21. rész- Szomorú éjszakák után, örömteli a reggel.

Reggel mikor felkeltem - ugyanabban a pózban, mint ahogy elaludtam - egyből a mosdóba mentem, megnézni, van-e nyoma a tegnapi veszekedésünknek, apával. Volt, de csak nagyon kicsit, el lehetett takarni alapozóval. Kisminkeltem tehát magamat és felöltöztem. Leültem az ágyra és elkezdtem egy mesefilmet nézni ami ment a tv-ben. Egyszercsak megrezzent a telefonom.

Selkov Erik   06:57

Gyere le a ház elé

Gyorsan felpattantam az ágyamból és lefelé siettem, a táskám kíséretében. Felkaptam a cipőmet és kinyitottam az ajtót.

A kocsija előtt állt, kezében egy szál fehér rózsával, fehér nadrágban, fehér cipőben, fehér pólóban, a fehér bmw-je mellett.Ez egy álom.
Oda rohantam hozzá és a nyakába ugrottam, ő vissza ölelt én pedig megint, majdnem elérzékenyültem. Olyan voltam mint egy  óvodás, úgy mosolyogtam, fülig ért a szám. Elengedtük egymást, és oda nyújtotta hozzám a rózsát.
-Tessék, tegnap nem tudtam elköszönni.-Tette a kezembe egy csók kíséretével a rózsát.
-Köszönöm.-Mondtam és egy puszit nyomtam az orrára.
-Gyere, ülj be?- Kérte, miközben kinyitotta az ajtómat. Beszálltam a kényelmes bőr ülésbe és pár pillanat múlva Erik is mellém ült.
-Hova megyünk?-Kérdeztem kívácsiskodóan.
-Reggelizni.- Vette ki a kulcsot a zsebéből és annak segítségével, működésre bírta a bmw-t.
Pár percc múlva, megállt egy mc donalds előtt és kinyitotta az ajtómat.
-Gyere,- Nyújtotta felém a kezét. Megragadtam azt és kiszálltam a kocsiból. Mikor beértünk a kajáldába egyből a mc café részhez vitt és kért magának egy cappucinot meg egy csokis sütit, zavartságomban nem tudtam magamtól dönteni, ezért azt kértem amit ő, csak egy kicsiben tért el tőle.
A kasszánál természetesen elővettem a pénztárcám.
-Te hülye vagy.-Röhögött ki és vissza tette a táskámba a pénztárcámat. De aranyos, ki akarja fizetni az enyémet is, de ezt nem hagyhatom, ez ciki.
-Kérlek , a sajátomat én szeretném kifizetni.- Próbálkoztam. Csak rám nézett és mosolygott.
-Dehogy szeretnéd.-Mondta és már fizetett is, elvette a tálcát és egy aszalhoz sétált, persze követtem őt, és leültünk.

Morcos fejet vágtam, ő pedig megsimogatta az arcomat.

-Most meg mi a baj?-Kérdezte lágyan.

-Nem hagytál fizetni.- Próbáltam durcás hangot felvenni de inkább idétlenre sikerült.
-Jajj és még mennyiszer nem foglak.-Röhögött ki. Elhagytama  durcizást és elvettem a sütimet, végülis, ha megszeretne hívni valamire, az csak jót jelent nem?
-Hülye.-Nevettem el magam.

Gyanútlanul ettem a sütit mikor Erik belenyúlt a kávéjába és az arcomra kente az ujján maradt habot.
-De szemét vagy!-Röhögtem el magam és énis ugyanezt csináltam vele. Megragadta a kezem és lassan magához húzott.
-Ne rosszalkodj!- Mosolygott rám, a tökéletes fogaival, majd egy lágy csókot adott a számra.
Elhúzódtam tőle és letöröltem a habot az arcomról, egy szalvétával.
-Tényleg, akartam is kérdezni, hogy mi volt, miután elmentem tőletek? Nem mondtad, hogy apukád ilyen szigorú.-Mikor apámról van szó, teljesen megfeszülök, most sem volt ez másképp.
-Semmi csak leszídott.-Rövid tőmondatokban válaszolok az ilyesfajta kérdésekre.
-Értem, biztos minden oké?- Látta rajtam, hogy gáz van, olyan rosszul hazudok, hogy bárki észreveszi, ha bajom van.
-Persze.- Mosolyogtam rá egy művigyorral.
-Rendben, majd elmondod ha szeretnéd.-Fogta meg a kezem. Én csak lenyugodva bólintottam egyet.
-Befejezted?-Kérdezte, és a félig megevett sütimre nézett.
-Igen, köszönöm, finom volt.-Mondtam és kicsit megszorítottam a kezét.
-Akkor menjünk.-Felállt és engem is felhúzott a székről. A kocsihoz vezetett és ott kinyitotta nekem az ajtót, majd a sulihoz mentünk. Ott adott egy csókot és mindketten az óránkra siettünk.

Most kezdődik az igazi rémálom. El kell mondanom, mindent Emmáéknak.
Mikor beértem a tanterembe Emma és Kristóf mérgesen fordult felém.

-Ugye tudod csajszi, hogy sok magyarázattal tartozol?-Kezdte Emma.
-Igen, tudom és nem fogsz örülni a magyarázatomnak.-Válaszoltam neki sajnálkozó hangon.
Értetlenkedtek egy picit, majd elmeséltem nekik mindent  ami azon az estén történt velem... nem hitték el, pontosabban nem akarták elhinni. Emma sírni kezdett és az én szemembe is könnyek gyűltek, látván a fájdalmát.
-Neharagudj.-Borultam a nyakába, sajnáltam, hogy nem írtam neki facebookon de élőben kellett vele közlnöm.
-És most mi lesz? Feljelntitek?-Kérdezte Emma két szipogás közt.
-Igen, már feljelentettük-Simogattam a hátát.
-Jól tettétek, büdös féreg.-Szólt bele Kristóf, mire Emma mégjobban sírni kezdett. Pár perc múlva a magyartanárunk jelent meg a tanári asztalnál és mindenkit csöndre intett, elkezdődött az óra.
                                                                       ____________
Szünetben Emma azt kérte, hagyjuk egyedül. Így is tettünk. A folyosón sétáltunk mikor Kristóf rám nézett és azt mondta:
-Gyere menjünk be a wc-be.-Mivan? Nem igazán értettem, de nem ellenkeztem, nálunk a lány és a fiú wc között nincs nagy különbség, már, ha azt nézzük kik járnak be oda.
Megragadta a kezem és behúzott a wc-be. Nem volt erőszakos, csak határozott.
-Itthon van apád?-Kérdezte halkan.

Kristóf az egyetlen aki tudja mit csinál velem apám mert egyszer, mikor ott aludt nálunk 'szerencséje' volt vele megismerkedni. Végig nézte, ahogy az apám elhord engem mindennek és közben megüt. Ezután, előle már nem titkolhattam, hogy mi történik otthon. Na meg, igazából ő az az ember akiben tényleg feltétel nélkül megbízok.

-Igen, látszik?-Kérdeztem kétségbeesetten.

-Aha, de csak most láttam meg, biztos órán elkented a kezeddel.-Mondta és az arcom azon részére mutatott ahol elkentem.

Egyből elővettem az alapozót és elkezdtem felkenni a problémás területekre.

-Így jó?-Kérdeztem, mikor kész lettem.

-Aha, így nem látszik.-Mosolygott rám. Vissza mosolyogtam rá és megöleltem.
-Hiányoztál.-Súgtam a fülébe.
-Te is nekem.-Mondta és adott egy puszit a vállamra.

Ölelkeztünk még pár percig majd megrezzent a telefonom.

Erikszöveges üzenet:

Kivel vagy a wc-ben? és mit csináltok?

-Na bazdmeg, ezt nem hiszem el.-Mondtam és vissza dobtam a táskámba a telefonomat.