13. rész- Kínzás

Lina:

Legbelül reménykedtem, hogy ír majd, de nem írt. Szerintem nem érdeklem, de azért szépen elhittem, hogy hátha történik majd valami jó is az életemben. Reménnyel telve mentem be az iskolába, majd mikor az udvarra értem egyből Eriket néztem. Nem vett észre, Emma és Ricsi csókolózott épp mikor megálltam, hátha meglát. Körül nézett, megállt a szeme rajtam. Arca teljesen közömbös volt, majd el is nézett. Kedvem lett volna megőrülni. Ehelyett teljes nyugalomba sétáltam be a női mosdóba, ott aztán sírni kezdtem. Hogy lehettem ennyire hülye? Ő csak játszik a lányokkal. És én voltam most a játékszere.

Erik:

Vártam, hogy jöjjön. Még senki nem koptatott le így. Nem azt mondom, hogy rosszul esett de, velem ne csinálja ezt egy lány sem. Mikor megláttam éppen rám nézett. Nehéz volt megállni, hogy ne mosolyogjak rá, gyönyörű volt. Érdekel, milyen az élete, az is érdekel, mikor mit csinál, a barátai és majdnem minden, ami vele kapcsolatos de, muszáj volt elnéznem. Meg kell neki tanítanom, hogy velem nem játszhat ilyen játékot. A kapcsolatokban én vagyok az, aki játszhat a másikkal. A szemem sarkából láttam, hogy mozog és mikor pár másodperc múlva oda néztem már nem találtam őt sehol.

A második szünetben épp a folyósón sétáltam mikor velem szemben jött Emmával. Rá néztem, csillogtak a szemei, nagyon furcsa érzés volt. Mintha kicsit jobban érdekelne, mint a többi lány. A falhoz akartam nyomni, megcsókolni, aztán beszélgetni, elvinni őt valahova.

Gyorsan ki kell őt vernem a fejemből, mert most sokkal fontosabb dolgaim is vannak, mint a lányok. Ráadásul apám azt tartja: "A nő csak szükséglet" és miután megvolt, ne érdekeljen többet, mert több bajt fog hozni, mint hasznot.

Sok lánnyal volt már dolgom. Mégis úgy érzem, ő más, mint a többi.

A negyedik és az ötödik szünetben is láttam. Egymásra néztünk, de egyből elnéztem mikor rám nézett. Nem akarom látni. Legalább egy hétig.

Lina:

Majdnem minden szünetben sírtam. A wc-ben vagy az osztályban. Sokszor láttam, ő is engem, mégsem érdekeltem, elnézett. Hazafutottam volna legszívesebben. Mondjuk csak az utolsó órát kellett megvárnom, mert utána úgyis sietnem kell haza.

Mikor kicsöngettek kirohantam az osztályból, egyenesen haza. Csak otthon akartam lenni. Edzettem, teáztam, sírtam és aludtam is egy kicsit. Csak azt vártam, mikor ír már. 'Biztos azért nem ír, mert túl hamar odaadtam neki azt, amit akart. Könnyűvérű vagyok.' Ilyen gondolataim voltak. Épp egy új depressziós számot indítottam volna be mikor megrezzent a telefonom.

Honti Emma  16:07

Baba, atlétika csapatot indítanak az iskolában és holnap lesz a válogató, menjünk már el!

Abodi Lina  16:12

Semmi kedvem az atlétikához.

Honti Emma  16:12

Istenem... hagyd már abba csak egy fiú.

Abodi Lina  16:13

Neked egyszerű

Honti Emma  16:14

Nem egyszerű.., de ezt most hagyjuk. Egy kis sport ki fog téged hozni a depiből, higgy nekem!!!

Abodi Lina  16:16

Elkísérlek, de nem állok be, nem vagyok oda az atlétikáért

Honti Emma  16:17

Oké ;D 

Reggel ismét az udvarra sétáltam, de most Emma is nálunk állt nem Ricsiéknél. Rá se néztem Erikre, jobban fájt volna. Este még megbeszéltem anyával, hogy elmegyek a válogatásra, felhívta a osztályfőnököm és megkérte, hogy felügyelje az ottlétem... Beteges. A nap hátralévő részét a wc-ben és a teremben töltöttem, már nem sírtam.
Az utolsó óra után az öltöző felé vettük az irányt és mikor oda értünk Emma utasítani kezdett. - Öltözz már át te is! - Fogta meg a pólóm alját, majd húzott egyet rajta. Le akartam vezetni a napi feszültséget, beleegyeztem.

Az edző pár perc múlva bejött a helységbe és az összes ott lévő lánynak kifelét parancsolt. Beálltunk egy szabályos sorba és már majdnem elkezdtük volna a válogatást mikor füttyögést és tapsolást hallottunk. Persze Ricsiék voltak azok, jellemző. Erik is ott volt. Mikor meglátott ő abbahagyta a tapsolást és a fütyülést is, leült mind a négy a kilátóra, szuper, végig nézik.

Erik:

Nem gondoltam volna, hogy ő is ott lesz. Akkor talán nem megyek oda. Nagyon jól nézett ki, rövidgatyája épphogy feneke alá ért, fehér pólójából pedig látszott a melltartója. Öt kört futtatott az összes lánnyal majd felírta mindnek a nevét. Sorrendbe mondta a neveket és miután megnézte őket el is engedte öltözni mindet. Bukfenc, cigánykerék, szaltó, és spárga, ezek voltak a gyakorlatok, amiket meg kellett csinálniuk. Már egészen untam, mikor ő jött, Lina. Nagyon ügyesen csinálta a feladatokat, az edző is megdicsérte. Teljesen kimelegedtem miközben néztem. Nem bírom tovább, mondtam magamban és a lelátón lefelé kezdtem sétálni egészen addig ameddig le nem értem a pályára, beálltam oda, ahol elsétálnak a lányok az öltöző felé és vártam, mikor jön.

Lina:

Teljesen elengedtem magam. Szerintem jól sikerült, lehet, hogy bejutok. Elindultam az öltöző felé mikor egy erős kéz ISMÉT megragadta a felkarom és egy falhoz nyomott. Erik volt az. Mit akar?

Pár másodperc múlva számra tapasztotta övét és én megragadtam az alkalmat. Hiányzott, vissza csókoltam majd egy kis hang a fejemben azt mondta: NE. Ekkor ellöktem őt és befutottam az öltözőbe. Könnyesek voltak a szemeim. Már megint mit csináltam? Megint megadtam neki azt, amit akart. Nem kellett volna. Az öltözőben aztán a mosdóba futottam és sírni kezdtem. Hülye Lina, már megint elrontottál mindent.