2015. június 19., péntek

21. rész- Szomorú éjszakák után, örömteli a reggel.

Reggel mikor felkeltem - ugyanabban a pózban, mint ahogy elaludtam - egyből a mosdóba mentem, megnézni, van-e nyoma a tegnapi veszekedésünknek, apával. Volt, de csak nagyon kicsit, el lehetett takarni alapozóval. Kisminkeltem tehát magamat és felöltöztem. Leültem az ágyra és elkezdtem egy mesefilmet nézni ami ment a tv-ben. Egyszercsak megrezzent a telefonom.

Selkov Erik   06:57

Gyere le a ház elé

Gyorsan felpattantam az ágyamból és lefelé siettem, a táskám kíséretében. Felkaptam a cipőmet és kinyitottam az ajtót.

A kocsija előtt állt, kezében egy szál fehér rózsával, fehér nadrágban, fehér cipőben, fehér pólóban, a fehér bmw-je mellett.Ez egy álom.
Oda rohantam hozzá és a nyakába ugrottam, ő vissza ölelt én pedig megint, majdnem elérzékenyültem. Olyan voltam mint egy  óvodás, úgy mosolyogtam, fülig ért a szám. Elengedtük egymást, és oda nyújtotta hozzám a rózsát.
-Tessék, tegnap nem tudtam elköszönni.-Tette a kezembe egy csók kíséretével a rózsát.
-Köszönöm.-Mondtam és egy puszit nyomtam az orrára.
-Gyere, ülj be?- Kérte, miközben kinyitotta az ajtómat. Beszálltam a kényelmes bőr ülésbe és pár pillanat múlva Erik is mellém ült.
-Hova megyünk?-Kérdeztem kívácsiskodóan.
-Reggelizni.- Vette ki a kulcsot a zsebéből és annak segítségével, működésre bírta a bmw-t.
Pár percc múlva, megállt egy mc donalds előtt és kinyitotta az ajtómat.
-Gyere,- Nyújtotta felém a kezét. Megragadtam azt és kiszálltam a kocsiból. Mikor beértünk a kajáldába egyből a mc café részhez vitt és kért magának egy cappucinot meg egy csokis sütit, zavartságomban nem tudtam magamtól dönteni, ezért azt kértem amit ő, csak egy kicsiben tért el tőle.
A kasszánál természetesen elővettem a pénztárcám.
-Te hülye vagy.-Röhögött ki és vissza tette a táskámba a pénztárcámat. De aranyos, ki akarja fizetni az enyémet is, de ezt nem hagyhatom, ez ciki.
-Kérlek , a sajátomat én szeretném kifizetni.- Próbálkoztam. Csak rám nézett és mosolygott.
-Dehogy szeretnéd.-Mondta és már fizetett is, elvette a tálcát és egy aszalhoz sétált, persze követtem őt, és leültünk.

Morcos fejet vágtam, ő pedig megsimogatta az arcomat.
-Most meg mi a baj?-Kérdezte lágyan.
-Nem hagytál fizetni.- Próbáltam durcás hangot felvenni de inkább idétlenre sikerült.
-Jajj és még mennyiszer nem foglak.-Röhögött ki. Elhagytama  durcizást és elvettem a sütimet, végülis, ha megszeretne hívni valamire, az csak jót jelent nem?
-Hülye.-Nevettem el magam.

Gyanútlanul ettem a sütit mikor Erik belenyúlt a kávéjába és az arcomra kente az ujján maradt habot.
-De szemét vagy!-Röhögtem el magam és énis ugyanezt csináltam vele. Megragadta a kezem és lassan magához húzott.
-Ne rosszalkodj!- Mosolygott rám, a tökéletes fogaival, majd egy lágy csókot adott a számra.
Elhúzódtam tőle és letöröltem a habot az arcomról, egy szalvétával.
-Tényleg, akartam is kérdezni, hogy mi volt, miután elmentem tőletek? Nem mondtad, hogy apukád ilyen szigorú.-Mikor apámról van szó, teljesen megfeszülök, most sem volt ez másképp.
-Semmi csak leszídott.-Rövid tőmondatokban válaszolok az ilyesfajta kérdésekre.
-Értem, biztos minden oké?- Látta rajtam, hogy gáz van, olyan rosszul hazudok, hogy bárki észreveszi, ha bajom van.
-Persze.- Mosolyogtam rá egy művigyorral.
-Rendben, majd elmondod ha szeretnéd.-Fogta meg a kezem. Én csak lenyugodva bólintottam egyet.
-Befejezted?-Kérdezte, és a félig megevett sütimre nézett.
-Igen, köszönöm, finom volt.-Mondtam és kicsit megszorítottam a kezét.
-Akkor menjünk.-Felállt és engem is felhúzott a székről. A kocsihoz vezetett és ott kinyitotta nekem az ajtót, majd a sulihoz mentünk. Ott adott egy csókot és mindketten az óránkra siettünk.



Most kezdődik az igazi rémálom. El kell mondanom, mindent Emmáéknak.
Mikor beértem a tanterembe Emma és Kristóf mérgesen fordult felém.
-Ugye tudod csajszi, hogy sok magyarázattal tartozol?-Kezdte Emma.
-Igen, tudom és nem fogsz örülni a magyarázatomnak.-Válaszoltam neki sajnálkozó hangon.
Értetlenkedtek egy picit, majd elmeséltem nekik mindent  ami azon az estén történt velem... nem hitték el, pontosabban nem akarták elhinni. Emma sírni kezdett és az én szemembe is könnyek gyűltek, látván a fájdalmát.
-Neharagudj.-Borultam a nyakába, sajnáltam, hogy nem írtam neki facebookon de élőben kellett vele közlnöm.
-És most mi lesz? Feljelntitek?-Kérdezte Emma két szipogás közt.
-Igen, már feljelentettük-Simogattam a hátát.
-Jól tettétek, büdös féreg.-Szólt bele Kristóf, mire Emma mégjobban sírni kezdett. Pár perc múlva a magyartanárunk jelent meg a tanári asztalnál és mindenkit csöndre intett, elkezdődött az óra.
                                                                       ____________
Szünetben Emma azt kérte, hagyjuk egyedül. Így is tettünk. A folyosón sétáltunk mikor Kristóf rám nézett és azt mondta:
-Gyere menjünk be a wc-be.-Mivan? Nem igazán értettem, de nem ellenkeztem, nálunk a lány és a fiú wc között nincs nagy különbség, már, ha azt nézzük kik járnak be oda.
Megragadta a kezem és behúzott a wc-be. Nem volt erőszakos, csak határozott.
-Itthon van apád?-Kérdezte halkan.

Kristóf az egyetlen aki tudja mit csinál velem apám mert egyszer, mikor ott aludt nálunk 'szerencséje' volt vele megismerkedni. Végig nézte, ahogy az apám elhord engem mindennek és közben megüt. Ezután, előle már nem titkolhattam, hogy mi történik otthon. Na meg, igazából ő az az ember akiben tényleg feltétel nélkül megbízok.

-Igen, látszik?-Kérdeztem kétségbeesetten.
-Aha, de csak most láttam meg, biztos órán elkented a kezeddel.-Mondta és az arcom azon részére mutatott ahol elkentem.
Egyből elővettem az alapozót és elkezdtem felkenni a problémás területekre.
-Így jó?-Kérdeztem, mikor kész lettem.
-Aha, így nem látszik.-Mosolygott rám. Vissza mosolyogtam rá és megöleltem.
-Hiányoztál.-Súgtam a fülébe.
-Te is nekem.-Mondta és adott egy puszit a vállamra.

Ölelkeztünk még pár percig majd megrezzent a telefonom.

Erikszöveges üzenet:

Kivel vagy a wc-ben? és mit csináltok?

-Na bazdmeg, ezt nem hiszem el.-Mondtam és vissza dobtam a táskámba a telefonomat.

2015. június 15., hétfő

20. rész - Apa

A film nézése közben kicsit elszundítottam. Puha száját éreztem arcomon, erre keltem. Kicsit összehúzódott a nyakam és egy nagy ásítással ültem fel.
-Bocsi.-Mondtam fáradtas hangon. Ő csak elmosolyodott és a nyakamnál fogva lehúzott, vissza az ágyra. Ott aztán percekig csak csókolóztunk.A rózsaszín felhő úgy szállt a fejemre, hogy azt észre sem vettem. Megőrülök a szeméért, a szájáért, a hajáért, az érintéséért és úgy alapjában véve, érte. Egy idő után eltávolodott tőlem és azt mondta:
-Sajnálom.-Simogatta meg az arcom.
-Mit?-Értetlenkedtem.
-Hogy eddig nem voltam veled.-Szavai hallatán majdnem elsírtam magam. Mióta lefogytam sokkal érzékenyebb vagyok majdnem mindenre.
-Semmi baj.-Mondtam és odahúztam magamhoz, hogy adjak neki egy csókot.

Pár perc múlva határozottan kinyílt - mondhatni kiszakadt- az ajtóm. Ennek hatására egyből felültünk mindketten az egyébként eléggé félreérthető, előző helyzetünkből. Mikor megláttam, hogy ki áll az ajtóban, tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége.

Az apám volt az. Az apám aki ha egyszer, néha-néha haza látogat a nagyon fontos üzleti utazásairól, retegésben tartja azz egész családot. Kiskoromban is csak a szidást és a verést kaptam tőle. Az egész család utálja, mégsem merjük neki elmondani, mert annak, nem lenne jó vége, egyszer már próbáltuk és inkább úgy dönntöttünk, nem feszegetjük a határainkat. Egyébként is, hónaponta csak két-három napig kell őt elviselni, több ideig úgysem bírja velünk, a családjával.

Megjelenése szokásos volt, fehér ing, sötétkék nyakkendő, fekete, élére vasalt nadrág, vérben forgó szemek, ökölbe szorított kezek.
-Fiacskám, nem gondolod, hogy ideje lenne hazamenned?-Támadt neki Eriknek, aki meglepődött apám szavain és felém fordult.
-Menni készült.-Vágtam rá gyorsan, és próbáltam érthető jelét adni annak, hogy most gyorsan tűnjön el.Felpattant és elsétált apám mellett, aki rendesen végigmérte őt.

Mikor Erik elhagyta a szobát, apám hangos csattanással vágta be az ajtót.
-Alina.-Kezdett el felém közeledni, hangjából éreztem, hogy ez nem lesz kellemes érzés.
-Nem megmondtam neked, hogy ne legyél közönséges kis kurva?-Emelte fel egyre jobban a hagját, már majdnem kiabált.
-Apa, ő a barátom, járunk.-Válaszoltam neki félénken.
Keze nagy csattanással és fájdalommal sújtott le arcomra. Ereje miatt a párnámhoz csapódtam és jobbnak láttam ott maradni, nehogy mégegyet kapjak. Arcomon könnyek szaladtak végig, de hangot már nem adtam a sírásomnak.
-Mi az, hogy a barátod? Taknyos, kis ribanc, te még semmit nemtudsz az életről, most is csak bömbölni tudsz, semmi mást.-Vágta a fejemhez, számomra értéktelen szavait, valamiért mégis megindítottak bennem valamit, fájdalmat.
-Menj innen, kérlek.-Kértem tőle remegő hangon. Hallottam, ahogy elegáns cipője végig kopog a parkettámon, majd kinyílik az ajtóm.
-Még nem végeztünk.-Mondta, olyan hangosan, hogy meghalljm biztosan.Ezután rámcsukta a szobaajtót. A könnyeim utat engedtek maguknak és a takaróm alá menekülve próbáltam magam nyugtatni. A telefonomhoz nem nyúltam egész este, csak bajba kevertem volna magamat és anyáékat.

Álomba sírtam magam, mint minden olyan éjszakán, mikor találkozok apámmal.




                                     

2015. június 8., hétfő

19. rész - Filmezés

Mikor becsukódott az ajtó a konyha felé sétáltam, mert hallottam, ahogy anya mosogat.
-Szia.-Sóhajtottam nagyot miközben leültem az asztalhoz.Anya felém fordult és visszaköszönt, majd fél perc múlva befejezte a mosogatást és leült mellém.
-Kicsim, beszéltem Erikkel az este, fel kell jelentenünk Ricsit ha tényleg ez történt.-Fogta meg a kezem.
-Anya, fel tudom dolgozni, nem kell ehhez bíróság, kérlek ne hozz kellemetlen szituációba.-A szavak nem üresek voltak, tényleg így gondoltam.Nem akartam, hogy mindenki tudja mit akart velem tenni ez a féreg. Valószínűleg mindenki erről beszélne és sajnálkozna, semmi szükségem nincs rá.
-Kicsim!Ez nem így megy, te is jól tudod.Ne adj isten ha esetleg felidegesítettétek, márpedig ideges, mert fel akar minket jelenteni, akkor ki tudja mire lenne képes.Nem szeretném ha bármi bajod lenne és szerintem ez érthető.-Magyarázta nekem anya.
-Ő akar minket feljelenteni, miközben ő kábított el és meg akart erőszakolni, teljesen logikus.-Kiabáltam.Anyának könnyek gördültek le az arcán, megbántam, hogy ilyen nyersen fogalmaztam, én is biztos nagyon kilennék ha ilyen történne a lányommal, nem hogyha még ilyen élesbe hallanám is. Átöleltem és puszikat nyomtam a fejére.
-Neharagudj.-Kértem tőle bocsánatot.
Megtörölte szemét és rám nézett.
-Elmegyünk és bejelentjük, rendben?-Kérdezte.Nem akartam rámordulni ismét, ezért bólintottam eggyet.
-1 óra múlva indulunk, addig szedd össze magad.-Szipogott még néhányat majd felállt és felment a szobájába.
Elővettem a telefonom és írtam Eriknek.

Abodi Lina   11:03

Haza értél? ‹3

Selkov Erik   11:07

Persze‹3

Abodi Lina   11:08

Apuddal mivolt??

Selkov Erik   11:08

Semmi elmondtam neki mivolt és azt mondta mindenben segít
persze idegbetegeskedett pár sort amiért szétvertük a kocsiját
de el kellett fogadnia.

Abodi Lina   11:10

Mi most fogunk elmenni anyával bejelenteni.

Selkov Erik   11:11

Elvigyelek titeket?

Abodi Lina   11:12

Nem kell köszönöm ‹3jobb lesz egyedül intézni...

Selkov Erik   11:13

Rendben 
majd irj ha otthon vagy !‹3
mennem kell Ricsiékhez

Abodi Lina   11:14

?????

Selkov Erik   11:16

Megyünk át apával, elmondjuk az apjának mit akart csinálni meg lebeszéljük a feljelentésről, ilyesmik

Abodi Lina   11:17

oké... majd írok

Selkov Erik   11:17

Szia ‹3

Abodi Lina   11:18

‹3


 ___________________________________________________________________

Az egész bíróságon töltött idő alatt ingerült és szomorú voltam.Borzalmas volt, mindent el kellett mondanom, megkértem anyát, hogy menjen ki, nem akartam, hogy hallja. Közben sokszor elpityeregtem magam, nem akartam emlékezni.Rövidre zártam és megindították az eljárást.Mikor haza értem ledobtam a táskámat a cipősszekrényre és felmentem a szobámba. Rezegni kezdett a telefonom hiiszen érzékelte a wifit.

Selkov Erik   12:11

Na mizu kicsim?

Abodi Lina   12:43

semmi ‹3 itthon vagyok...
veled?

Selkov Erik   12:45


Hosszú... este elmesélem.

Abodi Lina   12:46

Este jössz?

Selkov Erik   12:48

Aha csak kérdezd meg anyud


Lefutottam anyához aki lelkileg és testileg is fáradt volt már.. de ezt a kérdést azért még feltettem neki mielőtt kidől a kanapén. Igent mondott, ezért felmentem a szobámba és becsaptam az ajtót magam mögött.

Abodi Lina   12:58

Gyere, azt mondta gyere olyan 6 körül

Selkov Erik   13:01

oké , megyek majd
de most futok edzésre mert félkor kezdődik
szia ‹3

Abodi Lina   13:02

Szia ‹3

Megnéztem a többi üzenetem, Kristóf és Emma is írt... Emma. Nincs erőm most nekik is elmondani, Emmának biztos borzasztó lesz hallani.Most még nem vagyok olyan állapotban, hogy elmondjam neki, nekik.

Pár perc után az öcsém rontott be a szoba ajtómon és megragadta a kezem, majd egy erős mozdulattal, majdnem kitépte azt.
-Gyere!-Húzogatta tovább a karom.-Csináltam neked bulit.-Nagyon izgatott volt, kiváncsi voltam mi az a 'buli' nála ezért felálltam és hagytam, hogy a szobájába húzzon.
Az ágya be volt rendezve, két takaróval, két párnával, középen egy nagy popcornos tállal, és két kontroller az xboxhoz. Majdnem elérzékenyültem mikor megláttam mit csinált. Borzasztó aranyos, egyből felé fordultam és szorosan megöleltem mire ő eltolt magától fancsali képpel.
-Gyere, játszunk focisat?-Kérdezte, miközben behuppant az ágyára.
-Persze.-Mondtam mosolyogva miközben becsuktam az ajtót és mellé feküdtem.
 _________________________________________________________________________________

Nagyon sokat nevettünk Márkkal, még sosem voltunk el ennyire jól mint most. 3 óráig játszottunk egy borzalmas focis játékkal amiben természetesen mindig én vesztettem, de legalább ő élvezte. Négy órakkor felpattantam az ágyból és adtam neki egy jó nagy puszit amit persze egyből 'letörölt' az arcáról, majd elmentem a fürdőszobába és vettem egy jó nagy fürdőt. Annyira nagyra sikerült, hogy háromnegyed óráig ültem a kádban mire rájöttem, hogy Erik mindjárt itt van. Ekkor kiszálltam a kádból és átvettem az egyik pizsamám. A szobámbaa siettem és kivasaltam a hajam, valamit feltettem egy kis szempillaspirált. Miután végeztem lementem anyához, segíteni neki a vacsorában, hátha még nem késtem el.
Sajnos már mindegy volt, de azért még meg tudtam teríteni helyette.
Pár percre rá, megjött Erik. Az ajtóban adtam neki egy csókot és leültünk az asztalhoz. Valahogy énis és ő is próbáltunk gyorsan enni, beszélni akartunk, nem békésen vacsorázni. Mikor végeztünk, megköszöntük anyának a vacsorát és felmentünk a szobámba.Mikor becsuktam az ajtót egyből felé fordultam és feltettem neki a kérdést.
-Mi volt?-Néztem rá, a szemébe. Leült az ágyamra és ő is engem nézett.
-Elmentünk hozzájuk, elmeséltem, hogy mit akart veled csinálni, nem hitt nekünk az apja, mert természetesen Ricsi mindent kamuzott ami csak eszébe jutott.Szóval fel fognak jelenteni és azt mondták el fogják érni, hogy kifizessük a kocsi árát.-Hátra tette a kezét és azon támaszkodott, nem különösebben hatotta meg a dolog úgy látom.
-Értem,-Vágtam rá semmit mondó fejjel és oda ültem mellé az ágyra, megfogta az állam és adott egy csókot. Még a libabőr is kiráz ha hozzám ér, megbolondulok.
-Veled mivolt?-Kérdezte miután eltávolodott a számtól.
-Semmi, elmeséltem mindent, és el kezdünk pereskedni.-Néztem a föld felé. Megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett, elmosolyodott és azt mondta:
-Ne szomorkodj, hoztam neked egy filmet, anyám szerint ez egy röhögős, lányos film.-Elnevettem magam és megöleltem.
-Köszönöm, csinálok popcornt, addig tedd be a filmet.-Kértem tőle és a konyhába siettem, hogy megcsináljam a nasit. Mikor felmentem már nyomogatta a távirányítót, nemtudta beállítani a nyelvet, bolond. Elvettem tőle a távirányítót és beindítottuk a filmet.Borzasztó jó vele lenni.