7.rész - A szobában

Homály volt a szobában, ajtó csattanást hallottam, bezárta az ajtót. Hevesen vert a szívem.

 - Szia - megfordultam, egy fiú volt, akinek ismerős volt a hangja. Éppen műanyag pohárba töltött valamit, nekem háttal. - Helyezd magad kényelembe! - mondta nyugodt hanggal.

 - Köszi, nem - válaszoltam remegős hangon. Megfordult, Erik volt az. Miért rángatott be ide és mi ez az egész?

 - Végül is mindegy, hogy most vagy pár perccel később - mosolygott rám. Jézusom. Elindult felém lassan és egy poharat nyújtott felém.

 - Köszi, nem - toltam vissza a poharat.

 - Mit hiszel? - röhögött. - Hogy teszek bele valami altatót? Nem az én műfajom - nyomta oda még egyszer a poharat. Elvettem és beleittam. Undorító és erős íze volt. Össze húztam az arcom és gyorsan lenyeltem, hogy ne érezzem az ízét. Nevetett rajtam.

 - Most iszol először? - kérdezte.

 - Mondjuk - válaszoltam flegmán. Közeledett felém lassan, egészen addig, amíg már majdnem a lábamon állt. Ekkor egy másik sarokba indultam. Halkan nevetett, játszott velem. Még mindig jött felém. Lehuppantam valami puhára. Már értem, miért nevetett. A saját vesztembe futottam. Vészesen közeledett felém.

 - Nagyon szépen lefogytál a szünetben, nem ismertem rád elsején. Akkor már kellettél. - Odaért hozzám és a felsőcombomra ült, nem tudtam megmozdulni.

 - Mit szeretnél tőlem? - kérdeztem félősen.

 - Nagyon jól tudod. - A nyakamhoz hajolt és elkezdte azt puszilgatni. Kirázott a hideg. - Nem vagy te buta lány. - Elhajolt a nyakamtól és közrefogta az államat. Lassan közeledett felém. Szája már majdnem az enyémhez ért, mikor lelöktem őt a földre és kifutottam a szobából. Kristófhoz rohantam.

 - El kell tűnnünk innen, most. Hol van Emma? - Sietősen beszéltem. Felfutottam az emeletre és minden ajtót kinyitottam, hátha ott van Emma. Végül egy fürdőszobába nyitottam be és végre megtaláltam. A mosógépen ült és Ricsivel smárolt éppen.

 - Indulnunk kell - mondtam neki idegesen és hangosan.

 - Ne haragudj - mondta Emma Ricsinek és leszállt a mosógépről, majd felém sietett.

 - Ez most komoly? - ordibált Ricsi, bezártam az ajtót és kisiettünk a házból.

A metróig egyikünk sem szólalt meg. Majd, mikor odaértünk, kezdetét vette a faggatózás.

 - Miért siettünk el ennyire? Lebuktunk? - kérdezte Emma.

 - Nem volt kedvem ott maradni többet - válaszoltam. Még én sem dolgoztam fel a történteket, nem hogy még másnak is elmondjam. Eddig soha nem nyúlt hozzám ilyen módon fiú. Ezen a héten meg már harmadjára történik meg. - Inkább arról mesélj, hogy mi volt a fürdőszobában – kérdeztem Emmát, elterelve rólam a figyelmet.

 - Miután ott hagytunk titeket, piáért mentünk a konyhába és ott beszélgetett Mátéval és Erikkel. Aztán azt mondta, hogy menjünk fel egy kicsit dumálgatni - mesélte halál nyugodtan.

 - És elhitted neki, hogy beszélgetni akar? Teljesen hülye vagy? - Szólalt meg Kristóf.

 - Nyugi már! Annyira nem vagyok hülye, hogy hagyjam magam - vágott vissza Emma.

 - De - szólt Kristóf szemforgatva.

 - Nem, csak csók volt, bízzatok bennem. Nektek sose hazudnék - mondta Emma és megfogta a kezünket.

 - Azt nem értem, hogy tudod mi történt a mosdóba és aztán még le is bunkó parasztoztad, most mégis a szádba engedted - értetlenkedtem.

 - Tudom mi történt, de erre most nem tudok magyarázatot adni. Megtörtént és ennyi - válaszolt nekem.

Mikor hazaértünk, forró zuhanyt vettem és közben is gondolkodtam.

"Talán nem kellett volna elmenni, Talán csak piáért nem kellett volna elmenni, Talán nem kellett volna hagyni, hogy Emma elmenjen Ricsivel, Talán a wc-ben meg se kellett volna hallgatnom Ricsit."A zuhanyzás után megpróbáltam gyorsan elaludni, de nem sikerült. Már Emma és Kristóf is Rég szunyókált mikor én még csak álmos sem voltam. Mire odaértem, hogy lecsukódjon a szemem, megrezzent a telefonom. Megnéztem ki írt és megállt bennem az ütő.