15. rész - Mi?

A sorakozóban egész végig egymást néztük, néha mosolyogtunk. Csodálatos volt, hogy végre nem néz át rajtam, mint valami láthatatlan tárgyon. Sokáig mosolyogtam, hiszen boldog voltam, nem meglepő.

 - Ne legyél már ennyire oda, ez csak egy csók volt - jegyezte meg Emma bunkón. Ránéztem, de egy szót sem szóltam. Egy barátnőnek az a dolga, hogy együtt örüljön a barátnője örömének, nem? Hol itt a barátság?

 - Te meg csak féltékeny vagy - röhögte ki Kristóf. Legalább nem nekem kellett kimondani.

 - Mint te - lökte meg nevetve.

 - Engem ugyan nem érdekel, tíz perc alatt találnék valakit, ha akarnék - Mindketten kinevettük szegény Kristófot, de mindenki tudja, hogy ez nem így van, lefagy a lányok környezetében, mármint, ha olyan lány közelében van, aki tetszik neki. Nem mer megszólalni, teljesen olyan, mint én.

Az egész nap jó hangulatban telt, de nem láttam sehol Eriket, mígnem az utolsó előtti szünetben megtaláltam a folyosón.

Egyedül volt, odamentem hozzá és megöleltem, erős karjai most gyengéden nyúltak hozzám és vissza öleltek, keze feljebb csúszott arcomra és megint édes, lágy csókot adott nekem. Úgy éreztem a fellegekben járok. Mikor vele vagyok minden más, furább, jobb. Még a pillangók is meg vannak, minden rózsaszín köd és a kiskutyák meg a pelenkás nyíllövő babák.

 - Szia, kicsim - mondta aranyosan. Meg vagyok lepődve, nagyon jó érzés, hogy valaki így hív, de szokatlan, nagyon is.

 - Szia - mosolyogtam rá és megint megöleltem.

 - Beszélnünk kéne - nyögte ki pár másodperc múlva. Megijedtem, már megint mi van?

 - Komoly? - kérdeztem megszeppenve.

 - Dehogy. Gyere suli után a cigioldalhoz! - fogta meg az állam, emlékek. - Elmegyünk valamerre - kacsintott rám. Annyira szeretem ezt a fiút, hogy szinte már semmire nem tudok neki nemet mondani, mégis muszáj.

 - Szobafogságon vagyok - néztem le a földre, majd rá, szomorúan.

 - Akkor hazakísérlek - válaszolta, majd egy gyors csókot adott számra, mert megszólalt a csengő. - Várj meg az aulában! - Bökte oda még gyorsan majd szaladt a termükbe.

Nagyon boldog voltam, hazakísér. Tudni fogja, hol lakom, félnem kéne, igazából megbízom benne.

Kicsöngettek az óráról és egyből az aulába sétáltam búcsúzkodás után. Csak pár percet kellett várni, hogy megérkezzen Erik, természetesen a csapatával, szuper.

 - Szia! - mondta Máté elnyújtva az a betűt perverzséggel a hangjában. Fujj.

 - Nagyon fullos volt a spárgád, kislány - szólalt meg utána Ricsi. 'Te hallo

d? Foglalkozz már Emmával és ne az én spárgámmal. Gyökér, ráadásul mindjárt a legközelebb lévő tárgyat, a barátod gördeszkáját fogom a fejedhez csapni.' Gondoltam magamban, de kifelé csak Erikre néztem és próbáltam kizárni mindent.

 - Elég! - mondta hangosan Erik. - Hagyjátok már békén! Ma nem megyek pipázni, hazakísérem Linát, csá! - dobta oda nekik miközben megfogta  a kezem és elindult az ajtó felé.

 - Vigyázz Lina ne engedd, hogy hazáig kísérjen, mert oda fog szokni - kiabálta utánunk Ricsi és röhögni kezdett.

 - Ősbunkó - forgattam meg a szemem.

 - Hagyd, ő ilyen - vonta meg a vállát.

Már az út felénél jártunk mikor megszólaltunk először.

 - Kérdezhetek? - zavartam meg a csendet.

 - Én is pont most akartam - Nevetett.

 - Na, kezdd te - mosolyogtam vissza rá.

 - Szóval hétvégén lesz a bátyám esküvője - mondta zavarosan. - És a szüleim azt mondták elvihetnék valakit aki, perpillanat most nem szeretném, ha Ricsi lenne. Eljönnél velem? Szombaton van az esküvő és vidéken van, ezért ott alszunk a szállodában, ahol meg lesz tartva. Tudom, hogy még csak ma jöttünk össze és nekem is gyors ez még, de úgy érzem, hogy ez most más lesz. Szóval szombaton levinnénk téged is és vasárnap délután jönnénk haza. Ha gondolod, beszélek anyukáddal is - nézett rám, teljesen vörös volt, édes.

 - Nem kell köszönöm, elintézem - Vigyorogtam rá és adtam neki egy puszit.

Megcsörrent a telefonja, felvette.

-         Halló? … Nem, még nem. … Idejössz? … Most a Teve utcába. … Igen. … Jó … Nem várok rád, ha nem jössz. … Jó, csá.

 - Idejön? Ricsi? - tettem fel kérdéseimet, nem akartam, hogy itt legyen, kettesben pont jó volt.

 - Nem, majd csak 10 perc múlva, addigra visszaérek ide gyorsan - válaszolta és megszorítgatta kicsit a kezem.

 - Akkor jó. Már csak pár utca - mondtam neki aranyosan.

Mikor a ház elé értünk, mondtam, hogy megérkeztünk.

-         Akkor vigyázz magadra - Belenézett a szemembe és hosszú percekig csókolóztunk ezek után. Utoljára megszorította a kezemet én pedig bementem a házba és az ajtónak dőltem. Pár perc múlva jött is az sms:

Anya   15:18

Otthon vagy már?

Visszaírtam anyának és egyből neki is álltam békítő muffint készíteni, ami mindig bejön nála. Gondolkodtam, mit kéne még csinálni, mert ennyire még sosem volt rám megharagudva, alig beszél hozzám mióta összevesztünk, ezért azt találtam ki, hogy csinálok neki egy olyan banánturmixot, amit sosem felejt el. Mikor mindkettő kész lett kitálaltam őket szépen és vártam, hogy megjöjjön. meg is érkezett 6 óra felé az öcsémmel együtt.

 - Sziasztok! - kiabáltam nekik.

 - Szia, édesem! - mondta anya.

 - Csá! - nyögte ki Márk, aki egyből a konyhába futott. - Anya! Van süti! - Mosolygott igazi csibész mosolyával az öcsém. Adtam neki egyet aztán felküldtem as zobájába, hogy teljesen tiszta legyen a terep.

 - Szia, anya! - mentem ki hozzá az előszobába. – Gyere, sütöttem neked. - Próbáltam kedves lenni.

 - Na, végre - röhögött. - Már vártam, mikor kapom meg - fogta meg a vállán pihenő kezem.

 - Csináltam banánturmixot is! - dicsekedtem el vele. Leült a bárszékre és enni kezdte a készítményeimet.

 - Na, mit szeretnél? - kérdezte teli szájjal.

 - Szombaton ott aludni Emmáéknál, esküszöm semmi furfangosság nincs benne, csak ez a hétvége és aztán visszaállhat ugyanez a rend, hogy szigor meg minden csak ezt a hétvégét? - kérleltem.

 - Jó, de vasárnap 4-re itthon kell lenned! Felfogtad? - kérdezte unottan. Szerintem már őt sem érdekli, de azért a szigort meg akarja tartani.

 - Köszönöm szépen - ugrottam egyet és megöleltem, aztán felfutottam a szobámba.

Abodi Lina  18:37

Elengedett!!!:3

Selkov Erik  18:37

Én is lebeszéltem

Abodi Lina  18:38

akkor jo :D

Selkov Erik  18:39

Megyek edzeni majd írok, csok

Abodi Lina  18:41

‹3

Istenem, minden olyan tökéletes! Végre!

Úgy gondoltam, hogy ha már Erik edz, elviszem sétálni a kutyánkat. Meg is kértem anyut, had vigyem ki egy kicsit, ő pedig a muffin hatása alatt állt még és megengedte. Azt mondta maximum 2 óra, hogy ki tudjam magam beszélgetni Emmával. Annyira bírom, ő a legjobb fej családtagom. Igaz, most nem találkozok majd senkivel, de ha úgy lett volna, akkor biztos sütök még neki.

Ráadtam a kutyára a pórázt és El is indultam sétálni. Úgy voltam vele, hogy teszek egy kört és aztán megyek is haza, a Teve utcába fordultam éppen mikor láttam egy fekete kocsit, szokatlan. El mentem mellette, semmi különös nem volt.

A kutya, mint mindig, rángatott, nem figyeltem másra. Pár másodperc múlva valaki megfogta a csípőm és erősen magához szorított, sikítani akartam, de valami nedvessel érintkezett a szám és elsötétült minden.