18. rész - bundáskenyér

Reggel lassan nyitottam ki szemem és karom Erik hasán pihent. Ő hogy-hogy itt van? Meg voltam lepődve ezért odanyújtottam Erik állához a kezem és megsimogattam az arcát, hátha felkel. Sikerült. Mély levegőt vett és rám vezette tekintet.

 - Jó reggelt, kicsim - simogatta meg a karom néhányszor. Erősebben öleltem. Borzalmasan jó volt, hogy itt van velem és nem egyedül kellett végig szenvednem a tegnap éjszakát. Jut eszembe az éjszakáról.

 - Hogy-hogy itt vagy? - tettem fel álmosan a kérdést.

 - Anyukád azt mondta, maradjak bátran, aztán elaludtál és már nem tudtam megmozdulni - húzta kis mosolyra a száját. Rámosolyogtam és becsuktam a szemem. Továbbra is hasán pihentem. A tegnapi emlékek előjöttek elmém sötét szegletéből, de már nem tűntek olyan élethűnek és fájdalmasnak, mint élőben, akkor, ott. Sokkal inkább érdekelt az, hogy itt van velem Erik és nem hagyott magamra.

 - Jó reggelt, kincsem! - futott le a lépcsőn anya, mikor látta, hogy a lépcsőre tekintek, felé.

 - Szia, anya! - nyögtem ki, két puszija között.

 - Csinálok reggelit! Nyugodtan maradj itt, Erik! Már hívtam az igazgatót, hogy kikérjelek titeket mára - sietett a konyhába.

 - Köszönöm! Igazán nem kellett volna - válaszolta Erik félősen. Szülők előtt már nem nagyfiú.

 - Hagyd csak! Lina, menj fel, öltözz át! - kért meg anya, már ha ezt lehet kérésnek nevezni. Felálltam és a szobámból lehozott takarót, amit gondolom tegnap este anya terített ránk, megragadtam és magammal vonszoltam az emeletre. Az ágyamra dobtam és felvettem egy rövidgatyát, meg egy undorító karácsonyi pulcsit, amin hóemberek voltak. Próbáltam a lehető legcsúnyábban felöltözni, megnézni, mit szól ehhez Erik. Lementem a lépcsőn és Erik a kanapén ült velem szemben. Széles mosolyra húzta száját és mikor közelebb értem azt mondta:

 - Jó a pulcsid, nagyi - elnevettem magam és mellé huppantam a kanapéra.

 - Feküdj ide - mondta, miközben a combjaira csapkodott. Az ölébe hajtottam fejem és felnéztem, szemeibe. Hosszan néztük egymást, majd a számra nézett, végül ismét a szemembe. Nyakamon keresztül, tarkómra csúsztatta kezét és elkezdett felém közeledni, csókja ismét ugyanolyan édes volt, mint az eddigiek.

Lábamat felhúztam egy kicsit az érzés miatt. Felnyúltam arcához  és simogatni kezdtem azt miközben folyton csókokat nyomott a számra. Pár perc múlva anya szakított félbe minket.

 - Reggeli! - ordibálta, mire pár másodperc után megjelent az öcsém. Hát az meg mit keres itthon?

 - Juhuuuu! - futott az asztalhoz. Erik gyorsan felkapta fejét az öcsém hangjára és nézte, ahogy végig fut a nappalin. Felálltam öléből és odahúztam az asztalhoz. Bundáskenyeret csinált anya, a kedvencem. Meg volt terítve, így magam mellé ültettem Eriket és láttam, nem mer hozzányúlni a kajához.

 - Milyen nyuszi leszel szülői közegben - nevettem ki, közben a tányérjára tettem a legnagyobb kenyérszeletet. Az asztal alatt megcsípte a combom, mire csak kicsit mocorogtam és elkezdtem enni.

 - Ti szerelmesek vagytok? - szólalt meg pár perc múlva az öcsém.

 - Márk! - szóltam rá. Nem értem, hogy a testvérek miért hoznak mindig kellemetlen helyzetbe.

 - Igen - Válaszolt Erik neki, mosolyogva. Márk összehúzta az arcát és csak annyit mondott:

 - Fujj, undi - mosolyogtunk, majd mikor befejeztük a reggelit, felmentünk a szobámba.

 - Mennem kell. Írt apám, hogy gáz van. Ricsi szülei felhívták, hogy fel fognak minket jelenteni - fogta közre az arcom két kezével.

 - Dögöljön meg Ricsi - Húztam ki arcom kezei közül.

 - Igen, én is ezt akarom, de sajnos ez nem így működik. Ráadásul azt se tudja, hogy nem mentem ma iskolába - jött utánam és magával szembe fordított. Beletúrt a hajamba és sok csókot adott a számra.

 - Jó, menj - vágtam szomorú képet.

 - Este átjövök, ha tudok, oké? - Kérdezte sajnálattal a hangjában.

 - Rendben - mosolyogtam majd, lekísértem az ajtóig. Ott nagyot és hangosat köszönt mindenkinek és megköszönte a vendéglátást. Egy búcsúcsókot adott a számra és Elhagyta a házat.

17. rész - Nem felejtem el soha

Torkomon lévő keze húzódni kezdett, egyre jobban szorította nyakam. Nem tudtam megszólalni. Teljesen lehúzta a bugyim, de ekkor valami megzavarta a tevékenységét és gyorsan elengedte a torkom, ezután fellélegeztem, hátha visszatérne később erre a technikájára.

Felugrott az ágyról, mire mozgolódni kezdtem, de semmire nem jutottam, csak jobban fájtak a végtagjaim. Egy zoknit vett elő a fiókjából és egy ragasztó szalagot. Oda sietett hozzám.

-         Jó kislány legyél! - Majd azzal a mozdulattal a számba dugta zokniját és a számhoz tapasztotta a ragasztóval. A géphez ment és kikapcsolta a zenét. Szemeim kikerekedtek. Lehet, hogy van itt valaki? Akkor el tudok szabadulni, de ki az és ugye bejön a házba?

Pár másodperc múlva már biztos voltam benne, hogy van itt valaki, mert kis dobogásokat hallottam, valaki dobálta az ablakot, gondolom kővel. Sikítani kezdtem torkom szakadtából, de nem jutottam sokra, alig jött ki valami kis hang.

 - Mit keresel itt? - Kérdezte Ricsi a lent álló embertől.

 - Beszélünk? - kérdezett vissza az a valaki. Nagyon ismerős volt a hangja. Száz közül is felismerném! Erik!

 - Erik! - Próbáltam ordibálni. Ricsi hátra nézett majd azt mondta Eriknek:

 - Mindjárt nyitom! - megfordult és felém sétált. A kezeimet kikötöző zsinórt egy sniccerrel elvágta és erősen szorította, szabaddá válásukkor. Folyamatosan üvöltözni próbáltam, semmi sikerrel.

 - Ha most nem fogod be a pofád, esküszöm neked rosszabbul fogsz járni, mint amit elterveztem - suttogta a fülembe miközben a hajamat olyan erősen fogta közre kezeivel, hogy akár mondhatnám azt is tépte azt. Nagyon meg voltam rémülve és sírni kezdtem, nem csak a fájdalomtól, a félelemtől is.

Valami kis, üres szobába ráncigált és azt mondta:

-         Ha jót akarsz magadnak, itt maradsz. - Szemei vérben forogtak.

Rám csukta az ajtót és hallottam, ahogy lefele dobognak lábai a lépcsőn. Meg tudok szökni! Nem kötözött hozzá semmihez! Hogy lehetett ennyire figyelmetlen? Nem érdekel végül is, csak az a lényeg, hogy el tudok menekülni!

Ahogy meghallottam Erik hangját közeledni egyből újra sírni kezdtem.Amikro már nagyon közel éreztem magamhoz, kirántottam az ajtót és Erikkel szemben találtam magam.

Arca teljesen lefehéredett, oda futottam hozzá és át öleltem, úgy sírtam, mint még soha, kezei olyan erősen szorítottak, majdnem összeroppantam.

-         Mi ez? - Kérdezte ordibálva és idegesen Erik, Ricsitől. Lefele sütötte szemét és nem tudott megszólalni, hebegett habogott. Pár másodperc múlva Erik eltolt magától és ököllel kezdte el verni Ricsi arcát. Mikor észhez tértem az volt az első dolgom, hogy leszedjem róla. Ricsi már eszméletlen volt, így jobbnak láttam eltűnni onnan.

-         Menjünk, kérlek! - könyörögtem Eriknek, miközben rángattam a kezét. Lefutottunk a lépcsőn. Egyenesen ki a házból.

-         Várj! A kutyám! - hangoskodtam, majd a kocsira mutattam, ahol az ablakon nézett ki Sophie. Meg sem szólalt, csak fogott egy jó nagy követ és betörte az első ablakot, ezen be tudtam nyúlni Sophiért, szerencsére nem lett semmi baja.

-         Fussunk!-Szóltam oda Eriknek.

-         Nem kell - állt meg egy fekete BMW mellett. - Ülj be! - Utasított. Gyorsan elfoglaltam a helyem és Sophiet az ölembe ültettem. Teljesen némán ültünk  a kocsiban. Azt hiszem, sokkot kaptam, egy szó nem jött volna ki a torkomon. Ismét sírni kezdtem, ez nem fájdalom vagy érzelmi bántalmazás miatt volt, sokkal inkább a stressz miatt, amit éreztem legbelül, majd szétfeszített. Erik lehúzódott a kocsival és megölelt, jobban sírtam, mint eddig. Borzalmasan éreztem magam. Mikor kezdtem lenyugodni Erik elindította a motort és elindult hazafelé a  kocsival. A házunk előtt állt meg és kiszállt a kocsiból, oda sietett hozzám és kinyitotta nekem az ajtót. A bejáratig kísért, majd ott, becsöngetett hozzánk. Anya nyitott ajtót pizsamában. A nyakába ugorva sírtam. Az első kérdése természetesen az volt, hogy mi történt. Behívta Eriket is és megkérte, mesélje el neki, mi van, mert én csak a nyakában sírtam. Csak annyit mondott, hogy elment az egyik ismerőséhez és mikor fel ment az emeletre, kifutottam egy ajtó mögül, sírva. Anya szörnyülködött és sírni kezdett.

-         Ugye nem csinált veled semmit? - fogta közre az állam két kezével. Megráztam a fejem lassan, gondolkodva. Ölelgetett és sírt ő is, én is. Erik pedig ideges volt. Láttam a tekintetén, hogy ha Ricsi itt lenne, kő kövön nem maradna szárazon.

-         Szeretnél itt maradni? - kérdezte anya pár perc múlva Eriktől.

-         Csak egy kicsit - válaszolt megszeppenve. Ezután anya felállt és felment az emeletre.

Erik gyorsan odajött hozzám, a kanapéra feküdt mellém. Megölelt és puszikat adott a homlokomra.

-         Köszönöm! - mondtam neki, amiért megmentett. Nem válaszolt csak erősebben magához szorított. Borzasztó hálás vagyok neki. Nem tudom, mi lenne velem nélküle.

Sziasztok!:) Az előző részhez képest elég sokat növekedett a nézettség, és ennek nagyon örülök!:)Csók, A.

16. rész - Hol vagyok?

Teljesen kába voltam, mintha megittam volna egy liter pálinkát. Lassan nyílt a szemem. Mégis mi történt? Mikor kitisztult a látásom, Ricsi ült velem szemben, mozdulni akartam, de nem tudtam, valami székhez voltam kötve. A kezemet és a lábamat is egymásnak szorította egy erős zsinór.

 - Ez mi? - kérdeztem hangosan és kétségbeesetten.

 - Pontosan jól látod - mosolygott rám. Undorító. Felállt és mögöttem kezdett el sétálni.

 - Hol van a kutyám? - reménykedtem, hogy nem hagyja elfutni.

 - Bent a kocsimban - cirógatta meg hátulról a kezem. Elhúztam gyorsan és újabb és újabb kérdéseket tettem fel.

 - Mit csináltál? - kezdtem könnyezni.

 - Ne aggódj ettől nem lesz semmi bajod, csak egy kis kloroform - válaszolta nyugodtan.

 - Engedj el, te seggfej! Ugye nem csináltál velem semmit? - tettem fel kétségbeesetten a kérdést.

 - Még nem - Állt velem szemben és rám kacsintott. - Fél percbe se telt, mire elkábultál, hazahoztalak és aztán kiültettelek ide. Vártam, hogy felkelj - fogta meg az állam mire elhúztam a fejem és próbáltam minél lejjebb vinni tekintetem, nehogy elkapja azt.

 - Engedj el, kérlek - elkezdtem sírni, könnyeim combomon folytak végig, de nem voltam hangos, semmi értelme nem lett volna.

 - Ne sírj Lina, élvezni fogod, nagyon! - Hozott elém egy széket és velem szembe leült arra. Csak tovább sírtam, úgy éreztem nem tudok elmenekülni. - Kezdhetem? - mosolygott rám ismét, egyre keservesebben sírtam, undorító.

 - Ne, kérlek, hagyj békén! Miért csinálod ezt? - kérdeztem, miközben éreztem, ahogy a kezemnél babrál valamit, kikötözte.

De fél másodpercbe se tellett mire olyan erősen megszorította, hogy mozgatni se bírtam.

 - Segíts nekem, kicsit mozgasd a széket hátrafelé. - Úgy tettem mintha meg se hallottam volna. Mögöttem volt az ágya, ha rajtam múlik, földbe gyökerezek, csak ne kelljen oda mennem.

 - Oké. - Lábamhoz kapott és hallottam hangjában az idegességet, erősen szorította mindenemet majd az ágyához vágott. Kemény matracába vágtam fejem és felszisszentem.

Felém mászott és a kezében voltak a zsinórok.

 - Miért csinálod? - kérdeztem tőle remegő hangon, miközben újra sírni kezdtem. Megfogta az egyik kezemet és az ágytámlájához szorította, a másikon térdelt, majd a másik következett. Közben azt mondta:

 - Egész egyszerűen azért, mert tipikusan az a lány vagy, aki nem adja magát könnyen, én meg nem fogok lányok után szaladgálni. Ez ezerszer egyszerűbb és érzelem mentesebb, úgyhogy jobb - mosolygott rám az undorító fejével.

A lábamat is megkötözte és így már teljesen ki voltam szolgáltatva neki. Borzalmasan éreztem magam. Egyre jobban és hangosabban sírtam. Felállt és az asztalához ment, valamit kivett a fiókjából és aztán a gépéhez ült. Betett egy dubstep zenét és maxra hangosította, majd felém fordult.

-         Hátha hangos vagy. - Rám kacsintott és akkor láttam a kezében, gumi volt. - Elfordítottam a fejem és folytattam a sírást. Mocorogni próbáltam, de nem sikerült kijutnom. Bőrömet és ereimet teljesen elszorították a zsinórok. Pár perc múlva felállt a géptől és levette a gatyáját, nem láttam, csak hallottam, ahogy öve, leesik a földre. Becsuktam szemeimet jó erősen és szorítottam a kezeimet is. Éreztem, ahogy felém nehezedik és sikítani tudtam volna az undortól, ami az arcomra is kiült.

A nyakamat kezdte el puszilgatni és aztán a hasamat simogatta. Teljesen be voltam feszülve. Lábaimat hiába akartam összezárni, ki voltak kötve, vagyis szét voltak kötve. Pár perc múlva, mikor már folyamatosan kérleltem, hogy hagyja abba, levitte a kezét a szoknyámhoz. Laza mozdulattal hajtotta fel azt.

 - Ne csináld Ricsi! Könyörgöm, hagyj békén - Üvöltöttem, reméltem meghallja a hangos zenétől.

 - Ne aggódj, mondtam, hogy jó lesz - válaszolta ő is hangosan majd megfogta a torkom és a másik kezét a bugyim szélére tette....

15. rész - Mi?

A sorakozóban egész végig egymást néztük, néha mosolyogtunk. Csodálatos volt, hogy végre nem néz át rajtam, mint valami láthatatlan tárgyon. Sokáig mosolyogtam, hiszen boldog voltam, nem meglepő.

 - Ne legyél már ennyire oda, ez csak egy csók volt - jegyezte meg Emma bunkón. Ránéztem, de egy szót sem szóltam. Egy barátnőnek az a dolga, hogy együtt örüljön a barátnője örömének, nem? Hol itt a barátság?

 - Te meg csak féltékeny vagy - röhögte ki Kristóf. Legalább nem nekem kellett kimondani.

 - Mint te - lökte meg nevetve.

 - Engem ugyan nem érdekel, tíz perc alatt találnék valakit, ha akarnék - Mindketten kinevettük szegény Kristófot, de mindenki tudja, hogy ez nem így van, lefagy a lányok környezetében, mármint, ha olyan lány közelében van, aki tetszik neki. Nem mer megszólalni, teljesen olyan, mint én.

Az egész nap jó hangulatban telt, de nem láttam sehol Eriket, mígnem az utolsó előtti szünetben megtaláltam a folyosón.

Egyedül volt, odamentem hozzá és megöleltem, erős karjai most gyengéden nyúltak hozzám és vissza öleltek, keze feljebb csúszott arcomra és megint édes, lágy csókot adott nekem. Úgy éreztem a fellegekben járok. Mikor vele vagyok minden más, furább, jobb. Még a pillangók is meg vannak, minden rózsaszín köd és a kiskutyák meg a pelenkás nyíllövő babák.

 - Szia, kicsim - mondta aranyosan. Meg vagyok lepődve, nagyon jó érzés, hogy valaki így hív, de szokatlan, nagyon is.

 - Szia - mosolyogtam rá és megint megöleltem.

 - Beszélnünk kéne - nyögte ki pár másodperc múlva. Megijedtem, már megint mi van?

 - Komoly? - kérdeztem megszeppenve.

 - Dehogy. Gyere suli után a cigioldalhoz! - fogta meg az állam, emlékek. - Elmegyünk valamerre - kacsintott rám. Annyira szeretem ezt a fiút, hogy szinte már semmire nem tudok neki nemet mondani, mégis muszáj.

 - Szobafogságon vagyok - néztem le a földre, majd rá, szomorúan.

 - Akkor hazakísérlek - válaszolta, majd egy gyors csókot adott számra, mert megszólalt a csengő. - Várj meg az aulában! - Bökte oda még gyorsan majd szaladt a termükbe.

Nagyon boldog voltam, hazakísér. Tudni fogja, hol lakom, félnem kéne, igazából megbízom benne.

Kicsöngettek az óráról és egyből az aulába sétáltam búcsúzkodás után. Csak pár percet kellett várni, hogy megérkezzen Erik, természetesen a csapatával, szuper.

 - Szia! - mondta Máté elnyújtva az a betűt perverzséggel a hangjában. Fujj.

 - Nagyon fullos volt a spárgád, kislány - szólalt meg utána Ricsi. 'Te hallo

d? Foglalkozz már Emmával és ne az én spárgámmal. Gyökér, ráadásul mindjárt a legközelebb lévő tárgyat, a barátod gördeszkáját fogom a fejedhez csapni.' Gondoltam magamban, de kifelé csak Erikre néztem és próbáltam kizárni mindent.

 - Elég! - mondta hangosan Erik. - Hagyjátok már békén! Ma nem megyek pipázni, hazakísérem Linát, csá! - dobta oda nekik miközben megfogta  a kezem és elindult az ajtó felé.

 - Vigyázz Lina ne engedd, hogy hazáig kísérjen, mert oda fog szokni - kiabálta utánunk Ricsi és röhögni kezdett.

 - Ősbunkó - forgattam meg a szemem.

 - Hagyd, ő ilyen - vonta meg a vállát.

Már az út felénél jártunk mikor megszólaltunk először.

 - Kérdezhetek? - zavartam meg a csendet.

 - Én is pont most akartam - Nevetett.

 - Na, kezdd te - mosolyogtam vissza rá.

 - Szóval hétvégén lesz a bátyám esküvője - mondta zavarosan. - És a szüleim azt mondták elvihetnék valakit aki, perpillanat most nem szeretném, ha Ricsi lenne. Eljönnél velem? Szombaton van az esküvő és vidéken van, ezért ott alszunk a szállodában, ahol meg lesz tartva. Tudom, hogy még csak ma jöttünk össze és nekem is gyors ez még, de úgy érzem, hogy ez most más lesz. Szóval szombaton levinnénk téged is és vasárnap délután jönnénk haza. Ha gondolod, beszélek anyukáddal is - nézett rám, teljesen vörös volt, édes.

 - Nem kell köszönöm, elintézem - Vigyorogtam rá és adtam neki egy puszit.

Megcsörrent a telefonja, felvette.

-         Halló? … Nem, még nem. … Idejössz? … Most a Teve utcába. … Igen. … Jó … Nem várok rád, ha nem jössz. … Jó, csá.

 - Idejön? Ricsi? - tettem fel kérdéseimet, nem akartam, hogy itt legyen, kettesben pont jó volt.

 - Nem, majd csak 10 perc múlva, addigra visszaérek ide gyorsan - válaszolta és megszorítgatta kicsit a kezem.

 - Akkor jó. Már csak pár utca - mondtam neki aranyosan.

Mikor a ház elé értünk, mondtam, hogy megérkeztünk.

-         Akkor vigyázz magadra - Belenézett a szemembe és hosszú percekig csókolóztunk ezek után. Utoljára megszorította a kezemet én pedig bementem a házba és az ajtónak dőltem. Pár perc múlva jött is az sms:

Anya   15:18

Otthon vagy már?

Visszaírtam anyának és egyből neki is álltam békítő muffint készíteni, ami mindig bejön nála. Gondolkodtam, mit kéne még csinálni, mert ennyire még sosem volt rám megharagudva, alig beszél hozzám mióta összevesztünk, ezért azt találtam ki, hogy csinálok neki egy olyan banánturmixot, amit sosem felejt el. Mikor mindkettő kész lett kitálaltam őket szépen és vártam, hogy megjöjjön. meg is érkezett 6 óra felé az öcsémmel együtt.

 - Sziasztok! - kiabáltam nekik.

 - Szia, édesem! - mondta anya.

 - Csá! - nyögte ki Márk, aki egyből a konyhába futott. - Anya! Van süti! - Mosolygott igazi csibész mosolyával az öcsém. Adtam neki egyet aztán felküldtem as zobájába, hogy teljesen tiszta legyen a terep.

 - Szia, anya! - mentem ki hozzá az előszobába. – Gyere, sütöttem neked. - Próbáltam kedves lenni.

 - Na, végre - röhögött. - Már vártam, mikor kapom meg - fogta meg a vállán pihenő kezem.

 - Csináltam banánturmixot is! - dicsekedtem el vele. Leült a bárszékre és enni kezdte a készítményeimet.

 - Na, mit szeretnél? - kérdezte teli szájjal.

 - Szombaton ott aludni Emmáéknál, esküszöm semmi furfangosság nincs benne, csak ez a hétvége és aztán visszaállhat ugyanez a rend, hogy szigor meg minden csak ezt a hétvégét? - kérleltem.

 - Jó, de vasárnap 4-re itthon kell lenned! Felfogtad? - kérdezte unottan. Szerintem már őt sem érdekli, de azért a szigort meg akarja tartani.

 - Köszönöm szépen - ugrottam egyet és megöleltem, aztán felfutottam a szobámba.

Abodi Lina  18:37

Elengedett!!!:3

Selkov Erik  18:37

Én is lebeszéltem

Abodi Lina  18:38

akkor jo :D

Selkov Erik  18:39

Megyek edzeni majd írok, csok

Abodi Lina  18:41

‹3

Istenem, minden olyan tökéletes! Végre!

Úgy gondoltam, hogy ha már Erik edz, elviszem sétálni a kutyánkat. Meg is kértem anyut, had vigyem ki egy kicsit, ő pedig a muffin hatása alatt állt még és megengedte. Azt mondta maximum 2 óra, hogy ki tudjam magam beszélgetni Emmával. Annyira bírom, ő a legjobb fej családtagom. Igaz, most nem találkozok majd senkivel, de ha úgy lett volna, akkor biztos sütök még neki.

Ráadtam a kutyára a pórázt és El is indultam sétálni. Úgy voltam vele, hogy teszek egy kört és aztán megyek is haza, a Teve utcába fordultam éppen mikor láttam egy fekete kocsit, szokatlan. El mentem mellette, semmi különös nem volt.

A kutya, mint mindig, rángatott, nem figyeltem másra. Pár másodperc múlva valaki megfogta a csípőm és erősen magához szorított, sikítani akartam, de valami nedvessel érintkezett a szám és elsötétült minden.

14. rész - Csók?

Kezembe volt temetve az arcom. Csillapodtak a könnyek. Ajtó csattanás, majd lányok sikongatása volt a háttérzaj. Ugye nem jött be az öltözőbe? - kérdeztem magamban. De, csapkodni kezdte az ajtót és feszült volt a hangja.

 - Gyere ki! - üvöltötte az ajtó másik feléről. Megijedtem és gyorsan kinyitottam az ajtót. Megragadta a kezemet és kihúzott az öltözőből. Erős keze, szorította csuklómat, fájt.

 - Engedj el! - parancsoltam rá de, nem hatotta meg. Végül ugyanott voltunk, mint ahonnan elfutottam. Magával szembe ráncigált és szemében látni lehetett az idegességet.

 - Miért csinálod ezt? - kérdezte most már normál hangerővel.

 - Mit? - Ez normális? Ő nem szól hozzám, ő néz levegőnek.

 - Folyton lekoptatsz – mondta, miközben elengedte a csuklóm. Most meg miről beszél? Látta az arcomon az értetlenkedést ezért folytatta.

 - A vízipipabárban is meg most is - kezdett megint ideges lenni.

 - Szerinted magamtól lekoptatnálak? Szobafogságon vagyok egy hónapig a fantasztikusan sikerült házibulid miatt - löktem meg. Az arcán látszott, hogy gondolkodik. - Most meg azért futottam el, mert nem szólsz hozzám azóta, azt se tudtam mi a bajod, nagyon sokat sírtam - lenéztem pár másodpercre a földre, aztán megint a szemébe. Elmosolyodott.

 - Jól tetted - nyúlt volna az arcomhoz.

 - Mit, hogy sírtam? - fogtam meg gyorsan a kezét mielőtt hozzám ért volna.

 - Igen - válaszolta nemes egyszerűséggel.

 - Undorító vagy - könnyes lett a szemem. Pár órája még tényleg azt hittem, hogy ő a tökéletes fiú számomra. Ismét az öltöző felé indultam és ő hagyta, hogy elmenjek. Utánam fordult.

 - Mikor a számban voltál, akkor is így gondoltad? - kérdezett utánam hangosan, hogy mindenki hallja. Sírni kezdtem és az öltözőben is csak a táskámat vettem fel, azután hazasiettem.

Otthon nagyon sokat sírtam. Hogy lehettem olyan hülye, hogy egy ilyen fiúval kikezdtem? Magam sem tudtam rá a választ. Vagyis tudtam de, nem akartam bevallani. Tetszett, hogy rossz és az is, hogy felrúg minden szabályt, ami csak létezik. Éppen lementem a konyhába és fagyit kerestem, amikor megrezzent a telefonom.

Selkov Erik  16:43

Na megbékéltél kislány?

Megint szomorú lettem. Hogy békélhettem volna meg, ha egy hangyaszarnyit sem tesz ennek érdekében? Örültem, hogy írt végre, csak annak nem, hogy most és, hogy mi miatt. Úgy döntöttem vissza írok, reméltem, hogy nem fogok rosszul kijönni belőle.

Abodi Lina  16:55
Nem vagyok rád kíváncsi

Selkov Erik  16:57

Kamus:DDDD:D:D

Abodi Lina  16:57

Undorító dolgokat mondtál nekem. Ezek után ki lenne rád kíváncsi?Ráadásul megrángattál.

Erik:

Muszáj voltam megbántani, el kell őt felejtenem. Nem fér bele az életembe egy állandó nő és ő az lenne, ha ezt így folytatnám.

A teremben próbáltam őt megalázni, de nekem is épp úgy fájtak a szavak, amiket kimondtam, mint neki. Megkedveltem de, nem hozzám illik egy normális párkapcslat. Megbántam, hogy így beszéltem vele, ezért írtam rá, de nem fogok könyörögni a bocsánatáért. Azért voltam ideges, mert még sosem voltam ilyen helyzetben. Nem akartam megrángatni, csak sajnos a kelleténél kicsit erősebben szorítottam meg a kezét.

Lina:

Másnap reggel életkedvem sem volt nemhogy energiám. Szemeim néhol lecsukódtak néhol nyitva voltak, de inkább csukott, mint nyitott helyzetben lehetett őket látni, a sok sírástól pedig bepirosodtak. Emmáékhoz sétáltam és elmagyaráztam nekik hova tűntem tegnap a válogatásról.

A sztori közepén jártam mikor mellém lépett Erik.

 - Sziasztok! - köszönt. – Lina, jössz egy kicsit? - szólított megnyugodt és kedves hangján. Nem akartam valami megjegyzést kapni ezért elindultam arrafele amerre ő is ment. Leültünk arra a padra ahol múltkor megtalált.

 - Ne haragudj - nyögte ki pár perc múlva és megfogta a kezem.

Nem tudtam eldönteni, hogy ezt most komolyan gondolja, vagy csak játszik már megint. Köpni-nyelni nem tudtam, bocsánatot kért tőlem, hát ez sem mindennapi. Nem szólaltam meg csak néztem magam elé továbbra is.

 - Sokat gondolkoztam és komolyan bocsánatot szeretnék kérni. Tegnap csak azért voltam köcsög, mert ott voltak a fiúk és teljesen összezavartál. Még soha nem csinálta ezt velem egy lány sem, szóval bocsi - fejezte be. Majdnem elpirultam szavai hallatán, mégsem engedtem magamnak felszínre hozni érzéseimet és csak annyit mondtam:

 - Mert ha ott vannak a fiúk, akkor úgy beszélsz velem, ahogy akarsz, nem? Nem, nekem ennyi nem elég, sokkal, sokkal több kell ahhoz, hogy elfelejtsem ezt -mondtam neki és felálltam. Elindultam Emmáék felé, mikor éreztem erős kezét az enyémen, újra megszorította. Maga elé rántott és szemben állt velem, nagyon közel. A számra nézett, aztán megfogta a tarkóm és lassan megcsókolt. Az egész udvar zengeni kezdett, mert minden diák tapsolt vagy sikítozott.

A mi iskolánkban, ha valakik az udvaron csókolóznak, az azt jelenti, hogy együtt vannak. Visszacsókoltam és a hajába túrtam.Bele mosolyogtam a csókunkba a hangzavar miatt. Mikor vége lett, eltávolodott és rám mosolygott, megfogta a kezem, visszafogtam.

Mindenki minket nézett és csodás volt. Most együtt vagyunk? - tettem fel magamnak a kérdést, a választ csak ő tudja rá megadni. Emmáék felé sétáltunk és ott elengedte a kezem, ő tovább ment Ricsiékhez.

 - Ez mi volt? Együtt vagytok? - kérdezte Kristóf.

 - Nemtudom, lehet - mosolygtam.

13. rész- Kínzás

Lina:

Legbelül reménykedtem, hogy ír majd, de nem írt. Szerintem nem érdeklem, de azért szépen elhittem, hogy hátha történik majd valami jó is az életemben. Reménnyel telve mentem be az iskolába, majd mikor az udvarra értem egyből Eriket néztem. Nem vett észre, Emma és Ricsi csókolózott épp mikor megálltam, hátha meglát. Körül nézett, megállt a szeme rajtam. Arca teljesen közömbös volt, majd el is nézett. Kedvem lett volna megőrülni. Ehelyett teljes nyugalomba sétáltam be a női mosdóba, ott aztán sírni kezdtem. Hogy lehettem ennyire hülye? Ő csak játszik a lányokkal. És én voltam most a játékszere.

Erik:

Vártam, hogy jöjjön. Még senki nem koptatott le így. Nem azt mondom, hogy rosszul esett de, velem ne csinálja ezt egy lány sem. Mikor megláttam éppen rám nézett. Nehéz volt megállni, hogy ne mosolyogjak rá, gyönyörű volt. Érdekel, milyen az élete, az is érdekel, mikor mit csinál, a barátai és majdnem minden, ami vele kapcsolatos de, muszáj volt elnéznem. Meg kell neki tanítanom, hogy velem nem játszhat ilyen játékot. A kapcsolatokban én vagyok az, aki játszhat a másikkal. A szemem sarkából láttam, hogy mozog és mikor pár másodperc múlva oda néztem már nem találtam őt sehol.

A második szünetben épp a folyósón sétáltam mikor velem szemben jött Emmával. Rá néztem, csillogtak a szemei, nagyon furcsa érzés volt. Mintha kicsit jobban érdekelne, mint a többi lány. A falhoz akartam nyomni, megcsókolni, aztán beszélgetni, elvinni őt valahova.

Gyorsan ki kell őt vernem a fejemből, mert most sokkal fontosabb dolgaim is vannak, mint a lányok. Ráadásul apám azt tartja: "A nő csak szükséglet" és miután megvolt, ne érdekeljen többet, mert több bajt fog hozni, mint hasznot.

Sok lánnyal volt már dolgom. Mégis úgy érzem, ő más, mint a többi.

A negyedik és az ötödik szünetben is láttam. Egymásra néztünk, de egyből elnéztem mikor rám nézett. Nem akarom látni. Legalább egy hétig.

Lina:

Majdnem minden szünetben sírtam. A wc-ben vagy az osztályban. Sokszor láttam, ő is engem, mégsem érdekeltem, elnézett. Hazafutottam volna legszívesebben. Mondjuk csak az utolsó órát kellett megvárnom, mert utána úgyis sietnem kell haza.

Mikor kicsöngettek kirohantam az osztályból, egyenesen haza. Csak otthon akartam lenni. Edzettem, teáztam, sírtam és aludtam is egy kicsit. Csak azt vártam, mikor ír már. 'Biztos azért nem ír, mert túl hamar odaadtam neki azt, amit akart. Könnyűvérű vagyok.' Ilyen gondolataim voltak. Épp egy új depressziós számot indítottam volna be mikor megrezzent a telefonom.

Honti Emma  16:07

Baba, atlétika csapatot indítanak az iskolában és holnap lesz a válogató, menjünk már el!

Abodi Lina  16:12

Semmi kedvem az atlétikához.

Honti Emma  16:12

Istenem... hagyd már abba csak egy fiú.

Abodi Lina  16:13

Neked egyszerű

Honti Emma  16:14

Nem egyszerű.., de ezt most hagyjuk. Egy kis sport ki fog téged hozni a depiből, higgy nekem!!!

Abodi Lina  16:16

Elkísérlek, de nem állok be, nem vagyok oda az atlétikáért

Honti Emma  16:17

Oké ;D 

Reggel ismét az udvarra sétáltam, de most Emma is nálunk állt nem Ricsiéknél. Rá se néztem Erikre, jobban fájt volna. Este még megbeszéltem anyával, hogy elmegyek a válogatásra, felhívta a osztályfőnököm és megkérte, hogy felügyelje az ottlétem... Beteges. A nap hátralévő részét a wc-ben és a teremben töltöttem, már nem sírtam.
Az utolsó óra után az öltöző felé vettük az irányt és mikor oda értünk Emma utasítani kezdett. - Öltözz már át te is! - Fogta meg a pólóm alját, majd húzott egyet rajta. Le akartam vezetni a napi feszültséget, beleegyeztem.

Az edző pár perc múlva bejött a helységbe és az összes ott lévő lánynak kifelét parancsolt. Beálltunk egy szabályos sorba és már majdnem elkezdtük volna a válogatást mikor füttyögést és tapsolást hallottunk. Persze Ricsiék voltak azok, jellemző. Erik is ott volt. Mikor meglátott ő abbahagyta a tapsolást és a fütyülést is, leült mind a négy a kilátóra, szuper, végig nézik.

Erik:

Nem gondoltam volna, hogy ő is ott lesz. Akkor talán nem megyek oda. Nagyon jól nézett ki, rövidgatyája épphogy feneke alá ért, fehér pólójából pedig látszott a melltartója. Öt kört futtatott az összes lánnyal majd felírta mindnek a nevét. Sorrendbe mondta a neveket és miután megnézte őket el is engedte öltözni mindet. Bukfenc, cigánykerék, szaltó, és spárga, ezek voltak a gyakorlatok, amiket meg kellett csinálniuk. Már egészen untam, mikor ő jött, Lina. Nagyon ügyesen csinálta a feladatokat, az edző is megdicsérte. Teljesen kimelegedtem miközben néztem. Nem bírom tovább, mondtam magamban és a lelátón lefelé kezdtem sétálni egészen addig ameddig le nem értem a pályára, beálltam oda, ahol elsétálnak a lányok az öltöző felé és vártam, mikor jön.

Lina:

Teljesen elengedtem magam. Szerintem jól sikerült, lehet, hogy bejutok. Elindultam az öltöző felé mikor egy erős kéz ISMÉT megragadta a felkarom és egy falhoz nyomott. Erik volt az. Mit akar?

Pár másodperc múlva számra tapasztotta övét és én megragadtam az alkalmat. Hiányzott, vissza csókoltam majd egy kis hang a fejemben azt mondta: NE. Ekkor ellöktem őt és befutottam az öltözőbe. Könnyesek voltak a szemeim. Már megint mit csináltam? Megint megadtam neki azt, amit akart. Nem kellett volna. Az öltözőben aztán a mosdóba futottam és sírni kezdtem. Hülye Lina, már megint elrontottál mindent.

12. rész- Gondok

Erik:

Már nagyon vártam, hogy végre megcsókolhassam. A szája nagyon puha és finom volt. Kicsit ügyetlen, lehet, hogy ez volt az első csókja de, ahhoz képest nagyon jól csinálta. Mikor eltávolodtam tőle, mosolyogtam. Teszett, többet akartam, mint szimpla csók de, tudtam, hogy úgysem engedné.
Azt mondta, ki megy a mosdóba. Mikor visszajött, sietve rohant el annyival, hogy felhívta az anyja és haza kell mennie. Szóval így játszunk, mondtam magamban. Hát akkor játszunk.

Lina:

Bementem a mosdóba és úgy vigyorogtam, mintha elmebajom lenne. Borzasztó jó volt ez a csók. Életemben nem gondoltam volna, hogy ilyen fiúnak adom az első csókom, mégis megtörtént. A falnak voltam támaszkodva, mikor megcsörrent a telefonom. Anya volt az, felvettem.
 - Szia, anya! - köszöntem aranyosan a telefonba.
 - Most azonnal indulsz haza! Nem tudom, hol vagy, de ne várd meg, míg érted megyek! - ordibált velem. Mi a fene történhetett?
 - De mi.. - kezdtem volna a mondatot mikor a szavamba vágott.
 - Indulj el most különben még ennél is nagyobbat fogsz kapni - hallottam a hangján, hogy mérhetetlen a benne lévő feszültség, csak nemtudtam miért. Mit csináltam, amiért ennyire ki van rám akadva?
 - Rendben, indulok - mondtam sietve. Kifutottam Erikhez. Nem tudtam milyen viszonyban vagyunk, ezért nem búcsúzkodtam tőle sokáig. Igazából csak egy sziát dobtam neki oda, na meg elmeséltem, hogy felhívott anya és sietek. Kifutottam az üzletből és gyorsan a metró felé vettem az irányt. Kb. 20 perc alatt értem haza. A földre dobtam a táskám és már hallottam a kövön anya szapora lépteit. Vészesen közeledett felém, majd egy akkora pofont kaptam, hogy piros lett az arcom pár percre.
 - Mégis hogyan képzelted ezt? - tette fel a kérdést melyre nem tudtam mit válaszoljak ezért csak annyit mondtam:
 - Mit? - kezeibe temette arcát és nagyot sóhajtott.
 - Elmesélnéd nekem, hol voltál pénteken? - kérdezte műmosollyal az arcán. A földre néztem. - Mert az biztos, hogy nem ettél popcornt pizsamában Emmáéknál. Ha valami baj történik veled, mit csinálok? - ordibált újra. - Gondolkozz már néha lányom, a fejed nem csak dísznek van.! - Csapott le a konyhaasztalra.
 - Tudom, ne haragudj! Többet nem fog ilyen előfordulni - próbáltam győzködni.
 - Az biztos, mert innentől kezdve egy hónapig nem járhatsz el sehova hétvégén sem és iskola után sem. Az órarendedet elkértem az osztályfőnöködtől, és ha kicsöngetés után fél órával nem vagy itthon, plusz egy hónap szobafogságot kapsz, felfogtad? - kérdezte fölényesen. Nagyon jó. Megint remetét csinálsz a lányodból. Fortyogtam magamban.
 - Fel - próbáltam sajnálkozó hangot felvenni, de úgy érzem nem sikerült. Hangomból inkább a gúny jött  le mintsem a bűnbánás.
 - Remek. Akkor most menj fel a szobádba és ne is lássalak ma már - Mutatott a szobámra az emeleten. Megfogtam a táskám és a szobámba zárkóztam. Valójában, ha anyával összeveszek, mindig sírok a végén, de most nem tudnék sírni. Végre megtörtént az, amire már rég óta vártam. Megvolt az első csókom, egy nem mindennapi fiúval. Egy fiúval, aki figyel rám, egy fiúval, aki elintézte, hogy csak kettesben lehessünk egy elzárt helyen,egy fiúval akit megszerettem.

Elővettem a telefonom és megnéztem a messengerem.

Balla Kristóf  17:21

Lina hol vagy már?????ilyenkor már rég otthon ülsz.

Felnyitottam a telefonom és gyorsan válaszoltam.
Abodi Lina  17:54

Itthon vagyok már, nyugi.

Balla Kristóf  17:55

Hol voltál?

Abodi Lina  17:55

Erikkel voltam. Elvitt vízipipázni.

Balla Kristóf  17:57
Örülök...

Abodi Lina  17:57

???

Balla Kristóf  17:59

Semmi

Abodi Lina  18:01

Mondd már

Balla Kristóf  18:03

Emma teljesen oda van már ezért a Ricsi gyerekért te meg egyre többet lógsz ezzel a vízfejűvel.
Az iskolában is meg amúgy is teljesen el vagyok már felejtve és már tényleg kivan a..

Abodi Lina  18:04

Kristóf.. Te is tudod, hogy nem vagy elfelejtve. a legjobb barátunk vagy. Sosem felejtenénk el.

Balla Kristóf  18:07

Ja Lina, csak nem így néz ki...:)....

Abodi Lina  18:10

Mondanám, hogy holnap átmegyek hozzád, de egy hónapig szobafogságban vagyok... -.-

Balla Kristóf  18:11

Mert?

Abodi Lina  18:12

Rájött, hogy elmentünk a buliba.

Balla Kristóf  18:13

Honnan?

Abodi Lina  18:14

Jó kérdés. A te szüleid nem szóltak semmit?

Balla Kristóf  18:14

Tudták, hogy hova megyünk.

Abodi Lina  18:16

Lehet, hogy ők mondták el az enyéimnek

Balla Kristóf  18:18

Lehet...
Most megyek vacsorázni, aztán fürdök tv-zek és alszok

Abodi Lina  18:20

Okés, Jóétvágyat és jóéjt :)< 3

Balla Kristóf 18:21
<3...

Kristófnak teljesen igaza van, elhanyagoljuk őt nagyon. Emma mostanában nemhogy vele, de még velem sincsen sokat. Egész nap Ricsiékkel van. Sajnálom, hogy így alakult, de remélem, helyre tudjuk hozni. Túl hamar történt minden.

Elalvás előtt egész végig Erik járt az eszemben. Vajon mi lesz holnap?Oda fog hozzám jönni? Nem akarok olyan lenni, mint Emma, egész nap Ricsin lóg, mint egy majom. Mondjuk, ahogy észreveszem, Ricsit nem zavarja. Majdhogynem megeszik egymást a folyosón. Nem féltékeny vagyok csak féltem, sok pletyka terjeng az iskolában Ricsiről és a barátnőiről, nem akarom, hogy az egyik pletykában az ő nevét halljam vissza.