16. rész - Hol vagyok?

Teljesen kába voltam, mintha megittam volna egy liter pálinkát. Lassan nyílt a szemem. Mégis mi történt? Mikor kitisztult a látásom, Ricsi ült velem szemben, mozdulni akartam, de nem tudtam, valami székhez voltam kötve. A kezemet és a lábamat is egymásnak szorította egy erős zsinór.

 - Ez mi? - kérdeztem hangosan és kétségbeesetten.

 - Pontosan jól látod - mosolygott rám. Undorító. Felállt és mögöttem kezdett el sétálni.

 - Hol van a kutyám? - reménykedtem, hogy nem hagyja elfutni.

 - Bent a kocsimban - cirógatta meg hátulról a kezem. Elhúztam gyorsan és újabb és újabb kérdéseket tettem fel.

 - Mit csináltál? - kezdtem könnyezni.

 - Ne aggódj ettől nem lesz semmi bajod, csak egy kis kloroform - válaszolta nyugodtan.

 - Engedj el, te seggfej! Ugye nem csináltál velem semmit? - tettem fel kétségbeesetten a kérdést.

 - Még nem - Állt velem szemben és rám kacsintott. - Fél percbe se telt, mire elkábultál, hazahoztalak és aztán kiültettelek ide. Vártam, hogy felkelj - fogta meg az állam mire elhúztam a fejem és próbáltam minél lejjebb vinni tekintetem, nehogy elkapja azt.

 - Engedj el, kérlek - elkezdtem sírni, könnyeim combomon folytak végig, de nem voltam hangos, semmi értelme nem lett volna.

 - Ne sírj Lina, élvezni fogod, nagyon! - Hozott elém egy széket és velem szembe leült arra. Csak tovább sírtam, úgy éreztem nem tudok elmenekülni. - Kezdhetem? - mosolygott rám ismét, egyre keservesebben sírtam, undorító.

 - Ne, kérlek, hagyj békén! Miért csinálod ezt? - kérdeztem, miközben éreztem, ahogy a kezemnél babrál valamit, kikötözte.

De fél másodpercbe se tellett mire olyan erősen megszorította, hogy mozgatni se bírtam.

 - Segíts nekem, kicsit mozgasd a széket hátrafelé. - Úgy tettem mintha meg se hallottam volna. Mögöttem volt az ágya, ha rajtam múlik, földbe gyökerezek, csak ne kelljen oda mennem.

 - Oké. - Lábamhoz kapott és hallottam hangjában az idegességet, erősen szorította mindenemet majd az ágyához vágott. Kemény matracába vágtam fejem és felszisszentem.

Felém mászott és a kezében voltak a zsinórok.

 - Miért csinálod? - kérdeztem tőle remegő hangon, miközben újra sírni kezdtem. Megfogta az egyik kezemet és az ágytámlájához szorította, a másikon térdelt, majd a másik következett. Közben azt mondta:

 - Egész egyszerűen azért, mert tipikusan az a lány vagy, aki nem adja magát könnyen, én meg nem fogok lányok után szaladgálni. Ez ezerszer egyszerűbb és érzelem mentesebb, úgyhogy jobb - mosolygott rám az undorító fejével.

A lábamat is megkötözte és így már teljesen ki voltam szolgáltatva neki. Borzalmasan éreztem magam. Egyre jobban és hangosabban sírtam. Felállt és az asztalához ment, valamit kivett a fiókjából és aztán a gépéhez ült. Betett egy dubstep zenét és maxra hangosította, majd felém fordult.

-         Hátha hangos vagy. - Rám kacsintott és akkor láttam a kezében, gumi volt. - Elfordítottam a fejem és folytattam a sírást. Mocorogni próbáltam, de nem sikerült kijutnom. Bőrömet és ereimet teljesen elszorították a zsinórok. Pár perc múlva felállt a géptől és levette a gatyáját, nem láttam, csak hallottam, ahogy öve, leesik a földre. Becsuktam szemeimet jó erősen és szorítottam a kezeimet is. Éreztem, ahogy felém nehezedik és sikítani tudtam volna az undortól, ami az arcomra is kiült.

A nyakamat kezdte el puszilgatni és aztán a hasamat simogatta. Teljesen be voltam feszülve. Lábaimat hiába akartam összezárni, ki voltak kötve, vagyis szét voltak kötve. Pár perc múlva, mikor már folyamatosan kérleltem, hogy hagyja abba, levitte a kezét a szoknyámhoz. Laza mozdulattal hajtotta fel azt.

 - Ne csináld Ricsi! Könyörgöm, hagyj békén - Üvöltöttem, reméltem meghallja a hangos zenétől.

 - Ne aggódj, mondtam, hogy jó lesz - válaszolta ő is hangosan majd megfogta a torkom és a másik kezét a bugyim szélére tette....