4. rész - Elseje

Az utolsó napokat a szünetből még Emmáékkal töltöttem és próbáltam kiélvezni, emellett még elmentem esténként futni. Már nagyon vártam az első iskolai napot. Kíváncsi voltam, ki mit fog szólni, de féltem is, hogy talán senki nem vesz majd észre.

                            Szeptember. 1

Lina

Mikor beléptem az iskola ajtón, hevesen dobogott szívem, amit próbáltam nem mutatni a külvilág felé. Kiértem az udvarra (ahol minden reggel kint van az összes osztály és várja a csengetést, hogy utána a sorakozót követve bejussunk az osztályainkba). Semmi rossz szó nem ért, míg oda sétáltam Emmáékhoz és ennek nagyon örültem. A nyáron próbálgattam a sminkelést és még a hajamat is néha megcsináltam normálisan (mondjuk az edzés után mindig szétesett). Szóval a mai napon kisminkelve, göndör hajjal érkeztem az iskolába nem úgy, mint régen, nagy ruhákba, felkötött hajjal és hulla fejjel.

 - Sziasztok! - köszöntem Emmáéknak.

 - Hello! - mondták egyszerre.

 - Nagyon jól nézel ki! - mondta Kristóf mosollyal az arcán. Olyan fura lett nekem... egyre többet bókol, de nem akarok magamnak bebeszélni semmit, szóval inkább hagyom az egészet. Még pár percig beszélgettünk, mire megszólalt a csengő. Ekkor elindultunk sorakozni, mindenki sietett és sokszor előfordult már, hogy nekem jött valaki, de erre nem igazán számítottam. Valaki a nagy tolakodás közben a fenekembe markolt és mikor felnéztem akkor láttam, hogy Ricsi volt az, aki ezután még rám is kacsintott. Megállt bennem az ütő és lehajtott fejjel futottam Emmáék után, nehogy valami megjegyzést is kapjak a tettekhez.

Erik

Suli kezdés, fujj. Már csak az iskola szótól is herótot kapok. A tanév kezdésben csak a tanévnyitó bulit szeretem, ami minden évben az első hét végén van, pénteken. Minden jó nőt meghívunk a fiúkkal és ott van még néhány haverunk is. Általában Ricsiék házában van, de most nem tudjuk még, hol lesz, mert Ricsi apja ebben az évben nem utazik el. Az iskolához vezető úton egész végig ezen gondolkodtam, semmi más érdekes dolog nem jutott eszembe.

Reménykedtem , hogy lesz valami új nő az iskolában, aki nem bányarém, mert ha nincs, akkor ugyanazokat a lányokat kell beszédítenem, mint az előző évben.

Sétáltam a sorakozóba és mikor beértem a helyemre, elbambultam. Egy beszélgetés rángatott ki a félálomból.

 - Jó feszes segge van, miért jött egyáltalán ebbe az iskolába? - tette fel a kérdést Ricsi.

 - Kinek? - kérdeztem kíváncsian.

 - Ott van a tizedikeseknél, azok a c-sek nem?

 - De - vágta rá Máté, közben a gördeszkát a kezébe fogta.

 - Na, ott van! - mutatott előre az ujjával. - Göndör hajú , farmerban van és fekete converse-ben. - Ujját még mindig nem tette le, ezért nekem kellett ráütnöm a kezére, hogy ne mutogasson.

 - Az nem a dagi Lina? - kérdezte Máté. Mindenki hunyorogva nézte a lányt, aki mikor észrevett minket, másfele tekintett inkább.

 - Szépen lefogyott a nyári szünetben - mondta Ricsi.

 - Ja, egész dugható csaj lett - Roli.

 - Elhívom a tanév kezdőre - dobta be Ricsi, mindenki bólintott, majd intett az ügyeletes, hogy indulhatunk az osztályunkba .

Lina

 - Mi történt? - kérdezte tőlem Emma mert látta, hogy valami nem okés.

 - Ricsi megfogta a fenekem, a semmiből - Mondtam neki ijedten. Mindkettőjüknek kikerekedett a szeme néhány másodpercre, aztán annyit mondtak, hogy szánalmas az összes, egytől egyig. Sűrűn néztem rájuk, mert érdekelt, hogy mit csinálnak. Vajon rólam beszélnek? Egyszer mikor oda néztem mind a négy fiú engem bámult. Kínos... próbáltam elsüllyedni, de nem igazán akart sikerülni. Szerencsére hamar beengedte őket a tanár, utána kezdődhetett a nap.

Aznap ha megláttam bárhol a négy fiúból akárcsak egyet is, elsétáltam, elbújtam vagy bementem a wc-be. Alig vagyok félős, jó vicc.

4. óra után egyedül sétáltam a folyosón, mert Emmáék a büfében vásároltak és a telefonomat nyomogattam. Mikor felnéztem egy idő után, szembenézett velem Ricsi. Még kicsit messzebb volt, ezért gyorsan jobbra fordultam ahol a női mosdó volt. Gyorsan kezdett dobogni a szívem, mert nem akartam, hogy bármi olyasmi történjen, mint reggel. Ledobtam a táskámat a földre és a tükörhöz fordultam. Senki nem volt rajtam kívül a mosdóban ezért csak várni akartam pár percet, hogy kitisztuljon a terep.

Pár másodperc múlva nagy csattanás hallatszott, mire én gyorsan felkaptam a táskám és a wc irányába indultam volna. Ricsi volt az.

 - Ide nem jöhetsz be - mondtam neki félős hangon és elindultan. Ekkor megszorította a kezem.

 - Várj csak egy percet! Ma egész nap nem tudtam veled beszélni - mosolygott rám.

 - Mintha akartál volna - forgattam meg a szemeim ezen a mondatán.

 - Ne legyél már ilyen harapós - mondta, miközben a másik kezemet is megfogta és magával szembe állított. Teljesen befeszültem és megpróbáltam kihúzni kezeimet csontos ujjai közül, hiába. - Szóval, nem tudom hallottál-e már a tanévnyitó házibulinkról. Minden évben mi szervezzük, én, Máté, Roli és Erik. Arra gondoltunk, hogy eljöhetnél te is. Este 12-kor kezdődik pénteken, a helyszínért még kereslek majd - kacsintott. - Elhozhatod a barátaidat de max 4-et, oké? - Simította végig egyik kezét a karomon.

 - Átgondolom. - Megpróbáltam kihúzni karjaimat és szerencsével jártam. Fogait villantva mosolygott rám mikor elindultam kifele az ajtón és aztán azt kérdezte.

 - Csókot nem kapok? - Megálltam az ajtóban egy másodpercre, majd elnéztem és az osztályom felé indultam.

Természetesen nem gondolom át az ajánlatát. Nem kérdés, hogy nem megyek el. Szóba se jöhet!

Ilyesfajta gondolatokkal tértem vissza az osztályba ahol levágódtam a székemre.

 - Nem hiszem el, hogy pont csak abban a szünetben nem vagy velem, mikor tényleg velem kéne lenned - mondtam idegesen Emmának.

 - Mi történt? - kérdezte ijedten. Elmeséltem neki mindent, ami a wc-ben történt, ott volt Kristóf is. Mindketten szörnyülködtek. Mikor elmondtam, hogy elhívtak a buliba Emma azt mondta:

 - El kell menned! Nem hagyhatod ki! Sosem hívtak még ilyen buliba, ezt ki kell használni! Lehet, hogy jó emlékeket szerzel majd ott - győzködött. Kicsit átgondoltam azt, amit mondott, és ha velem lesznek ők is, talán nem lesz annyira borzasztó ez az egész, talán még jó is kisülhet az egészből.

 - Elmegyek, ha ti is velem jöttök - mondtam nekik mosolyogva.

 - Rám számíthatsz! - mondta Emma és Kristóf is csatlakozott hozzá. Mikor mind a ketten igent mondtak, nem tudtam mit csináljak, mert tulajdonképpen én megriasztani akartam őket nem buzdítani. Lehet, hogy nem kellett volna?