9.rész - Könyvtár

A 4. óra irodalom volt, amire sikeresen késve érkeztem az ujjongásom miatt. Mikor beléptem az egész osztály velem szemben állt.

 - Abodi kisasszony! - szólított meg idegesítő hangján a tanárnő. - Magára vár az egész osztály. A könyvtárba megyünk le pakolni. Segítünk Vivi néninek, hogy ne egyedül kelljen kipakolnia az összes könyvet. Ballagjon gyorsan a helyére! Azonnal indulunk - fejezte be. Bólintottam és gyorsan lepakoltam a helyemre aztán Emmáék mellé álltam, akik furán néztek rám. Biztos azért, mert nem tudták hol vagyok.

 - A 11/b-sek is segítenek pakolni! Ők A-tól N-ig pakolják a könyveket. Mi m-től Zs-ig, munkára! - Kiabált a magyartanár egy könyvtárban. De jó, hogy már megint velük hoz össze minket a sors. Jó lehet kicsit örültem neki, de ezt kifelé nem mutattam. Az M betűt kaptam és el is kezdtem sorrendbe rakni a könyveket mikor mellettem sutyorgást hallottam.

 - Hallod, cseréljünk már helyet. Itt akarok könyvet rámolni, mert itt nem lát a tanár - győzködte Erik egyik osztálytársát, aki szó nélkül, ment Erik betűjét rendezgetni. Ránéztem és elmosolyodtam.

 - Mi van, kamus? - kérdezte viszonozva a mosolyom.

 - Velem semmi. - Halkan nevettem. A pakolás közben sokszor néztünk egymásra és mosolyogtunk. Talán ez volt az eddigi legjobb magyar órám. A csöngetés után mindenki távozott csak én maradtam a könyvtárban és oda mentem Vivi nénihez.

 - Elnézést, a szünetben olvasgathatom kicsit ezt a könyvet? - Mutattam fel egy horror regényt, amit pakolgatás közben találtam.

 - Persze kedveském. Bátran! Csak arra kérlek, hogy ne itt kint, mert most pakolnom kell a szünetben, menj be ide a szertárba - kért és odavezetett egy ajtóhoz, majd kinyitotta. Sok könyv volt benne és egy dolgozó asztal, gondolom az volt. Leültetett egy székre és hagyott olvasni.

 - El kell mennem az igazgatónőhöz, itt hagyhatlak kedvesem? - kérdezte aranyosan Vivi néni.

 - Persze! - válaszoltam neki hangosan. Mikor hallottam, hogy kikopog a magassarkújával a teremből, felültem az asztalra. Nyugiba olvastam a könyvet mikor egy fej kukkantott be az ajtón. Erik volt az. Letettem a könyvet és ránéztem. Bejött az ajtón és becsukta maga után. A biztonság kedvéért még a benne lévő kulcsot is elfordította. Nem féltem tőle, tudtam, hogy nem bánthat most.

 - Látod, a sors is azt akarja, hogy egy légtérben legyünk - nézett rám perverzen. Megráztam a fejem.

 - A sors csukta be most kulcsra az ajtót is nem? - kérdeztem mosolyogva.

 - Úgy teszel. - Odajött hozzám és a lábaim elé állt. - Mintha nem szeretted volna, hogy a sors ezt tegye. - Közel hajolt fejével és arra várt, hogy én is így tegyek. Ehelyett megfogtam a tarkóját és a fülébe súgtam hallhatóan:

 - Azért teszek így, mert így van. - Elengedtem a tarkóját és leszálltam az asztalról. Felvettem a táskám és kinyitottam az ajtót. Ott aztán megálltam egy percre és ránéztem. Mosolygott, aztán elnevette magát.

 - Ez tetszett - mondta. Kisétáltam az ajtón mosolyogva és felmentem az osztályomba.