2015. április 7., kedd

5. rész - Pontosítás

A szülői barátság miatt semmi akadálya nem volt annak, hogy hétköznap is egymásnál tudjunk aludni. Ezért megbeszéltük, hogy csütörtökön, vagyis ma Kristóféknál alszunk mind a hárman, hogy megbeszéljük, mi legyen pénteken. A napom teljesen átlagos volt, unalmas órák, köddé válás 11/b-s fiúk látványa miatt. Suli után először hozzám mentünk, aztán Emmához, hogy gyorsan össze pakoljunk és átmenjünk Kristófhoz. Mikor átértünk, kitaláltuk, hogy kéne valamit sütnünk, ezért neki álltunk csinálni egy jó nagy adag browniet. Ezzel nagyjából el is ment az idő, mert mire megettük a kész sütit, már öt óra volt. Kivittük sétálni Krisu kutyáját és közben megbeszéltük mi lesz pénteken.
-          Ígérjétek meg, ha elmegyünk, akkor velem maradtok, és nem hagytok egyedül - kezdtem a témát.
-          Nyugi senki nem fog téged egyedül hagyni, más ismerősünk nekünk sem lesz - válaszolt Kristóf.
-          De hogyha odajön hozzád egy fiú, kérlek, ne viselkedj apácaként - jegyezte meg Emma mire megforgattam a szemem.
-          Jó, de hogyha unalmas lesz, vagy kínos, akkor inkább hazamegyünk, ugye? - tettem fel kíváncsian a kérdést.
-          Nyílván - válaszolt flegmán Kristóf. Aznap már nem történt semmi izgalmas. - Reggel együtt mentünk az iskolába és az udvaron a szokásos helyünkre sétáltunk. Pár perc múlva megjöttek a 11/b-sek és Ricsi felénk kezdett sétálni, elfordultam, megrémültem. Végül visszafordultam, nehogy megtalálja fogni az alfelem, mint kedden.
-          Na? Átgondoltad szépség? - dobta le a táskáját lábaim elé.
-          Át - válaszoltam röviden.
-          És mire jutottál? - kérdezte.
-          Elmegyek, de Emma és Kristóf is jön - mondtam neki flegmán.
-          Jó. - nézett a hátam mögé. – Szép lány, nem lesz vele gond. - Paraszt. – Nos, a buli Eriknél lesz orchidea utca 8. - Gondolkodott, hogy kihagyott-e valamit. - Ja és ha stílusos szeretnél lenni, késs egy kicsit. - Megfogta az állam és aztán rám kacsintott, majd megfogta a táskáját és vissza sétált a haverjaihoz.
-          Ez egy ősparaszt - szólalt meg Emma.
-          Az - kontrázott még Kristóf is.
-          Ti mondtátok, hogy menjünk, Én nem akartam.
Emma még akart volna mondani valamit, de becsöngettek, ezért beálltunk a sorakozóba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése