttam a földön ülve vízipipázni. Még soha nem vízipipáztam, pedig Kristóféknak van és akartak is már velem gyújtani egyet, csak mindig tiltakoztam. Győzködtek, hogy ez nem olyan mint a cigi, de nem hittem nekik. Most, hogy megéreztem ezt a finom illatot, még kedvem is lett hogy bele szívjak.Oda sétáltunk egy pulthoz.

 - Milyet szeretnél? - kérdezte Erik miközben egy lapot nyomott a kezembe.

ízeink:

-eper

-sárgadinnye

-cseresznye

-erdei gyümölcs

-zöld alma   

-rumos cola

-kókuszgolyó

 - Sárgadinnye? - kérdeztem félősen.

 - Ezt most kérdezed vagy mondod? - nevetett ki. Mindig kinevet.

 - Nem tudom, válassz te! - mondtam neki nyűgösen, aztán a kezébe nyomtam a papírt.

 - Sárgadinnyéset kérünk, köszi - mondta a pultnál álló, valószínűleg eladó szerűségnek, aki bólintott és azt mondta máris hozza. Erik a csípőmre tette két kezét és ettől teljesen befeszültem. Tolni kezdett maga előtt, egészen addig ameddig el nem értünk egy eldugott helyre ahol két párna fogadott minket a földön

 - Ülj le valamelyikre - mondta és a földre mutatott. Leültem a hozzám közelebb esőre.

 - Ez már meg volt szervezve? - kérdeztem kíváncsian.

 - Igen 4. szünetben felhívtam a tulajdonost, hogy ezt a helyet hagyja meg nekünk - válaszolta.

 - És ha nem jöttem volna el? - Tettem fel egy újabb kérdést.

 - Tudtam, hogy eljössz - kacsintott és mosolygott. Ezt honnan tudta?

 - Honnan? – lehet, unja már a sok kérdést.

 - Érdekellek - válaszolta nemes egyszerűséggel.

 - Ezt honnan szülted? - kérdeztem bunkón.

 - Úgy emlékszem pár perce még a kezemet fogtad, plusz úgy nézel rám, és ha hozzád érek, teljesen befeszülsz, mikor a nyakadhoz közeledek, kiráz téged a hideg. Ha közömbös lennék neked, nem viselkednél így. - Teljesen igaza van. Kezdek beleesni. Lenéztem a földre, valószínűleg teljesen el voltam vörösödve. - Ne szégyelld. Ez nem gáz - mondta és megsimogatta az arcom. Felnéztem rá és mosolyogtam. Ezzel valószínűleg teljesen alátámasztottam az állítását. Gratulálok, Alina.

Meghozták a pipát. Elénk tették. Elengedte az arcom és oda nyúlt érte majd felém tartotta.

 - Kezded? - ránéztem és megráztam a fejem.

 - Még sosem csináltam - szégyenlősködtem.

 - Akkor most elveszem a szüzességed - mondta nevetve és egy gyors puszit adott az arcomra. A puszija megint zavarba hozott. Hogy csinálja?Varázslat, esküszöm. - Csak annyi az egész hogy beszívod és kifújod, de ne tüdőzd le! - magyarázta. Oké, de mi az, hogy letüdőzés? Kérdeztem magamban.

 - Oké - mondtam és úgy tettem, ahogy mondta. Már a beszívás közben köhögni kezdtem. Kaparta a torkom.

 - Jól vagy? - kérdezte nevetve, aztán megsimította a hátam. Bólogattam a köhögés közben. Elvette tőlem és ő is beleszívott, de neki semmiféle fulladási rohama nem volt. Sőt, úgy fújta ki a füstöt, hogy az kör alakú lett. Ügyi...

 - Kéred? - nyújtotta felém újra a szipkát.

 - Köszi, nem akarok megfulladni - nevettem. Rámmosolygott.

 - Oké, benne vagy valamiben? - kérdezte aranyos vigyorával.

 - Attól függ, miben - húztam fel a szemöldököm.

 - Van egy trükköm és te is kellesz hozzá. - Mintha valami tárgyról beszélne.

 - Rendben, mit csináljak? - kérdeztem.

 - Beszívom a füstöt, te kinyitod a szád, belefújom és te kifújod - válaszolta. Ez tetszett, csak féltem, hogy meg fogok fulladni. Végül is igent mondtam.

Velem szemben helyezkedett el. Beszívta a füstöt, közel hajolt hozzám, hevesebben vert a szívem. Rám nézett, kicsire nyitottam a számat és mikor elkezdte átfújni a füstöt beszívtam azt, amikor az egész átért becsuktam a számat pár másodpercre majd kifújtam. A feje még mindig közel volt hozzám. Vigyorgott és azt mondta:

-         Ügyes volt - beharapta a száját, majd az enyémre nézett pár másodpercre végül vissza  a szemembe. Közeledni kezdett hozzám és én is hozzá, aztán lassan, gyengéden csókolt meg. Tökéletes volt, imádtam. Szerintem ennyire még nem vert gyorsan a szívem soha. Miután véget ért elmosolyodtam ő pedig eltávolodott és ugyanígy tett csak az ő mosolya már inkább vigyorgás volt.

10. rész- Cigi

Erik:

Érdekelt ez a lány, elutasított, még sosem utasítottak el.Minden nőt azonnal megkaptam.Kicsit néha már unalmas is volt.Sosem küzdöttem még lányért de érte kell és küzdeni is fogok.
A harmadik szünetben minden osztálynak kint kell lennie az udvaron, ezért megvártam míg kimegy mindenki az osztályából és megkerestem hol ül. Egyből felismertem a táskáját, fekete semmi extrával.A tolltartója kint volt az asztalán, a könyveivel együtt.Kicipzárosztam és a ceruzák közé rejtettem a levelem.

Lina:

Hosszú napom volt...8 órával.Ráadásul a legunalmasabb tantárgyakkal. A 4. óra Történelem volt. Mikor becsöngettek minden diák az ajtó felé tolongott.Az osztályban aztán elkezdődött az óra. Unatkozásomban már rajzolni akartam valamit.Amikor kinyitottam a  tolltartóm meglepődtem, egy papír volt benne.Egyből a padtársamra néztem aki szerencsére nem vette észre a papírt.Nem akarom ,hogy lássa, bármi van benne, semmi köze hozzá.Mikor elolvastam mi áll az összehajtogatott levelen, meglepődtem, talán a szemeim sem úgy álltak mint nyugalomban.Ez állt a papírfecnin:

Gyere 8. óra után a cigioldalhoz.
                               E.

A cigioldal az iskola jobb oldala, ahova mindenki cigizni jár ki de miért hív oda?
Igazából nagyon örülök, hogy találkozni akar velem de félek, mostmár nem sokáig bírom.Mindig testileg akar felém közeledni és egyre nehezebb neki nemet mondani.Olyan sokáig vártam, hogy egy fiú közeledjen felém és most,hogy itt van, megrémültem.Elmegyek oda a 8. óra után , de remélem nem csak át akartak verni. Az is meglehet.Lehet el se kéne mennem.Még eldöntöm mi legyen.

A 8. óra felénél vagyunk és nem tudom, mit csináljak. Menjek vagy ne? Az órát nézem folyton. Ha csak átvertek, akkor soha többé nem beszélek velük és el van intézve. Viszont ha tényleg ott lesz Erik, akkor mi lesz? Mit fogunk csinálni? Kíváncsi vagyok. Elmegyek.
Kicsöngettek. Egyből az ajtó felé vettem az irányt, búcsúzkodás után. Elindultam az iskola jobb oldalához. Kicsit féltem. Sok diák szokott ott cigizni, nem akartam megjegyzéseket kapni. Mikor befordultam, egyből Eriket kerestem és szerencsére hamar megtaláltam.Velem szemben állt és mikor meglátott, elmosolyodott. Cigi volt a kezében, fujj, utálom a cigit. Odaértem hozzá, elé álltam.
 - Itt vagy - mondta mosolyogva és az arcomba fújta a füstöt, amitől köhögni kezdtem.
 - Fúj - hessegettem el kezemmel. Kinevetett.
 - Elnyomjam? - kérdezte még mindig boldogan.
 - Igen, utálom - válaszoltam gyorsan.
 - Egy csók - mondta és elkezdett csücsöríteni ,aztán ismét mosolygott.
 - Inkább megvárom - mondtam szemforgatva.
 - Azt hittem, legalább ezzel ráveszlek - nyomta oda az iskola épülethez a cigit, ezzel eloltva azt, majd eldobta.
 - Rosszul hitted - mosolyogtam.
 - Menjünk sétálni - mondta és elindult előre, én pedig követtem. Egymás mellett sétáltunk, némán.
 - Hova megyünk? - kérdeztem tőle pár perc után.
 - Bízz bennem - mondta, miközben lassan megfogta a kezemet. Legbelül majdnem szétestem, úgy örültem ennek a tettének. Viszont kifelé csak egy kis mosolyt dobtam oda neki.
Így sétáltunk egész végig. Majd az épületnél, ahol megálltunk elengedte a kezem.
Hol vagyunk?

9.rész - Könyvtár

A 4. óra irodalom volt, amire sikeresen késve érkeztem az ujjongásom miatt. Mikor beléptem az egész osztály velem szemben állt.

 - Abodi kisasszony! - szólított meg idegesítő hangján a tanárnő. - Magára vár az egész osztály. A könyvtárba megyünk le pakolni. Segítünk Vivi néninek, hogy ne egyedül kelljen kipakolnia az összes könyvet. Ballagjon gyorsan a helyére! Azonnal indulunk - fejezte be. Bólintottam és gyorsan lepakoltam a helyemre aztán Emmáék mellé álltam, akik furán néztek rám. Biztos azért, mert nem tudták hol vagyok.

 - A 11/b-sek is segítenek pakolni! Ők A-tól N-ig pakolják a könyveket. Mi m-től Zs-ig, munkára! - Kiabált a magyartanár egy könyvtárban. De jó, hogy már megint velük hoz össze minket a sors. Jó lehet kicsit örültem neki, de ezt kifelé nem mutattam. Az M betűt kaptam és el is kezdtem sorrendbe rakni a könyveket mikor mellettem sutyorgást hallottam.

 - Hallod, cseréljünk már helyet. Itt akarok könyvet rámolni, mert itt nem lát a tanár - győzködte Erik egyik osztálytársát, aki szó nélkül, ment Erik betűjét rendezgetni. Ránéztem és elmosolyodtam.

 - Mi van, kamus? - kérdezte viszonozva a mosolyom.

 - Velem semmi. - Halkan nevettem. A pakolás közben sokszor néztünk egymásra és mosolyogtunk. Talán ez volt az eddigi legjobb magyar órám. A csöngetés után mindenki távozott csak én maradtam a könyvtárban és oda mentem Vivi nénihez.

 - Elnézést, a szünetben olvasgathatom kicsit ezt a könyvet? - Mutattam fel egy horror regényt, amit pakolgatás közben találtam.

 - Persze kedveském. Bátran! Csak arra kérlek, hogy ne itt kint, mert most pakolnom kell a szünetben, menj be ide a szertárba - kért és odavezetett egy ajtóhoz, majd kinyitotta. Sok könyv volt benne és egy dolgozó asztal, gondolom az volt. Leültetett egy székre és hagyott olvasni.

 - El kell mennem az igazgatónőhöz, itt hagyhatlak kedvesem? - kérdezte aranyosan Vivi néni.

 - Persze! - válaszoltam neki hangosan. Mikor hallottam, hogy kikopog a magassarkújával a teremből, felültem az asztalra. Nyugiba olvastam a könyvet mikor egy fej kukkantott be az ajtón. Erik volt az. Letettem a könyvet és ránéztem. Bejött az ajtón és becsukta maga után. A biztonság kedvéért még a benne lévő kulcsot is elfordította. Nem féltem tőle, tudtam, hogy nem bánthat most.

 - Látod, a sors is azt akarja, hogy egy légtérben legyünk - nézett rám perverzen. Megráztam a fejem.

 - A sors csukta be most kulcsra az ajtót is nem? - kérdeztem mosolyogva.

 - Úgy teszel. - Odajött hozzám és a lábaim elé állt. - Mintha nem szeretted volna, hogy a sors ezt tegye. - Közel hajolt fejével és arra várt, hogy én is így tegyek. Ehelyett megfogtam a tarkóját és a fülébe súgtam hallhatóan:

 - Azért teszek így, mert így van. - Elengedtem a tarkóját és leszálltam az asztalról. Felvettem a táskám és kinyitottam az ajtót. Ott aztán megálltam egy percre és ránéztem. Mosolygott, aztán elnevette magát.

 - Ez tetszett - mondta. Kisétáltam az ajtón mosolyogva és felmentem az osztályomba.

8. Iskola udvar

A képernyőn ez állt:

Selkov Erik  2:36

Ez nem volt szép.

Nem tudtam, mit válaszoljak. Vagy ne is írjak vissza? Felnyitottam a telefonom és bele léptem a beszélgetésbe. Nem volt merszem visszaírni. Bármit írok, az rosszul fog kijönni, ezért a telefont lezártam és bedugtam jó mélyre a párnám alá, hogy még csak az ötlet se merüljön fel bennem, hogy vissza írok. Elaludtam.

Kristóf keltett fel úgy, hogy befogta az orrom, kedves. Reggeliztünk és elindultam haza. Otthon semmi különös nem volt. A szokásos alap kérdések.

A hétvégén elég sokszor nézegettem azt, amit Erik írt, de mást nem írt csak ezt az egy mondatot. Azon gondolkodtam, mi lesz az iskolában. Nyílván elbújok, ha látom őket, de mi van, ha ő is olyan merész lesz, mint Ricsi?

Őszintén szólva tetszik nekem, hogy így közelednek felém. Ez beteges? Lehet.

Talán csak azért tetszik nekem ez, mert most először közelednek felém bármilyen módon. Nagyon tetszettek nekem a 11/b-s fiúk, és ha őszinte szeretnék lenni még most is tetszenek, de a közelükben egyserűen porrá válok. Rosszabb leszek, mint egy 4 éves kislány.

Vasárnap előre kikészítettem a ruhámat, amibe másnap iskolába megyek. Nem tudom, miért, vagyis tudom, de még magamnak sem akarom bevallani.

Reggel mikor kisétáltam az iskolaudvarra megszokott helyünk csak Kristóf állt. Furcsálltam, mert Emma nem említette, hogy nem jön ma iskolába.

 - Emma hol van? - kérdeztem Kristóftól.

 - Neked is jó reggelt! Egyébként meg ott van a 11/b-seknél. - Egyből odakaptam a tekintetem és öt szempárral néztem farkasszemet. Mind engem nézett; Erik, Máté, Ricsi, Roli és Emma. Gyorsan vissza fordultam. Erik tekintete semmitmondó volt. Szóval pont nem érdekelte mi van velem. Mikor beálltunk a sorakozóba Emma is odajött hozzánk.

 - Te meg Ricsi most együtt vagytok? - kérdeztem kíváncsian.

 - Mondjuk azt, hogy alakul - válaszolt mosolyogva. Bolond ez a lány. A sorakozóban még százszor a szájába rágtuk, hogy vigyázzon Ricsivel, és hogy okosan csinálja a dolgait, de ő Emma, a saját kárán tanul.

3. szünetben kimentem az udvarra és leültem egy padra. Elővettem a telefonom és nyomkodni kezdtem. Pár perc múlva mellém ült valaki. Erik volt az.

 - Tudod, látom, ha megnézed azt, amit írtam. Legalább annyira lehettél volna okos, hogy nem nyitod meg. - Felnéztem a szemébe miközben hozzám beszélt. Láttam a mosolyát, nagyon aranyos volt.

 - Sok dolgom volt - mondtam zavartan, majd elnéztem a földre.

 - Hazudsz - nevette el magát. Megfogta az állam és magával szembe fordított. - Így mondd, de mielőtt elkezded, tudd, hogy más szemébe hazudni nagy bűn. - Még mindig mosolygott rám. Nagyon szarul hazudhatok.

Nem mondtam semmit csak lenéztem a földre.

 - Tudtam. Na, most őszintén - engedte el az állam. - Hányszor nézted meg a beszélgetést az első felnyitás óta, húsz? - kérdezte pimaszul.

 - Egyszer sem - néztem el a másik irányba. Felállt és odahajolt a nyakamhoz.

 - Majd egyszer megtanítalak hazudni - egy lágy puszit nyomott a nyakamra, majd elindult az épület felé. - Addig is, gondolj rám. - Kacsintott egyet és elfordult. Végignéztem, ahogy bevonul az épületbe. Aztán olyan széles mosolyra húztam a  számat, mint még soha. Moderálnom kellett volna magam, de nem sikerült. Bementem egy lány wc-be és ott ujjongtam.

7.rész - A szobában

Homály volt a szobában, ajtó csattanást hallottam, bezárta az ajtót. Hevesen vert a szívem.

 - Szia - megfordultam, egy fiú volt, akinek ismerős volt a hangja. Éppen műanyag pohárba töltött valamit, nekem háttal. - Helyezd magad kényelembe! - mondta nyugodt hanggal.

 - Köszi, nem - válaszoltam remegős hangon. Megfordult, Erik volt az. Miért rángatott be ide és mi ez az egész?

 - Végül is mindegy, hogy most vagy pár perccel később - mosolygott rám. Jézusom. Elindult felém lassan és egy poharat nyújtott felém.

 - Köszi, nem - toltam vissza a poharat.

 - Mit hiszel? - röhögött. - Hogy teszek bele valami altatót? Nem az én műfajom - nyomta oda még egyszer a poharat. Elvettem és beleittam. Undorító és erős íze volt. Össze húztam az arcom és gyorsan lenyeltem, hogy ne érezzem az ízét. Nevetett rajtam.

 - Most iszol először? - kérdezte.

 - Mondjuk - válaszoltam flegmán. Közeledett felém lassan, egészen addig, amíg már majdnem a lábamon állt. Ekkor egy másik sarokba indultam. Halkan nevetett, játszott velem. Még mindig jött felém. Lehuppantam valami puhára. Már értem, miért nevetett. A saját vesztembe futottam. Vészesen közeledett felém.

 - Nagyon szépen lefogytál a szünetben, nem ismertem rád elsején. Akkor már kellettél. - Odaért hozzám és a felsőcombomra ült, nem tudtam megmozdulni.

 - Mit szeretnél tőlem? - kérdeztem félősen.

 - Nagyon jól tudod. - A nyakamhoz hajolt és elkezdte azt puszilgatni. Kirázott a hideg. - Nem vagy te buta lány. - Elhajolt a nyakamtól és közrefogta az államat. Lassan közeledett felém. Szája már majdnem az enyémhez ért, mikor lelöktem őt a földre és kifutottam a szobából. Kristófhoz rohantam.

 - El kell tűnnünk innen, most. Hol van Emma? - Sietősen beszéltem. Felfutottam az emeletre és minden ajtót kinyitottam, hátha ott van Emma. Végül egy fürdőszobába nyitottam be és végre megtaláltam. A mosógépen ült és Ricsivel smárolt éppen.

 - Indulnunk kell - mondtam neki idegesen és hangosan.

 - Ne haragudj - mondta Emma Ricsinek és leszállt a mosógépről, majd felém sietett.

 - Ez most komoly? - ordibált Ricsi, bezártam az ajtót és kisiettünk a házból.

A metróig egyikünk sem szólalt meg. Majd, mikor odaértünk, kezdetét vette a faggatózás.

 - Miért siettünk el ennyire? Lebuktunk? - kérdezte Emma.

 - Nem volt kedvem ott maradni többet - válaszoltam. Még én sem dolgoztam fel a történteket, nem hogy még másnak is elmondjam. Eddig soha nem nyúlt hozzám ilyen módon fiú. Ezen a héten meg már harmadjára történik meg. - Inkább arról mesélj, hogy mi volt a fürdőszobában – kérdeztem Emmát, elterelve rólam a figyelmet.

 - Miután ott hagytunk titeket, piáért mentünk a konyhába és ott beszélgetett Mátéval és Erikkel. Aztán azt mondta, hogy menjünk fel egy kicsit dumálgatni - mesélte halál nyugodtan.

 - És elhitted neki, hogy beszélgetni akar? Teljesen hülye vagy? - Szólalt meg Kristóf.

 - Nyugi már! Annyira nem vagyok hülye, hogy hagyjam magam - vágott vissza Emma.

 - De - szólt Kristóf szemforgatva.

 - Nem, csak csók volt, bízzatok bennem. Nektek sose hazudnék - mondta Emma és megfogta a kezünket.

 - Azt nem értem, hogy tudod mi történt a mosdóba és aztán még le is bunkó parasztoztad, most mégis a szádba engedted - értetlenkedtem.

 - Tudom mi történt, de erre most nem tudok magyarázatot adni. Megtörtént és ennyi - válaszolt nekem.

Mikor hazaértünk, forró zuhanyt vettem és közben is gondolkodtam.

"Talán nem kellett volna elmenni, Talán csak piáért nem kellett volna elmenni, Talán nem kellett volna hagyni, hogy Emma elmenjen Ricsivel, Talán a wc-ben meg se kellett volna hallgatnom Ricsit."A zuhanyzás után megpróbáltam gyorsan elaludni, de nem sikerült. Már Emma és Kristóf is Rég szunyókált mikor én még csak álmos sem voltam. Mire odaértem, hogy lecsukódjon a szemem, megrezzent a telefonom. Megnéztem ki írt és megállt bennem az ütő.

6. rész - Tanév nyitó buli

7 órám volt, alig vártam, hogy szabaduljak az iskolából. Ma Emmáéknál alszunk mind a hárman. A szüleim nem tudják, hogy elmegyek a buliba. Emma szülei viszont engedékenyek és falaznak nekem is és Kristófnak is, egyébként is későn indulunk, akkor már aludnunk kéne. Nem fognak rájönni soha.

Emmáéknál megnéztünk egy horrorfilmet és aztán készülődni kezdtünk. Mire mindenki lefürdött az volt másfél óra, aztán ruhát választottunk. Meleg volt, sortba mentem és topba.

Emma ruhában volt, Kristóf meg teljesen átlagosan volt felöltözve. Emma hajával ment el nagyszázalékban az idő, mert az egészet be kellett göndöríteni, én tudtam, ha táncolni fogok, a hajam úgyis szétesik, ezért csak összefontam  és ameddig csináltam Emma haját,  addig hagytam befonva, hogy kicsit felvegye a formáját. Nagy pakolós táskát vittem, amibe minden belefért. A sminkem csak tusvonalból, szempillaspirálból és a szemöldököm normalizálásából állt, semmi extra.

Negyed egykor indultunk, az oda vezető út 1 buszból és 1 metróból állt, háromnegyed óra volt kb.

Mikor odaértünk, mindhárman megálltunk egy percre.

 - Felkészültetek? - kérdeztem, miközben megfogtuk egymás kezét.

 - Fel - mondták mindketten sóhajjal.

A házon látszott, hogy mi folyik benne, le sem lehetett volna tagadni, hogy fiatalok buliznak odabent. Az épület előtt sok lány állt cigivel vagy piával a kezükben. Bentről pedig kihallatszott a hamisíthatatlan Martin Garrix szám. Beérve nagy sikoltás fogadott minket, de ez nem csak nekünk szólt, minden egyes ajtónyíláskor ordibálás volt. Ijedtségemben megmarkoltam Kristóf kezét, aki viszonozta azt.

 - Hello - jött oda ordibálva hozzánk Ricsi, aki abban a pillanatban átkarolta Emmát és azt mondta neki, hogy menjen vele. Más választása mondjuk nem lett volna és nem is haragudtam, hogy el ment vele, csak féltettem.

 - Maradj velem kérlek! - Súgtam Kristóf fülébe, aki csak bólintott egyet. Megláttam a kanapén egy kis helyet, amire azon nyomban megpróbáltam lecsapni, azaz majdnem kitéptem Kristóf kezét a nagy húzásban. Sikerült leülnünk, de elég kínosan éreztem magam, lehet, hogy azért, mert a mellettünk lévő picsa részeg pár majdnem egymás szájába esett, vagy azért mert mindenkinek pohár volt a kezében, csak nekünk nem.

 - Maradj itt, hozok inni - ordibáltam Kristófnak, aki ismét csak bólintott. Bőszavú. Elindultam a konyha felé ahol temérdek vodkát, sört és pezsgőt találtam, na meg néhány 11/b-s fiút, Mátét és Eriket. Nem néztem rájuk csak nézegettem, mit tudnék inni, végül fogtam két műanyag poharat és összekevertem narancslevet vodkával. Mikor végeztem, felemeltem a két poharat és felnéztem Erikékre. Ő is engem nézett és akaratomon kívül elmosolyodtam, aztán gyorsan távoztam, félve a következményektől. Lehuppantam Kristóf mellé.

 - Egészségedre! - mondtam neki hangosan. Koccintottunk és ittunk, ittunk és ittunk. Emma sehol nem volt. Elég sok vodkát tettem a pohárba, és mivel még alig ittam alkoholt életemben, hamar jó kedvem lett.

 - Táncoljunk! - parancsoltam Kristófnak, aki felállt és bement a tömeg közé. Úgy táncoltam mintha hivatásos táncosnő lennék, a rosszabbik fajta. Kicsit elszédültem.

 - Elmegyek mosdóba - hajoltam közel Krisuhoz.

 - Elkísérjelek? - kérdezte, megráztam a fejem és elindultam. Egy hosszú folyosón indultam el, a végén volt a mosdó. Bizonytalanul lépkedtem mikor egyszer csak egy erős kéz ragadta meg a felkarom és húzott be egy szobába. 

5. rész - Pontosítás

A szülői barátság miatt semmi akadálya nem volt annak, hogy hétköznap is egymásnál tudjunk aludni. Ezért megbeszéltük, hogy csütörtökön, vagyis ma Kristóféknál alszunk mind a hárman, hogy megbeszéljük, mi legyen pénteken. A napom teljesen átlagos volt, unalmas órák, köddé válás 11/b-s fiúk látványa miatt. Suli után először hozzám mentünk, aztán Emmához, hogy gyorsan össze pakoljunk és átmenjünk Kristófhoz. Mikor átértünk, kitaláltuk, hogy kéne valamit sütnünk, ezért neki álltunk csinálni egy jó nagy adag browniet. Ezzel nagyjából el is ment az idő, mert mire megettük a kész sütit, már öt óra volt. Kivittük sétálni Krisu kutyáját és közben megbeszéltük mi lesz pénteken.

-          Ígérjétek meg, ha elmegyünk, akkor velem maradtok, és nem hagytok egyedül - kezdtem a témát.

-          Nyugi senki nem fog téged egyedül hagyni, más ismerősünk nekünk sem lesz - válaszolt Kristóf.

-          De hogyha odajön hozzád egy fiú, kérlek, ne viselkedj apácaként - jegyezte meg Emma mire megforgattam a szemem.

-          Jó, de hogyha unalmas lesz, vagy kínos, akkor inkább hazamegyünk, ugye? - tettem fel kíváncsian a kérdést.

-          Nyílván - válaszolt flegmán Kristóf. Aznap már nem történt semmi izgalmas. - Reggel együtt mentünk az iskolába és az udvaron a szokásos helyünkre sétáltunk. Pár perc múlva megjöttek a 11/b-sek és Ricsi felénk kezdett sétálni, elfordultam, megrémültem. Végül visszafordultam, nehogy megtalálja fogni az alfelem, mint kedden.

-          Na? Átgondoltad szépség? - dobta le a táskáját lábaim elé.

-          Át - válaszoltam röviden.

-          És mire jutottál? - kérdezte.

-          Elmegyek, de Emma és Kristóf is jön - mondtam neki flegmán.

-          Jó. - nézett a hátam mögé. – Szép lány, nem lesz vele gond. - Paraszt. – Nos, a buli Eriknél lesz orchidea utca 8. - Gondolkodott, hogy kihagyott-e valamit. - Ja és ha stílusos szeretnél lenni, késs egy kicsit. - Megfogta az állam és aztán rám kacsintott, majd megfogta a táskáját és vissza sétált a haverjaihoz.

-          Ez egy ősparaszt - szólalt meg Emma.

-          Az - kontrázott még Kristóf is.

-          Ti mondtátok, hogy menjünk, Én nem akartam.

Emma még akart volna mondani valamit, de becsöngettek, ezért beálltunk a sorakozóba.