23. rész - Nem bírom sokáig

Reggel az ébresztő hangja sértette fülemet és mivel semmi kedvem nem volt felkelni a másik oldalamra fordultam, öltözködés helyett. Pár perc múlva viszont tudtam, hogy el kell kezdenem készülődni, mert el fogok késni.
Mikor kiértem az ajtón csalódottan eszméltem rá arra, hogy nincs Erik a ház előtt rózsával a kezében és édes szavakkal.
Az udvarra érve két út volt lehetséges: Erik és a bocsánat kérésem vagy Kristóf és a bocsánat kérésem. Mindkettő fiú észrevett, de amint rám vetette tekintetét le is vette. Végül Erik irányába mentem, mert muszáj volt vele megbeszélnem azt, ami történt. Egyedül állt, pedig az összes haverja egy kupacban volt.
-Szia.-Szóltam hozzá kicsit halkan és félve.
-Mit akarsz?-Válaszolta nekem flegmán.
-Megbeszélni.-Rám nézett és elmosolyodott, de nem az igazi mosolyával, hanem a lenézővel.
-Én nem akarok veled semmit megbeszélni, teljesen egyértelmű, hogy vége van.-Vágta hozzám, szavai úgy égettek mintha parazson lépkednék. Könnybe lábadt a szemem és elindultam Kristóf felé, abban a másodpercebn, mikor Erik már nem látta arcomat, sírni kezdtem.
-Azt mondta vége.-Mondtam zokogva Kristófnak és meg akartam ölelni.Kristóf csak rám nézett és eltolta kezeimet.
-Mikor a drága Erik és köztem vaciláltál az udvar kapujában, akkor rossz döntést hoztál.-Mondta nekem majd rám kacsintott és eltűnt az udvarról. Szemeim vér vörösek lettek az első óra kezdetére. A wc-ben és más eldugott zugokban sírtam, nem mutatva fájdalmamat és elesettségemet másoknak.

Mikor végetért ez a borzalmas nap megkönnyebbülve dobtam le a táskám az ajtóm mellé. Tudtam, hogy itt már kisírhatom magam. A konyhába térve, nem bírtam magamhoz venni semmit, egyszerűen éreztem, ha bármi étel a gyomromba kerül, nagyon hamar távozni is fog onnan. Leültem a kanapéra és néztem ki a fejemből. Senki nem volt otthon, anya, apa dolgozik, öcsi karate edzésen van, csak én vagyok itthon és a nyomorúságom. Már ismét majdnem sírni kezdtem, mikor megrezzent a telefonom.

Lengyel Noel hozzáadott a következő csoporthoz: Október 9 házibuli

Noel az egyik diák a suliból, nem valami aranyos fiú és nincs is túl jó híre a diákok körében,, de ő sűrűn szokott házibulikat csinálni, amire általában nem voltam meghívva soha, de ahogy felnyitottam a csoport tagok listáját, meglepődve vettem észre, hogy nem csak én, de Kristóf is meg van hívva...
Emellett természetesen Erik az összes haverjával (Persze Ricsi kivétlével, mióta mindenki megtudta mi történt velem, azóta mindenki nagy ívben elkerüli és az iskolai életből is kikerült mivel nem jár be.) Elolvastam a csoportba írt dolgokat és megnéztem kik azok akik azt jelezték vissza, hogy mennek. Persze sok olyan ismerős volt akit az iskolából ismerhetnék, mégsem beszéltem még vele egy szót sem, de persze volt osztálytárs és Erik....
Azt jelezte vissza, hogy megy és ha ez nem lenne elég, Kristóf is. Egy percig se gondolkodtam, hogy elmenjek-e , tudtam, hogy el kell menjek, helyre kell hozzam mindkét fiúval a kapcsolatom és ha esetleg kicsit a javulásra az ital is rásegít...miért ne bánnám?