6. rész - Tanév nyitó buli

7 órám volt, alig vártam, hogy szabaduljak az iskolából. Ma Emmáéknál alszunk mind a hárman. A szüleim nem tudják, hogy elmegyek a buliba. Emma szülei viszont engedékenyek és falaznak nekem is és Kristófnak is, egyébként is későn indulunk, akkor már aludnunk kéne. Nem fognak rájönni soha.

Emmáéknál megnéztünk egy horrorfilmet és aztán készülődni kezdtünk. Mire mindenki lefürdött az volt másfél óra, aztán ruhát választottunk. Meleg volt, sortba mentem és topba.

Emma ruhában volt, Kristóf meg teljesen átlagosan volt felöltözve. Emma hajával ment el nagyszázalékban az idő, mert az egészet be kellett göndöríteni, én tudtam, ha táncolni fogok, a hajam úgyis szétesik, ezért csak összefontam  és ameddig csináltam Emma haját,  addig hagytam befonva, hogy kicsit felvegye a formáját. Nagy pakolós táskát vittem, amibe minden belefért. A sminkem csak tusvonalból, szempillaspirálból és a szemöldököm normalizálásából állt, semmi extra.

Negyed egykor indultunk, az oda vezető út 1 buszból és 1 metróból állt, háromnegyed óra volt kb.

Mikor odaértünk, mindhárman megálltunk egy percre.

 - Felkészültetek? - kérdeztem, miközben megfogtuk egymás kezét.

 - Fel - mondták mindketten sóhajjal.

A házon látszott, hogy mi folyik benne, le sem lehetett volna tagadni, hogy fiatalok buliznak odabent. Az épület előtt sok lány állt cigivel vagy piával a kezükben. Bentről pedig kihallatszott a hamisíthatatlan Martin Garrix szám. Beérve nagy sikoltás fogadott minket, de ez nem csak nekünk szólt, minden egyes ajtónyíláskor ordibálás volt. Ijedtségemben megmarkoltam Kristóf kezét, aki viszonozta azt.

 - Hello - jött oda ordibálva hozzánk Ricsi, aki abban a pillanatban átkarolta Emmát és azt mondta neki, hogy menjen vele. Más választása mondjuk nem lett volna és nem is haragudtam, hogy el ment vele, csak féltettem.

 - Maradj velem kérlek! - Súgtam Kristóf fülébe, aki csak bólintott egyet. Megláttam a kanapén egy kis helyet, amire azon nyomban megpróbáltam lecsapni, azaz majdnem kitéptem Kristóf kezét a nagy húzásban. Sikerült leülnünk, de elég kínosan éreztem magam, lehet, hogy azért, mert a mellettünk lévő picsa részeg pár majdnem egymás szájába esett, vagy azért mert mindenkinek pohár volt a kezében, csak nekünk nem.

 - Maradj itt, hozok inni - ordibáltam Kristófnak, aki ismét csak bólintott. Bőszavú. Elindultam a konyha felé ahol temérdek vodkát, sört és pezsgőt találtam, na meg néhány 11/b-s fiút, Mátét és Eriket. Nem néztem rájuk csak nézegettem, mit tudnék inni, végül fogtam két műanyag poharat és összekevertem narancslevet vodkával. Mikor végeztem, felemeltem a két poharat és felnéztem Erikékre. Ő is engem nézett és akaratomon kívül elmosolyodtam, aztán gyorsan távoztam, félve a következményektől. Lehuppantam Kristóf mellé.

 - Egészségedre! - mondtam neki hangosan. Koccintottunk és ittunk, ittunk és ittunk. Emma sehol nem volt. Elég sok vodkát tettem a pohárba, és mivel még alig ittam alkoholt életemben, hamar jó kedvem lett.

 - Táncoljunk! - parancsoltam Kristófnak, aki felállt és bement a tömeg közé. Úgy táncoltam mintha hivatásos táncosnő lennék, a rosszabbik fajta. Kicsit elszédültem.

 - Elmegyek mosdóba - hajoltam közel Krisuhoz.

 - Elkísérjelek? - kérdezte, megráztam a fejem és elindultam. Egy hosszú folyosón indultam el, a végén volt a mosdó. Bizonytalanul lépkedtem mikor egyszer csak egy erős kéz ragadta meg a felkarom és húzott be egy szobába.